Kedves Nemes Marcus!

HIX.NYELV #1413, >:

> "otne<sz>ti<sz><lagysagjel>". Hogy van ennek az egyesszamu himnemu
> multideje? Az altalam (alig) ismert nyelvtani szerkezetek szerint "on
> otn<jo><sz><sz><ja>", de ez nagyon furcsan nez ki 

  Ez szabályos alak, ha két "ritkább" szabály is alakítja ki.  Hagyjuk 
el az |ot-| igekötőt és a |-sja| / |-s'| visszaható simulószót.  
Maradjon a |nesti| alapige. 

  I.  Ez egy ritka igecsoport tagja, amelynek fő "látható" jellemzője, 
hogy a főnévi igenevük (zömmel) |-ti| (vö. |nesti|), vagy |-c('| (vö. 
|moc('|) végű.  Ezeknel az igéknél a főnévi igenévi töve mássalhangzóra 
végződik: |nes-|, ill. |mog-|. Ehhez a tőhöz járul hozzá a múlt idő |-
l| toldaléka, így ebben az esetben a szóalakok msh.-torlódásra 
végződnének: *|nesl|, *|mogl|.  Ezt a torlódás nem lehetséges az orosz 
nyelvben, így az |-l| toldalék, ezt elkerülendő, elmarad: |nes|, ill. 
|mog|.  Ha azonban az |-l| után magánhangzó következik, akkor nincs 
hangkiesés, mivel a torlódás már nem szó végére esik: |nesla|, |mogla|. 


Két megjegyzés: (1) A tiltott msh.-torlódás csak a kemény |l|-re 
vonatkozik, a lágy |l'|-re (legalábbis, ha ajakhang előzi meg) nem, 
ezért lehet |korabl'| 'hajó'.  (2) Ha az ige főnévi igenévi töve |d|-re 
vagy |t|-re végződik, akkor a fenti szabályt "beelőzi" egy másik 
hangtani szabály, amely a |dl| és |tl| hangkapcsolatokat |l|-lé 
egyszerűsíti. Ez a szó közepén is működik, ezért van |vesti| > |ved-| > 
*|vedl| > |vel| ~ |vela| stb. 

  II. A /je/ > /jo/ hangváltozás szinte automatikusan bekövetkezik, ha 
a mgh. hangsúlyos és kemény msh. áll utána.  Ez annyira "magától 
értetődő", hogy az orosz helyesírás rendszerint nem jelöli (azaz nem 
teszi ki a két pontot az |e|-re).  Emiatt van, hogy mi a kiejtés 
alapján 'Gorbacsov'-ot ír(t)unk, az angolok pedig az íráskép alapján 
'Gorba(t)chev'-et.  A |nes| szóban az |s| kemény és az |e| hangsúlyos: 
ezért itt szabályosan lejátszódik a /je/ > /jo/ -- |nes| > |ne:s| 
hangváltozás. Ugyanígy: |vezti| > |ve:z|, |lec('| > |le:g|, |pec('| > 
|pe:k|, |vesti| > |ve:l| stb. 

Megjegyzés: Nincs /je/ > /jo/ változás, tehát a felszínen szabálytalan 
alakok jelentkeznek, ha (1) az 1917. évi helyesírási reform előtt az 
|e| helyett 'jaty' mgh.-t írtak, ezért van, hogy |lezt'| > |lez| esetén 
ez elmarad; (2) az egyházi szláv eredetű szavakban, ezért van 
"rendhagyó" |nebo| 'ég' az eredeti orosz |ne:bo| 'szájpadlás' mellett.


> "dva kraszivovo tanca", holott a helyes verzio "dva kraszivih tanca", 
es
> meg nem sikerult kideritenem, hogy a 2,3,4 utan a fonev es a melleknev
> miert van kulonbozo szamban) 

  A fentivel ellentétben itt valóban nem lehet találni jelenkori nyelvi 
szabályt.  Ezt a nyelvtörténeti "véletlen" magyarázza csak.  A szláv 
nyelvekben volt kettes szám is, amely a szlovén és a luzsicei szorb 
nyelvek kivételével eltűnt.  A kettes számot az oroszban a XIII-XIV. 
sz.-től [általában] a többes szám váltotta fel, de az eltűnés végső 
fázisában -- ahogy ez ilyenkor szokott -- a nyelvhasználók tudatában a 
két kategória már összeveszett, ezért van, hogy néhol a régi kettes 
számú alak maradt meg a többes szám rovására.  

Eredetileg a 2 számnév után kettes szám járt, a 3-4 után többes szám.  
Az oroszban idővel ez a két eset közeledett egymáshoz, majd közös 
paradigma alakult ki: ezt ma úgy látjuk, hogy egyes birtokos áll a 2-4 
számnevekkel.  De történetileg nem ez a helyzet.  A hímnemű |-a| itt 
erdetileg a kettes szám alanyeset ragja, a nőnemű |-y| és a semleges |-
a| pedig a többes számé. Azonban ezek -- a speciális hangsúlyozási 
eseteket leszámítva -- egybeesnek az egyes birtokos esetű alakokkal is, 
így mára az egész átértelmeződött szimpla egyes birtokossá.  

A hosszú melléknévi ragozásban -- a főnévitől eltérően -- azonban a nő- 
és semleges nemű többes szám alanyeset nem esik egybe az egyes 
birtokossal, ezért a kiegyenlítődés más eredményt adott.  A 2 után 
egyes birtokossá átértelmeződött hímnemű kettes számú alanyeset és a 3-
4 után álló többes szám keveredéséből közös alakként -- mint 
"legnyagyobb közös többszörös" -- a többes birtokos használata 
fejlődött ki. 

Megjegyzések: (1) Vannak olyan hímnemű főnevek, amelyek többes száma 
(hangsúlyos) |-a|, nem pedig |-y| 'jeri', pl. |goroda| 'városok', 
|glaza| 'szemek'.  Ezeknél a kettes számú alanyeset nemcsak 2 után 
szorította ki a többes számút.  (2) Az orosz legközelebbi 
rokonnyelveiben, az ukránban és a fehéroroszban ellentétes irányú 
kieegyenlítődés zajlott le: a 2-4 után többes szám alanyeset áll.