53. A szeretet azt jelenti, hogy örömmel munkálkodom mások javán, és
hozzájárulok személyes kibontakozásukhoz.
54. Minden ember keresi ideális társát, és csak kevesen érzik úgy, hogy
meg
is találták. Az ideális társ, az úgynevezett lelki társ az, aki
mindkettőjük számára lehetővé teszi az optimális fejlődést. Nem csupán
két
ember közötti kapcsolatról van szó, hanem két lélek között létrejött
kapcsolatról, s ebből a tényből az együttélésre és a szeretetre vonatkozóan
nem kevés tanulság vonható le.
55. Vonzódunk a hozzánk hasonlókhoz, mert általuk megerősítve érezzük
magunkat abban, amilyenek vagyunk.
56. Egy ember egész életében az ideális partnert kereste. Gazdag lett és
híres, de egyedül maradt. Amikor megöregedett, megkérdezte őt egy riporter,
sikerrel járt-e a keresgélése, mire ô ekképpen válaszolt: "Igen,
megtaláltam az igazi párom. Amikor harmincéves voltam, akkor találkoztam
vele. De sajnos, ő is az ideális partnert kereste!"
57. Rendre elkövetünk egy hibát: kívül keressük a szeretetet - azt akarjuk,
hogy bennünket szeressenek. Csakhogy nem kaphatok több szeretetet, mint
amennyit magam képes vagyok adni.
58. Vannak emberek, akik félnek az egyedülléttől, társ nélkül
életképtelennek tartják magukat, úgy érzik, nem tudnak egyedül boldogok
lenni, és azt remélik, hogy egyedüllétük megszűnik, mihelyt egy másik
emberrel élnek együtt. Két boldogtalan ember azonban nem lesz csupán
azáltal boldog, hogy együtt él, különösen nem akkor, ha ehhez még az a
félelem is társul, hogy a másikat elveszíthetem. Az igaz szeretet nem
félelemre épül.
59. Ha megtanulom, elsajátítom az egyedüllét művészetét, akkor tiszta
öntudatra ébredek, az egy-létbe jutok. Ebben a tudatban intenzív és mély
kapcsolatba kerülök másokkal és rajtuk keresztül a mindenséggel, mely
kapcsolat nem a gondolkodás révén jön létre, hanem a létezés minden
szintjét átfogja.
60. A társkapcsolat értelme abban rejlik, hogy a partner szembesít a
hiányosságaimmal, megmutatja, hol nem vagyok még egészséges.
61. Az igaz szeretethez vezető úton az első lépés, hogy úgy kell a másikhoz
odafordulni, hogy érte semmi jutalmat ne várjak, és magából az
odafordulásból nyerjek magam számára boldogságot és megelégedettséget.
Ha
mégis kapok valamit, akkor az egy plusz ajándék.
62. A tartós szeretet feltételei: csodálat, mindkét felet lelkesítő
feladat, megértés.
63. Keressük az ideális partnert, s közben megfeledkezünk arról, hogy a
rezonancia törvénye értelmében csak akkor tudjuk magunkhoz vonzani az
ideális partnert, ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré. Így tehát
az
a társ, akivel e pillanatban éppen együtt vagyunk, pontosan az ideális
társunk, minthogy éppen azt a leckét kínálja nekünk, melyet még meg kell
tanulnunk ahhoz, hogy valóban ideális társak legyünk.
64. A szeretet olyan, mint egy magányos hegyi kunyhó, amelyben az ember
csak azt találja, amit magával visz.
65. Az egyedüllét olyan feladat, melyet minden ember valamikor önmaga elé
állít, és amely elől nem lehet megfutamodni: meg kell oldania. Ez nem azt
jelenti, hogy remetévé kell válni, az egyedüllét nem fájdalmas magány vagy
izoláció.
66. Az ideális társat csak akkor tudom megtalálni, ha előbb magam is
ideális társsá válok. A nagy szerelmet csak akkor találom meg, ha
önmagamban felfedezem. Ekkor ugyan már nincs szükségem kívülről jövő
szeretetre, szerelemre, ám csak így tudom lehetővé tenni, a
rezonanciatörvény szerint csak ekkor tudom magamhoz vonzani.
67. A másik féllel folytatott viták végső soron önmagamhoz vezetnek el.
Ekképpen a partner, aki mellett megmaradok, mert szeretem, ideális társ
számomra. Én pedig az ô számára. Együtt haladunk az önmagunk felé vezető
úton.
68. Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom:
attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól,
hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül
mindent elveszít.
69. Ahhoz, hogy rátaláljak az igaz szeretetre, először fel kell ismernem
Istent az emberben, éspedig minden emberben.
70. Az igaz szeretet tárgy nélküli, egyszerűen áthat, és betölti lelkemet.
71. A szeretet a mi valóságos létünk, ezért nem kell és nem is tudjuk
megtanulni, csupán engednünk kell, hogy bennünk létezzen.
72. A harmónia törvénye nemcsak a természetben mutatkozik meg, hanem
mindennapi életünkben is, mindabban, ami velünk történik:
társkapcsolatunkban, munkánk során, betegségben és szenvedésben éppúgy,
mint az egészségben és a boldogságban. Valahányszor az ember önhatalmúlag
megzavarja a harmóniát, ez a törvény haladéktalanul kiegyenlít.
*73. Polinézia püspökei a következő parancsban fogalmazták meg a harmónia
törvényét: "Ne bánts meg senkit és semmit, ne zavard meg mások harmóniáját,
mert ők is te vagy."*
74. Pantha rei, mondják a görögök, azaz minden folyik. A természetben és
az
egész kozmoszban uralkodó rend örökös fejlődésre, egy felsőbb létre utal.
75. Az evolúció törvénye magában foglalja a változékonyság elvét. Semmi
nem
maradhat úgy, ahogy most van. Semmit nem ragadhatok meg, nem tarthatok
meg,
mert minden, ami elkezdődik, az véget is ér. Már a kezdet magában foglalja
a véget, amely egyidejűleg valami újnak a kezdete, ami ugyancsak véget
fog
érni, hogy ismét valami újnak adjon életet, és ez így megy a végtelenségig.
Ennek a megállapításnak ugyanis az ellenkezője is igaz: ha minden véget
ér,
ami valaha kezdődött, akkor az, aminek nincs kezdete, vége sincs: az
egyetlen erőnek, az életnek, a létnek.
76. Minden, ami van, az "Egyből" jött létre, és az "Egy" mindenben benne
van. Minden része az egynek, és mégis egy egész.
77. Ha valóban élek, a szeretet általam lesz.
Barátsággal üdv. Anikó.
|
hogyaszongya...Anikó írta:
Azt írod Laci, hogy az ember azóta nem tud szeretni, amióta sok-sok
évezrede lemászott a fáról: ez a mondat úgy badarság, ahogyan van,
tényleg:)...csak hogy én nem ezt írtam vala:)...
aszontam hogy mióta lemásztunk rájöttünk, könnyebb
elvenni a másét, lásd háboru háboru hátán egész
egyetemes történelmünkön át, volt hogy nő volt az oka,
de inkább a harácsolás és vagyongyüjtés, no persze nem
a kisembernek, az csak elemózsit kapott, hanem az
uralkodóknak, vagy akik annak hitték magukat...
és azt mondottam sztem nem a szeretet a célunk, hanem
a túlélés, mint minden fajnak ezen a bolygón, növény,
állat és mi is mint akik az utóbbiból egy unevezett magasabb
szintre léptünk...innen hova ?...gameover...
a szeretettel amugy semmi bajom:) nagy erő ahogy olvasom,
látok is némi összefogást, lásd duna árvíz vagy a tiszaiak...
de összességében csak néha jut az emberek eszébe hogy van,
max ha elmennek templomba, arra a másfél két órára...
és persze nem össze tévesztendő a szeretet a jóakarattal,
mert az azért ugy ahogy megvan...
|
