1. |
#4010 Gyasz (mind) |
65 sor |
(cikkei) |
2. |
#4010 Gyasz (mind) |
51 sor |
(cikkei) |
3. |
Gyász és gyászolás (mind) |
68 sor |
(cikkei) |
4. |
vizsga agykontrollal (mind) |
101 sor |
(cikkei) |
5. |
felejtés (mind) |
19 sor |
(cikkei) |
6. |
re: allergia - arcureg gyulladas #4006 (mind) |
13 sor |
(cikkei) |
7. |
re: Segítség kérés! (mind) |
8 sor |
(cikkei) |
|
+ - | #4010 Gyasz (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
#4010
> Sajnos Gábor már 9 éve itt hagyta e földi létet! Hiányzik sokunknak!
Én azt gondoltam, hogy ügyesen feldolgoztam az elválást, de sajnos
szembe kell néznem azzal, hogy NEM.
Most kezdem megérteni, hogy a nagymamám miért gyászolta a nagypapámat,
egy életen át. Én nem szeretném ezt tenni. Tudom, Gábor sem szeretné ezt.
Ezért kérem a segítségeteket! Kérlek Titeket írjatok tapasztalataitokról,
akinek
van, ajánljatok könyvet, videót, filmet, AK-os vagy nem AK-os technikát,
bármit ami segítségemre lehet abban, hogy el tudjam fogadni a Gábor halálát!
Esetleg írjatok Gáborral kapcsolatos élményeitekről, ha ismertétek!
Nem tudom mi fog segíteni abban, hogy megbékéljek!
Hálásan köszönöm a figyelmeteket!
Egyre jobban!
Szeretettel Éva
Kedves Éva!
Épp a napokban néztem végig a HIX Listát. Nosztalgiáztam. Ekkor kerül elő
Gábor neve és a Tiéd is. Régen volt. Sokat leveleztünk, beszélgettünk,
segítettünk egymásnak, másoknak.
Az akkori nevekből Czap Zoli ír, néha Lovass Laci. Major István olvasó
lett. Sokan elmentek. Zsóka - Ferenc meghaltak. (jeszi)
Örülök a levelednek, remélem lesz, aki tud majd segíteni, tippet adni.
Annak idején én sokat írtam a Listára halál élményekkel kapcsolatban és
arról, hogyan lehet felkészülni a halálra, hogyan lehet felkészíteni a
halálra az adott személyt és a családtagokat.
Az igazság az, hogy volt személyes megtapasztalásom ezzel kapcsolatban,
tehát nem a levegőbe beszélek.
> Most kezdem megérteni, hogy a nagymamám miért gyászolta a nagypapámat,
egy életen át.
Erről nem lehet írni. Tudniillik sok a kérdés, sok a válasz. Erről beszélni
kellene, mert a kérdés ott kezdődik, hogyan gyászolta??? Ha úgy, ahogy
a leveledből sejlik, akkor nagyon rosszul csinálta és Te semmiképpen se
tedd!
Hibát követsz el vele. Úgy gyászolta, hogy nem engedte el!! Nagy hiba.
Ártott vele a nagyapádnak és önmagának is. Ennek a kérdésnek a taglalása
több oldalt venne igénybe ezért nem is kezdek bele.
Úgy látom, most Te is ezt teszed. Persze mindent úgy csinálunk, ahogy
tanultuk, láttuk a szüleinktől, a környezetünktől. Ez is programozás.
Tanácsot adni, nagyon könnyű, megcsinálni nehéz. Annak kellene utána nézned,
miért nem tudod elengedni? Miért láncolod még ennyi év után is magadhoz?
Milyen bűntudat gyötör? Milliónyi kérdésem lenne még.
A Szeretet tud elengedni, szoktam mondani. Sőt kell tudnia elküldeni is,
ha éppen erre van szükség.
Ha nem tudod elengedni, beleragadsz a múltba, nem tudod élni a jelent,
nem tudsz szeretni a jelenben és a jövődet is ilyenné teremted! Ugyanis
a
jelenünkben teremtjük a jövőnket.
Ezt láttam a nővéremnél, amikor meghalt a fia. Ráment az egészsége, a
családja a "gyászára".
Van egy nagyon kedves Lista tagunk Sophie23. Talán még olvassa a Listát.
Tudom, hogy ő végzett ilyen segítő tanfolyamot. Talán ad tippet, segítséget
ő is.
Nagyon - nagyon röviden csak ennyit.
Szeretettel, István (Bp.)
|
+ - | #4010 Gyasz (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Lista!
Két történet a halálról. Ha esetleg valakinek a Listáról van hasonló
története, szívesen venném, ha elküldené nekem!
Szeretettel, István (Bp.)
> Egyik unokatestvérem még az állását is föladta azért, hogy idős beteg
szüleit ápolhassa. Ő is egyedülálló nő, férje, gyerekei nincsenek, az utóbbi
tíz évben csak a szüleinek élt. Édesanyja évtizedek óta súlyos szívbeteg
volt, apja több agyvérzés után szinte magatehetetlen.
Ö többször visszahozta anyját a halálból, hiszen minden pillanatban
mellette volt. Az, hogy az anyja még élt orvosi csodának számított, mert
a
kardiológus szerint ilyen szívműködéssel, és vérkeringéssel ember nem élhet.
Unokanővérem nem tudta őt elengedni, édesanyja pedig nem akarta a lányát
súlyos beteg apjával magára hagyni, mellette akart maradni, hogy legalább
lelkileg segítse őt, mivel fizikai segítségről szó sem lehetett. Így teltek
az évek, mígnem egy évvel ezelőtt unokanővérem permetezés közben lezuhant
a
fáról, és megsérült a gerince. Törés ugyan nem volt, de kórházba került,
ahol napokig mozdulatlanul feküdt. A második napon édesanyja otthon
összeesett, és egy pillanaton belül halott volt. A legérdekesebb az volt,
amit unokanővérem mesélt a temetés után. Azt álmodta a kórházban, hogy
egy
kedves Lény, akiből nagyon nagy szeretet áradt, ezt mondta neki:
- Ne haragudj, hogy ledobtalak a fáról, de valahogyan el kellett, hogy
távolítsalak anyád közeléből, mivel nem hagytad őt elmenni, pedig Ő már
számtalanszor megpróbálta. Engedd el, és éld a saját életedet.
>
> Fölkapcsoltam a villanyt, és feltettem magamnak a kérdést: - Miért álmodok
ilyen borzalmas dolgokat? És képzeld el, Dia, abban a pillanatban jött
is
a
válasz. A lelkem annyira várta már, hogy feltegyem ezt a kérdést, mert
bizony háborgott a lelkem. Próbált figyelmeztetni, hogy nem tettem meg
mindent. A legfontosabbat nem tettem meg: ELENGEDNI! Őszintén, tiszta
szívvel, szabadon. Nem elég azt tenni, hogy elképzeled, hogy menjen a FÉNY
felé. Ez nagyon kevés. Engedd szabadjára, mutasd meg, mennyire szereted!
A
valódi igaz Szeretet abban mutatkozik meg, hogy képes elengedni. Ha két
embert a valódi Szeretet köti össze, akkor nem veszíthetik el egymást.
Úgy
kell felfogni, hogy Ő most egy másik dimenzióban van, de csak azért mert
nem
látod, nem azt jelenti, hogy nem létezik. És elég szomorú lehet ott azt
tapasztalnia, hogy az itt maradt szerettei milyen összetörtek lettek, az
Ő
távozása miatt. Már csak ezért is el kell fogadnod Édesapád halálát.
Sorsszerű oka van a halálnak.
|
+ - | Gyász és gyászolás (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Lista, kedves Éva!
Nagyon gyakran elöforduló témát érintettél! A gyász, azaz a megfelelö
gyászolás elmulasztása nagyon sok lelki problémát vonhat maga után.
Hihetetlenül sokan érintettek ebben. Egy -egy veszteség után egy
bizonyos idö elteltével az hinné az ember, hogy túl van a gyászon, és
megpróbálja élni az életét, napirendre térni a dolog fölött. De titokban
tudja, hogy nem tud napirendre térni, csak megtanulta túlélni a
veszteségét, túlélési stratégiákat dolgozott ki.
Igy azoban csak fél életet lehet élni, és szinte törvényszerüen jönnek
a
problémák, föleg a pszichoszomatikus problémák, de a lelkiek ugyanúgy,
mert a lélek szenved.
És az életet élni és nem túlélni kell.
A fel nem dolgozott veszteség (ez nem kell, hogy halál legyen, lehet
válás is, munkahely elvesztése, vagy akár költözés is, stb.) ezer
álruhában jelentkezhet, és néha igazi kutatómunkát kell folytatni ahhoz,
hogy a problémák eredete feltáruljon.
Azt írod Éva, hogy te azt hitted már feldolgoztad Gábor elvesztését, és
most szembe kell nézned azzal, hogy nem.
Vajon miböl vetted ezt észre? Hogyan, milyen formában jelentkezik ez nálad?
Azért kérdezem, mert nincs két egyforma gyász, és ahhoz, hogy egyáltalán
segíteni tudjak, egy kicsit kérdezgetnem is kell.
Évek óta foglalkozom ezzel a témával, Németországban ezen a szakon
szakképesítést is szereztem, és egy orvos barátom praxisában aktívan
napi szinten foglalkozom olyan emberekkel, akik nem tudtak még öneröböl
kilábalni a gyászból.
Meggyászoltad-e, elsirattad-e annak idején Gábort, vagy "erös" maradtál,
uralkodtál magadon, és a fájdalmadon?
Megengedted-e magadnak, hogy gyenge legyél?
Mindez nagyon fontos, mert nem szabad az érzelmeket elfojtani.
A gyász ugyanúgy mint a szerelem is, egy módosult tudatállapot. És ha a
szerelem beteljesülhet, kifejlödhet, akkor egy idö után az ember ujra
visszakarül a normális tudatállapotába.
Ugyanúgy van ez a gyásszal is. Ha megélted, kiélted, megengedted
magadnak, hogy átmenetileg padlóra kerülj, akkor egy idö után könnyebb
lesz.
Minden ember akivel csak találkozunk életünk folyamán része az
élettervünknek. Nincsenek véletlen találkozások, tehát a te kapcsolatod
Gáborral sem volt véletlen, de ezt biztosan tudod. Gábor szerepe az
volt, hogy megtanítson téged valamire ebben az életben, és a te szereped
az ö életében ugyanaz volt, te is megtanítottad öt valamire. Amint
beteljesítette küldetését távozott.
Gondolom azt is tudod, hogy nem véletlenül választotta azt, hogy ebben
az életében betegen, bénán fog élni. Ö ebben a szerepben tudott alkalmat
adni az embereknek ahhoz, hogy a magukra vállalt feladatokat
elvégezhessék. Ö így (is) tanított!
Egész biztos, hogy nagyon magas szinten álló, nagyon érett lélek, mert
az ilyen nehéz inkarnációt csak ök tudják vállalni.
Próbáld meg ebböl a szempontból nézni a dolgokat, talán segít abban,
hogy sok kérdésedre válszt kaphass, talán ad egy más értelmezést!
Nincs szükség arra, hogy "elengedd", hiszen sosem ment el! Ott van a
gondolataidban, és biztos lehetsz benne, hogy segít téged továbbra is.
Talán azért nem veszed észre, mert a gyász, a hiányérzet olyan nagy
benned, hogy ezen nem tud áthatolni.
Próbálj meg örülni! Nem annak, hogy elvesztetted, hanem annak, hogy
ismerhetted!
Az öröm egy pozitív érzés, egészen más a rezgésszintje mint a bánatnak,
azon könnyebben áthatolhatnak hozzád Gábor jelzései is!
Ha olvasni akarsz minderröl, ajánlom Dr. Michael Newton Lelkünk útjai
címü könyveit!
Egyenlöre ennyit szerettem volna.
Szivesen kibövíthetjük a témát ha szeretnéd, kérdezz, szivesen
válaszolok ha tudok! :-)
Szeretettel:
Sophie
|
+ - | vizsga agykontrollal (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Sziasztok :) Én is csendben olvasó vagyok, minden nap nagyon várom a lista
levelét. Pedig nekem is van megosztani való sikerem az agykontrollról.
Tanfolyam
ra jártam szeptembertől. A modulzáró vizsgákra hegyi kristályt programoztam
be,
hogy nyugodt leszek és minden eszembe jut, amire a vizsgán szükségem van.
Készültem is persze rá, tanultam szorgalmasan, de a megszokott elme tükre
technikával nem "fárasztottam" magam. A modulzárók mégis sikerültek. Másfél
hónappal az év végi vizsga előtt megvettem Bagdi Bella Ho'oponopono
c.
cédéjét. Két célt akartam vele programozni, de a vizsgák annyira elnyomták
a
másik célomat, hogy úgy döntöttem, jó, akkor marad csak a vizsga. Mindig
a
szóbelire koncentráltam a meditációban. Gondoltam is, mi lesz, ha az írásbeli
nem sikerül? De hát a szóbelire csak a sikeres írásbelik után juthatok
el.
Tehát másfél hónapig naponta legalább kétszer meghallgattam a cd-t. A vizsga
előtti két hétben intenzívebben foglalkoztam az tananyaggal, szorított
a
határidő, és úgy éreztem, semmi közöm a témához. Az írásbelikre (pénzügy,
számvitel, vállalkozásgazdaságtan) megint csak annyit tettem, hogy két
kristályt
beprogramoztam, egyet a nyugalomra, a másikat arra, hogy a tudatalattimból
minden ott lévő szükséges információ eszembe jut, és sikerülnek az írásbelik.
Valóban nyugodt, derűs voltam, úgy voltam vele, hogy ez van, vissza már
nem
fordulhatok. Az írásbelik sikerültek. Másfél hetem volt a szóbelire való
felkészülésre. A szóbeli tételeket akkor vettem először a kezembe. Szombaton-va
s
árnap el nem tudtam képzelni, hogy lehet 60 iszonyú idegen témájú tételt
megtanulni. (Azért idegen, mert hiába jártam a tanfolyamra, ez a terület
nem
az
én világom, nem érdekel, csak muszájból csináltam, hogy magasabb fizetési
kategóriába kerülhessek egyszer.) Azért mindkét napon fotóolvastam az összes
tételt (a könyv alapján próbálkozom ezzel), és félelemmel vártam, hogy
rájövök-e
végre, hogyan tanuljak. Hétfőn még mindig kétségbe voltam esve emiatt.
Fogtam
megint egy kristályt, beprogramoztam fél tíz körül, hogy tudom már a megoldást,
hogy hogyan tanuljak a szóbelire, és hogy szorgalmasan, kitartóan, jókedvűen
tanulok. A programozás után kb. 10 perccel már be voltam sózva! Annyira
hajtott
a vágy a tanulásra, ráadásul végre tudtam, hogy hogyan fogom megtanulni
a
tételeket. Néhány perc alatt totál valószínűnek és könnyen megoldhatónak
tűnt
az egész. Az jutott eszembe, hogy ha naponta minden tantárgyból megtanulok
3-3
tételt, akkor Pünkösd-vasárnap be tudom fejezni őket, hétfőn meg már csak
ismételgetnem kell. Természetesen volt némi csúszás, az utolsó tételeket
már
erőm sem volt megtanulni. Volt, amire azt mondtam, hogy ezt nem húzhatom
ki,
mert nem érdekel, és mert ezt egyszerűen képtelenség megtanulni (főleg
számvitel
ből voltak ilyenek). Megsúgom, a vizsgán pont az egyik ilyet húztam ki
:)))
A
vizsgáig minden nap fotóolvastam a tételeket, naponta 2-3-szor hoponoponóztam
Bagdi Bellával, és persze mostmár az elme tükrét is használtam kicsit.
Az
írásbelik előtti napon és a szóbeli előtt is elmentem kineziológushoz,
aki
mindig a félelmemet oldotta. Nem volt hajlandó megmondani, melyik szóbeli
tételeket fogom kihúzni, "majd a tudatalattim tudja, mit kell húznom".
Kristályo
k a szóbelire: egyik a nyugalomra és hogy ragyogóan sikerül a vizsga, a
másik
arra, hogy a tudatalattimban lévő információkból eszembe jut minden, amire
csak
szükségem van, és ragyogóan sikerül a vizsga. Különös, de tényleg így volt.
Vagy nem is különös? :))) Pénzügyből, vállgazdból ragyogó ötös feleleteim
voltak, kihúztam azokat a tételeket, amelyeket aktiváláskor megéreztem.
Számvitelből nem sikerült, viszont még azt is képes voltam olyan szinten
előadni (tulajdonképpen a semmit), hogy nem kellett póttételt sem húznom.
Érdekes, hogy a vizsga reggelén közölték velem a helyszínen, hogy az egyik
tantárgyból mégsem szóbelizhetek, mert nem sikerült az egyik írásbeli feladatré
s
z. Egy óra múlva kiderült, hogy mégis szóbelizhetek, de annak nagyon jól
kell
sikerülni ahhoz, hogy átmenjek a vizsgán. Ez volt a pénzügy, amiből hatalmas
ötöst kaptam a szóbelin :)) 26 főből hetünknek sikerült a bizonyítványt
megszerezni, nekem úgy, hogy egy feladatrészt nem is teljesítettem. (A
legkönnye
bbet állítólag.) Nagyon sokat tanultam a végén, a tanfolyam alatt nem annyira,
de tudom, hogy az agykontroll nélkül nem lettem volna képes erre. Én azt
nem
szeretem az írásaimban, hogy hosszúak. Pedig amit most leírtam, az is csak
kivonata annak, ami valójában lezajlott. De tudom, hogy nekem sincs mindig
időm
és energiám a hosszú írásokat elolvasni. És azt gondolom, ezzel mások is
így
vannak. Úgyhogy most a vizsgáról írtam, ha összeszedem magam, megpróbálok
mást
is megírni, mert tényleg erről szól az életem. Én '99-2000-től olvasom
a
listát, és enyhén szólva is üres a nap, ha elmarad a levél. Sok sikert
mindenkin
ek :)SzeretettelÉva, Szolnok
|
+ - | felejtés (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
No...kedves Éva, igen nehéz a dolgod
kétségtelen, felejteni akit szeretsz...
Walsch - istennél is boldogabban c.
ebookját éppen most olvastam, ajánlom
bárkinek, szinte mindenre választ kapsz
a könyvben , neten letölthető, de ha
kéri valaki emilben átküldhetem...
egy másik igen érdekes Topperwein:
szellemi öngyógyítás, ebook, szintén
lásd ahogy fent:)...gyakorlatilag ez
utóbbi az elmetükre csiszolgatása...
és persze természetesen az ÉFT is
ha hozzáteszed , akkor csak eléred
amit szeretnél...
amugy pedig igen egyszerü:
mindössze annyit kell belátni, hogy
a halál az nem a Vég, hanem a Kezdet
ezen filozz el kicsit és örvendj
szeretted immár szabad lelkének...
|
+ - | re: allergia - arcureg gyulladas #4006 (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Lista es Istvan!
Igyekszem bepotolni az elmaradasomat. Nagyon sok informaciot es segitseget
kapok toletek.
Allando idohianyom van, mivel szinte 24 oraban dolgozom nap mint nap.
Amikor kis szabadidom van, megprobalom minel jobban azt kihasznalni, sokszor
az alva'sidom
rovasara. Nalam a nap 24 orabol es 1 ejszakabol all.
Megegyszer koszonom Istvan, hogy segitettel nyomonkovetni a temat. Talan
egyszer meg a
Skype is sikerul.
Udvozollek benneteket
Judit(Californiabol)
|
+ - | re: Segítség kérés! (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Lista es Eva!
A te problemad hasonlo az enyemhez. Legjobb baratnom elveszteset nem tudom
kiheverni,
nem tudom elengedni ot. Nem mukodik nalam sem az agykontroll ebben az esetben.
Varom segitsegeteket!
Legyen szep napotok
Judit(Californiabol)
|
|