szép szép...
talán hallottál arról a kutyusról amelyik Huschiko nevü, japánból küldték
usaba egy kisvárosba...picike volt még, és leesett a hordárról a kalitkája
eltörött, a feladóneve tábla is, kijött belőle és ahogy ott ment a peronon
egy
professzor előtt megállt, az észrevette majd próbálta elsózni - ahogy egykor
én
is - de rajta ragadt feleség legnagyobb rosszallásai ellenére is, végül
megbékült, a prof a nagyvárosba ment minden reggel az egyetemre, és ötkor
jött
meg az állomásra...a kutyis kiszökött otthonról és ott várt rá...és ezután
minden nap ott várta , reggel elkisérte egész nap ott feküdt az állomás
előtt
...mig meg nem jött a gazdája...a prof hiába próbált játszani vele az nem
jött
be, nem hozta vissza a labdát akár mit is csinált, egy japán barátja az
egyetemen mondta neki ez ur kutya nem alázkodik meg, saját akarata van,
ha
vkinek visszaviszi akkor az nagy dolog lesz...
na egyik reggel a kutya nem akart a proffal dolgozni menni...akárhogy hivta,
viszont odavitte a labdát...de hát nem volt idő játszani ment a vonat igy
otthagyta a kutyát a prof...és infraktust kapott az előadásán...sztem tökre
megérezte a kutya hogy baj lesz és ott akarta tartani otthon...szinte tutti...v
i
szont azután a kutya minden nap kiment a vonathoz és várta a gazdáját,
annak
lánya és férje elvitte magukhoz, mert eladták a házat, de elszökött bármit
csináltak és ment az állomásra...tiz év telt el...felesége jött gondolom
a
sirhoz és ott volt a kutya még mindig már alig tudott járni...kaját kapott
és
vizet is mindennap egy hotdogárustól és egy ruhásbolt tulajnőjétől meg
mástól
is aki ismerte volt gazdáját és tudta kié a kutya...és egyik nap ott mult
ki
míg várt...
most azon egy helyen egy nagy kutya ül bronszobor formájában megemlékezve
róla...tegnap néztem meg történet filmjét...
|