Kedves Lista!

Vissza-visszatérö téma a pozitív gondolkodás, az erröl alkotott
különbözö elképzelések, és ezek kapcsolata az un. spiritualitással.
Ma este is belebotlottunk egy újabb fantáziaszegény magyarázgatásba,
amitöl most megkíméllek benneteket. Mindenesetre ez inspirált arra,
hogy pár sorban leírjak néhány idevágó, de szokásomhoz híven,
talán egy picit rendhagyó gondolatot.

Gyakori a dualista tradíciókban az a nézet, hogy egyszerre  van jelen
bennünk a jó, és a "gonosz" (vagy legalábbis valami "rossz", vagy
finomabban fogalmazva valami negatív. Azon persze lehetne vég
nélkül vitázni, hogy mi is a "rossz", vagy "gonosz", de ebbe itt
most ne menjünk bele, azt viszont érdemes megemlíteni, hogy ahány
elképzelés van róla, legalább annyi elképzelés van arról is, hogy
miként lehet legyözni, eltüntetni, vagy megszabadulni töle.
Egy provokatívnak tünö, mégis költöi kérdésem az lenne, hogy miért
kellene a negatívat, a rosszat, pl. egy negatívnak vélt gondolatot
kitörölni, vagy pozitívra cserélni?

Ellenben egyes bestseller elképzelésekkel, az élet müvészete szerintem
(!) nem abból áll, hogy kigyomláljuk magunkból a rossznak tartott
eröket, vagy gondolatokat, hanem abból, hogy rábírjuk a töle független
jó indíttatások elfogadására. Tehát nem a kitörlés, hanem egy belülröl
fakadó átalakulás, és felemelkedés lenne a cél, hisz mint ismert, semmi
sem tünik el, legfeljebb átalakul. De vajon történik-e valódi
átalakulás mikor egy negatív gondolatot pozitívra cserélünk?

Valamelyik keleti tanító a bennünk lévö "rosszat" (tkp. az egót) egy
erös, önfejü, irányítatlan, és ezért veszélyes bivalyhoz hasonlította,
és olyan "rossz bivalynak" nevezte amit mihamarabb igába kell fogni egy
képzett, tapasztalt vezérbivaly mellé. Így a tapasztalt vezérállat jó
tulajdonságai által pozitív irányba lehet majd terelni a "rossz bivaly"
hatalmas, de tudatlan erejét.
Így lehet a "rossz bivaly" dühének, ellenszenvének, elégedetlenségének,
és persze negatív gondolatainak is pozitív irányt adni, de, (maradva a
bivaly hasonlatnál) ehhez mindenképpen szükség van a "jó bivaly"
tapasztalatára, és erejére!

A negatív gondolatok esetében úgy gondolom, hogy ezeknek addig semmi
közük sincs a spiritualitáshoz, amíg az egónk (rossz bivaly  
maga dönti el, hogy a saját gondolatai közül melyik a rossz, és melyik
a jó. Az egó ezt pontosan úgysem tudhatja.

Lehet, hogy a hasonlat kicsit sántít, de ha belegondolunk, az AK
zömében a "rossz bivaly" kevésbé ismert képességeit használja a "rossz
bivaly" tágabban értelmezett világában. Félreértés ne essék, ez csak
természetes, és így van ez rendjén, viszont úgy gondolom, hogy ezt így
még nem igazán nevezhetjük spiritualitásnak.
Vagy mégis? Esetleg határeset lenne?

A spiritualitás szerintem ott, és akkor kezdödik, mikor végre sikerül
befognunk a "rossz bivalyt" a "jó bivaly" mellé. Mikor már a "jó", és
tapasztaltabb elkezdheti "éreztetni" a másikkal az utat. Gondolom ez
az az emelt pillanat amit sokan csak úgy említenek, hogy a
"Mester megjelent".

Szegény Mester, bivalyhoz hasonlítják. Bár a hírek szerint belöle egy
mustármagnyi is már hegyeket mozgat....
Mély tisztelettel szólva, "bivalyerös" az biztos....

Szeretettel
Remete