Kedves Remete!

Ezt írod a #4369-s levélben:

> Összefoglalva, és nyilván csakis "szerintem":
Csak "Akarat" létezik.
Az egó szabad akarata csak mint illúzió létezik.
>
Köszönöm a válaszodat és bocsánatot kell kérnem, mert nem azt
kérdeztem, amit akartam. Így aztán fel kell tennem az eredeti kérdést,
amire várom a válaszod.
> Az újkoros, angolosan "New Age" divatos hulláma szerint "magad
> teremted sorsodat", "mindenért te vagy a felelős" stb.
Vagyis azt sugallják, hogy minden az akaratodon múlik. Ha akarod,
megkapod, ha nem akarod, nem kapod meg. Rengeteg vitám volt már erről,
mert én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy én teremtem a sorsomat,
hanem beleszólnak más tényezők is. Pl.: Isten, vagy nevezzük
Teremtőnek, Sorsnak. Aztán az akaratomat korlátozhatja az embertársam
akarata is. Hiába akarok valamit, akkor sem kapom meg, mert esetleg
"más nem akarja", hogy megkapjam. Ha akarod, hogy meggyógyulj,
meggyógyulsz, mondta valaki nekem. A tapasztalatom az, hogy van,
amikor bejön, van, amikor nem. Van, amikor ezt is tudni kell
elfogadni. Mármint, hogy nem biztos, hogy minden esetben az akaratomon
múlik a gyógyulásom.

Nagyon kevés ember tudja elfogadni a halált, mindenki életben "AKAR"
maradni. De ha ez így lenne egymás hegyén, hátán nyalogatnánk a
Holdat, mert annyi ember lenne a Földön. Tehát meg kell halni. Kinek
ekkor, kinek akkor. Aztán vagy elfogadom ezt a tényt vagy nem. Ha
elfogadom, nyugalomban, félelem nélkül élem le a hátralevő időt, ha
nem fogadom el, akkor, pedig rettegésben, stb. stb.. Miért nem képesek
ismerőseim elfogadni, hogy én elfogadom a halálom?
Mindenki a lottó ötöst AKARJA, de csak egy nyeri el, vagy előfordul,
hogy senki. Akkor most mi van? Pedig mindenki nagyon akarta. Már előre
azt is elképzeli, hogy hogyan és mire költi el.

> Az indiai asztrológiának az a tapasztalata, hogy bizonyos embereknek
> több döntési szabadságuk van, másoknak kevesebb. Bizonyos
> életszakaszokban inkább kezünkben van az irányítás sorsunk fölött,
> máskor kevésbé, vagy - vagy elhanyagolható mértékben - a lényeges
> események kifutnak, ahogyan elindultak. #4367

Vagyis azt gondolom, van aki jobban tudja "érvényesíteni" az akaratát,
van aki kevésbé. Ha akarom, valamilyen szinten tudom irányítani a
sorsomat és van olyan is, hogy hiába akarom, akkor sem tudom
irányítani.
Nem akarom elhinni, hogy az afrikai Száhel övezet lakói, gyermekei
azért olyan csont soványak, mert "nem akarnak" enni.
Tehát nem lehet kategorikusan kijelenteni, ahogy ismerősöm is tette,
hogy azért, "mert nem akarod"!!!!! Igaz az is lehet, hogy nem akarom,
vagy nem jól akarom, de ez az én részemről csak egy szelete az
egésznek és még nagyon sok szelet van, amiről nem tudunk. Tehát nem
dughatjuk a fejünket a homokba, hanem ezeket is be kell kalkulálni a
folyamatokba és el kell fogadni.

Aztán nem beszélve arról, hogy az AKARAT mellett ott van a HIT kérdése
Jézus is így kezdte: Akarod e? Hiszed e? És még annyi minden más van
amiről nem tudunk!!

Remélem így megérted, hogy mire akartam rákérdezni???
Vagyis milyen belső (tőlünk függő) és külső (tőlünk független)
tényezők akadályozzák meg, korlátozzák, erősítik és
gyengítik az "én" akaratát, hitét?
Szeretettel, István (Bp.)