szép szép...
talán hallottál arról a kutyusról amelyik Huschiko nevü, japánból küldték 
usaba egy kisvárosba...picike volt még, és leesett a hordárról a kalitkája 
eltörött, a feladóneve tábla is, kijött belőle és ahogy ott ment a peronon 
egy 
professzor előtt megállt, az észrevette majd próbálta elsózni - ahogy egykor 
én 
is - de rajta ragadt feleség legnagyobb rosszallásai ellenére is, végül 
megbékült, a prof a nagyvárosba ment minden reggel az egyetemre, és ötkor 
jött 
meg az állomásra...a kutyis kiszökött otthonról és ott várt rá...és ezután 
minden nap ott várta , reggel elkisérte egész nap ott feküdt az állomás 
előtt 
...mig meg nem jött a gazdája...a prof hiába próbált játszani vele az nem 
jött 
be, nem hozta vissza a labdát akár mit is csinált, egy japán barátja az 
egyetemen mondta neki ez ur kutya nem alázkodik meg, saját akarata van, 
ha 
vkinek visszaviszi akkor az nagy dolog lesz...
na egyik reggel a kutya nem akart a proffal dolgozni menni...akárhogy hivta, 
viszont odavitte a labdát...de hát nem volt idő játszani ment a vonat igy 
otthagyta a kutyát a prof...és infraktust kapott az előadásán...sztem tökre 
megérezte a kutya hogy baj lesz és ott akarta tartani otthon...szinte tutti...v
i
szont azután a kutya minden nap kiment a vonathoz és várta a gazdáját, 
annak 
lánya és férje elvitte magukhoz, mert eladták a házat, de elszökött bármit 
csináltak és ment az állomásra...tiz év telt el...felesége jött gondolom 
a 
sirhoz és ott volt a kutya még mindig már alig tudott járni...kaját kapott 
és 
vizet is mindennap egy hotdogárustól és egy ruhásbolt tulajnőjétől meg 
mástól 
is aki ismerte volt gazdáját és tudta kié a kutya...és egyik nap ott mult 
ki 
míg várt...
most azon egy helyen egy nagy kutya ül bronszobor formájában megemlékezve 
róla...tegnap néztem meg történet filmjét...