Kedves Listatagok!
Ma olvastam az alábbi idézetet:
"Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat
a leghatalmasabb építő és romboló erő?"
Ezt kérdezte hioszi Tatiosz úgy 2300 évvel ezelött a hallgatóitól.
Erröl pedig az jutott eszembe, hogy szinte hihetetlen, de a
gondolat erejének egy-két aszpektusa sokak elött még a mai napig sem
tisztázott, miközben emberek millió olvasnak, beszélnek, és hisznek
a gondolat teremtö erejében.
Ha Tatiuszt megkérdezték volna, hogy a gondolatnak van-e teremtö
ereje, akkor, bármilyen furcsán is hangzik, szerintem ö is azt
válaszolta volna amit bármely misztikus is, hogy ... nincs.
Tatiosz ugyanis nagyon-nagyon precízen fogalmaz. Ö a gondolat "építö
és romboló" erejéröl beszél, és nem annak "teremtö" erejéröl.
A "teremtés" még ma is egy egészen más terület fogalma.
A képet látszólag az is bonyolítja, hogy más hiteles tanítók viszont
konkrétan beszéltek, és ma is beszélnek a gondolat "teremtö" erejéröl,
söt ezt még maga Buddha is így említi.
Ellentmondás? Egyáltalán nem!
Egy példa talán segít kibogozni: Ha valaki kijelenti, hogy ö imádja
az eperfagyit, akkor senki sem fog arra gondolni, hogy az illetö
vallási áhítattal leborulva "imádja" az eperfagyiját.
Az illetö nyilván nagyon-nagyon szereti az eperfagyit, és csupán egy
ma oly divatos, de formailag teljesen téves szóválasztással adott
ennek nyomatékot.
Hasonló a helyzet a gondolat "teremtö" erejével is. Amit Tatiusz a
"leghatalmasabb erö"-nek nevez, azt mások, a szónak nagyobb nyomatékot
adva "teremtö erö"-nek hívják. Ugye nem pontos, de valljuk be, nagyon
hatásos stilisztikai fogás. Ezzel nyilván nincs is semmi baj,
feltéve ha tudunk róla.
Ha valaki a spirituális törvényeket betartva, korrekt módon,
tényleg "teremteni" szeretne valamit, akkor nagy kár lenne ha csupán
egy ilyen apró félreértés miatt hiúsulnának meg eröfeszítései.
Szeretettel
Remete
|
