Kedves Józsi - és kedves Mindenki!
Megráz és összetör Zimányi Magda halála - hisz rendszeresen
találkoztunk, leveleztünk; e májusban akartam -volna- ismét
elmenni vele vacsorázni, ahogy évtizedek óta rendszeresen
megtettük, a világ és Magyar-Tündérország ügyeit rendbetenni.
Legutóbb augusztusban vacsoráztunk együtt (hármasban). Nemrég,
márciusban írtam neki valamit, arra - életében először - nem
válaszolt rögtön. Mégsem hittem, hogy baja lehet, s épp egy
részletesebb levelet készítettem neki. "Főnököm", volt, első,
igazi és valahai legjobb főnököm, s ez szerintem tranzitív, az ő
neveltjeinek és azok neveltjeinek is ő lehetett a legjobb főnöke.
Az idővel az én kezem alá is kerültek páran, igyekeztem Magdáéhoz
hasonló odaadással és együttérzéssel követni őket, ami ebből
sikerült, az az ő példája. Közös bálványunk volt Simonyi Károly
professzor, akit ő -matematikusként- ismert a KFKI-ban (nekem
tanítványként volt szerencsém). Aki nem tudná, Magda a
Giergl-Györgyi család leszármazottja, a vonatkozó irodalmat, az
üvegművesből polgárosodott építész- orvos- és kutatócsaláddá
bővült jeles képviselőket könnyű megtalálni a Világhálón, Magda is
sokat hozzátett a rendszerezéshez, több könyv is van róluk.
Kitérőként megjegyzem, hogy egyik bátyja, Györgyi Géza, a tragikus
sorsú elméleti fizikus ma konferenciasorozat névadója. Őt nem
ismertem, de KFKI-s fizikusok révén valamit mégis éreztem a
sugárzásából: ugyan anekdotikus, talán Szegő Károly közvetítette
GY.G. gyermekeinek szánt "kamatos kamat" ismertetőjét a
bankrendszerről - annak könnyen átláthatóan igazságtalan
mivoltáról, amit mégis mindenki elfogad. Bevilágító!
Magda nagyon sokat tudott, konferenciákon a német tolmácsot
hamar vele jobbították, ahogy Józsi mondja, tevékeny volt, a
számítástechnika, a -tudomány és matematika több ágában is.
Főosztályvezetőként is a szimbolikus algebra egyik ismert
személyisége volt, LISP könyv társszerzője is, sokakat vitt
magával ezekre a szellemi utakra. A Reduce nevű szimbolikus
algebrai rendszer egyik vezető figurája, Anthony Hearn, az ő
kedvéért járt rendszeresen Magyarországra, Hossfeld professzor
Jülichből szintén, hosszú listát lehetne sorolni, kikkel
levelezett. Számomra nagy megtiszteltetés és kitüntetés, hogy
tiszteletteli baráti viszonyban lehettem vele, hát még, ha valamit
megdicsért! A KFKI-ban sok okos ember volt (van, remélem lesz is),
folytonos tanulás, ma is emlékszem automataelméleti
szemináriumainkra, ahol Török Turul vezetésével földolgoztuk
Salomaa könyvét (nem gondoltam, hogy közöm lesz hozzá, s vagy húsz
évet ilyesmivel töltöttem később). Magda tudott családomról és
viszont, egyre szorosabb baráti körben voltunk. Az
égszakadás-földindulás idejétől fél éjszakákat beszélgettünk át
vele és Jocóval, néha nagyobb körben, mint Lovas István és Erika,
G. Irináék és mások, néha még nagyobban, miniszterek is
megfordultak náluk. A kegyetlen idő elvette Józsefet, mégis,
Magdán - mostanáig - szinte nem látszott a kor - ha megszólalt,
ugyanaz a meggondolt és jól meggondolt elme volt, mint
legragyogóbb napjaiban. Dolgozott, ez tartotta fönn a szép napok
után. Nulla dies sine linea. Szerette az embereket, akinek valami
baja volt, annak segített - sokaknak segített. Volt, amit csak
évtizedek múltán értettem meg abból, amit mondott nekem, egyet
azonban rögtön: D. Zsolt kollégánk büszkélkedve mutatta, milyen
ritka szép rendet csinált kaotikus szobájában. Magda erre fanyarul
megjegyezte, hogy Nagymamája szerint a rendet nem csinálni kell,
hanem tartani! Magda hiánya pótolhatatlan veszteség számomra.
Gaál Tamás (F, egykor KFKI)
|
