Tudom, volt már:
Drága Szüleim!
Már 3 hónapja itt vagyok az egyetemen, és még nem írtam Nektek. Nagyon
szégyellem magam, de ígérem, hogy most mindent bepótolok! De mielőtt meg
folytatnám a levelet, kérlek, üljetek le! Semmi esetre se olvassátok tovább
a
levelet állva! Már majdnem teljesen rendbe jöttek az égési sérüléseim,
és
a
sokkot, amit az okozott, hogy ki kellett ugranom a negyedik emeletről,
szinte
egészen kihevertem. Csak 2 hetet kellett a korházban feküdnöm, már majdnem
jól
látok, és az a szörnyű hányás is csak egy héten egyszer jön rám. Mivel
a
tüzet
én okoztam, 1 milliót kell fizetnünk az egyetemnek a károkért, de ez mind
semmi, hiszen az a lényeg, hogy életben maradtam. Az volt a szerencsém,
hogy
a
szemközt lakó férfi észrevette, mi történt, es kihívta a mentőket es a
tűzoltóka
t. Ő volt, aki aztán meglátogatott a korházban, és mivel, nem volt hova
mennem
(a szobám hamuvá égett), olyan kedves volt, hogy felajánlotta, lakjam vele.
Egyszobás lakása van, de azért nagyon jól megvagyunk. Ő vagy kétszer olyan
idős, mint én, de őrülten egymásba szerettünk, es össze szeretnénk házasodni.
Még nem döntöttük el, hogy pontosan mikor, de meg azelőtt megtartjuk az
esküvőt, mielőtt túl feltűnővé válik, hogy terhes vagyok. Bizony drága
szüleim,
anya leszek!!! Tudom, hogy alig várjátok már, hogy nagyszülők lehessetek,
és
biztos vagyok benne, hogy a kisbabákat (merthogy hármas ikrek lesznek)
azzal
a
szeretettel fogjátok körülvenni, amivel engem is kiskoromban. Az egyetlen
dolog, ami egy kicsit késlelteti az esküvőnket az egy fertőzés, amit a
vőlegénye
m szedett össze valahol. Emiatt most megint korházban vagyunk, mert persze
én
is elkaptam, de már sokkal jobban vagyunk az antibiotikumoknak köszönhetően,
amit vénásan adnak nekünk. Az orvosok valami szifilisznek hívják a betegséget,
azt hiszem. Tudom, hogy a férjemet tart karokkal fogadjatok majd, es hamarosan
olyan lesz majd, mint egy igazi családtag. Nagyon kedves ember, es bar
nem
végezte el a 8 általánost sem, rendkívül ambíciózus. Természetesen más
vallású,
mint mi, de tudom, hogy milyen toleránsak vagytok, es így az sem fog titeket
zavarni, hogy sötétebb a bőre, mint a mienk. Biztos vagyok benne, hogy
legalább
annyira fogjatok majd szeretni, mint en!!! Mivel nagyjából a ti korotok-beli,
biztos nagyon jól kijöttök majd egymással, ha majd haza költözünk hozzatok
a
gyerekekkel (mert hat a mi lakásunk túl kicsi ennyi embernek). Az o szülei
is
nagyon rendes emberek, azt hiszem, az apja valami híres kábítószercsempész
Afrikában, ahonnan a jövendőbelim is származik...
Most, hogy már mindenről részletesen beszámoltam, azt hiszem itt az ideje,
hogy bevalljam nektek, hogy nem égett le a lakásom, es így nekem kutya
bajom,
nem is voltam kórházban egy napot sem, nincs se vőlegényem, se szifiliszem,
se
semmilyen néger pasim. Az igazság az, hogy meghúztak analízisből meg makróból,
és kettest kaptam informatikából, és csak azt szerettem volna tudatosítani
bennetek, hogy vannak ennél a világon sokkal rosszabb dolgok is!
Sokszor csókol Lányotok
|