Kedves Lista!

A múltkor írtam valami olyat, hogy "a jellem maga a sors", vagyis a
belsö minöségünk tükrözödik, és teremtödik meg a bennünket körülvevö
világban. E folyamatnak nagy része sajnos tudattalanul történik, de
úgy szól a tanítás, hogy ezt tudatosan is lehet müvelni, és ezzel
csodálatos fordulatot hozhatunk az életünkbe. Mai reflexiom kérdése az
lenne, hogy a gyakorlatba ezt miként lehetne átvinni. Nos a misztikus
tradíció ismer egy "elsö lépést", amit szerintem minden AK-t végzett
is ismer, de elöbb itt most egy kisebb kitéröt kell tennünk.

Mindannyiunk életében szerepeltek olyan személyek, akikkel
kapcsolatban valamikor úgy éreztük, hogy megbántottak bennünket,
idegesítettek, zavartak, korlátoztak, olyat mondtak ami roszul esett,
idegesítettek, irritáltak stb, és legyünk öszinték, mindez fordítva is
megtörtént. Ha voltak, esetleg vannak még most is ilyen érzéseink,
akkor tekintsük most ezeket az érzéseket, AK-osokhoz illöen,
megváltoztatható programoknak, megváltoztatható mintáknak.

Ezután gondoljuk végig a következöt: Nem programozhatunk át minden
ilyen sértödést, vagy sértést. Erre nem lenne se erönk, sem pedig
idönk. A hagyomány szerint erre egyáltalán nincs is szükség, mert a
megírt sorsunk beteljesedésének egyik fontos részét csupán két
személyhez füzödö programjaink befolyásolják, és ezek a mi szüleink.
Ha önmagunkban rendeztük a szülenkkel való kapcsolatunkat, azzal mint
valami spirituális dominóhatás minden más esetleges zavaró
kapcsolat is elveszíti a sorsunkra gyakorolt negatív hatását.
Több keleti, és nyugati spirituális iskolában pontosan azt is leírják,
hogy melyik szülövel megromlott, vagy rendezetlen kapcsolat milyen
tipusú problémaként köszön vissza (tükrözödik) az életünkben. Így pl.
az apával való megromlott kapcsolat általában pénzügyi zavarokban
mutatkozik.
Annak nincs jelentösége, hogy a szülök életben vannak-e vagy nem,
közel vannak-e, vagy több ezer kilóméterre tölünk, mert a "rendet"
végsö soron mindég önmagunkban kell megvalósítani.

Ez lenne dióhéjban az a bizonyos "elsö lépés" amiröl azt írtam
reflexiom elején, hogy ezt minden AK-t végzett ismeri. Nos,
ráismertetek? Aki nem, az próbáljon meg visszaemlékezni az AK-os
tanfolyam elején arra a mozzanatra, mikor az elöadó irányításával a
szüleinknek kellett megbocsátanunk.......... Na ugye :))

Az elöbbiekre támaszkodva megkockáztatok egy nehezen ellenörizhetö
kijelentést: Akik akkor az AK tanfolyamon átéltek egy mély érzelmi
földcsuszamlást, azok ma a sikeresebb AK-os testvéreink.

Szeretettel
Remete