Néhány rövid gondolat erejéig hadd szóljak bele én is, elvégre egy
nyelvtanári diplomám nekem is van, csak hát időközben más irányt vett az
életem.

Naszóval itt van ez a róla - rolla, borító - borittó, csira - csira,
bűnös - bünös aztán a tudhatja - tudhassa, stb. stb., meg a törökös
példa, bár tőrőkről még én sem hallottam.
Többen is azzal süketelnek, hogy ez őfeléjük így meg úgy szokás, és a
vita kezd olyan irányt venni, hogy már azt firtatják, hogy kinek a
nyelvjárása veendő mintának. Gyakorló tanár koromban azt szoktam mondani
a gyereknek, amikor azzal jött nyelvórán, hogy "ő ezt így hallotta",
hogy ha egy mód van rá, ne az legyen az etalon, hogyan káromkodik a
stájer paraszt ganézás közben az istállóban, hanem ahogy azt a magas
akadémián megállapítják. Mert miről is van szó?

Létezik-e olyan, hogy nemzeti nyelv? Német nyelvterületen (bizonyára
kitaláltátok, hogy a végzettségem ahhoz köt) egész' biztos, hogy nincs.
Luther írta le anno, hogy elegendő volt 50 mérföldet lovagolni (vagy
kutyagolni) a Birodalomban ahhoz, hogy egy kukkot se érts abból, mit
mondanak az ottaniak. És ha azóta ki nem alakult volna az ú.n. német
nyelv, amit helytelenül hochdeutschnak is neveznek a laikusok, ma is
ugyanez lenne a helyzet. Csakhogy kialakult, pontosabban kialakították 
-
ezt hívják sztenderdizálásnak. Megszabták neki a helyesírását, még
rövid-hosszú hangzók tekintetében is, megszabták a mondattanát, és
megszabták a szavak helyes intonációját és kiejtését is! (Utóbbi a
magyarból hiányzik: nekünk nincs kiejtési szótárunk, a németeknek van!)
Nos, a németeknél otthon mindenki úgy beszél, ahogy akar, úgy káromkodik
ganézás közben, ahogy akar. Még a kocsmában, meg a zöldségesnél is
elmegy a házinyelv. Na de aki publikálásra, vagy csak egyszerűen
érettségizésre adja a fejét, attól elvárja a társadalom, hogy azt a
bizonyos fikciót, a sztenderd-németet használja, mégpedig helyesen.

A magyarral közel sem ilyen bonyolult a helyzet, mert a vasi gazda
ugyanolyan jól megérti a székelyt, mint szögedit vagy a veszprémit,
legfeljebb megállapítja, hogy "millen érdekezsen beszélnëk". Talán a
csángóval már nem értene annyira szót, de annak érthető oka van.
De egy a lényeg: a magyar nyelvnek is van egy sztenderdizált változata,
(és az bizony nem a pesti beszéd!), amit ugyan nem kötelező használnod,
de ha mégis arra adod a fejed, akkor ugyanolyan kutya kötelességed
érteni és beszélni, írni és olvasni, ráadásul helyesen, mintha
születésedtől fogva az volna az anyanyelved! Az, hogy hol születtél, a
te dolgod. Az, hogy a te nyelvjárásod nem különbözteti meg a nyílt e-t 
a
zárt ë-től, vagy nem tesz különbséget hosszú és rövid hangzók között, a
te problémád. Ugyanazt a magyar televíziót nézed, ugyanazt a magyar
rádiót hallgatod, mint bárki más, és ezekben bizony a sztenderd magyar
szól, még a kereskedelmi adókon is! Aztán ugyanazt a Petőfit, Aranyt,
Ezüstöt, Jókait, Mikszáthot, Eötvös Károlyt, Gárdonyi Gézát, Móriczot,
Adyt, Herczegh Ferencet, Láng Attila D.-t  olvasod, mint bárki más.
Lehet róla vitatkozni, vajon ők is a sztenderd magyar írást használták
illetve használják-e, de szerintem többnyire azt. Ezért  van bőven időd
és
lehetőséged, hogy az otthoni nyelvjárásod mellett elsajátítsd a
sztenderd
magyart is. Ha pedig nem teszed, akkor úgy jártál. A mindennapi életben
nem tragédia. Néhány szakmánál, elitnek tűnő állásnál elvárás a
sztenderd
nyelv helyes használata, hát azokat buktad, de mit számít?

És igazából az is csak kifogás, ha arra apellálsz, hol nőttél fel.
Ismerek velem egykorúakat, akik ugyanott születtek, mint én, és a
szüleik is idevalósiak, ahogy az enyémek is. Együtt jártunk bölcsődébe,
óvodába, de még iskolába is. Gyakorlatilag itt éltük le egész eddigi
életünket, és abszolút egyenlő esélyekkel indultunk a nyelv elsajátítása
tekintetében. Mégis, nekem megy a j-ly, az e-ë (mentëk, mentek, mëntek,
mëntëk), a bűnös-bünös, a terítő-terittő, az akasztja-akassza, stb.
stb., neki(k) meg nem. Na, ilyenkor mi van? Csak eggyel tudom
magyarázni: ugyanúgy megtanulhatták volna, mint én, mégsem tették.
Attól még van pénze, háza, autója mindegyiknek, csak éppen a hix-nyelvre
nem írogatnak, mert nem igazán érzik magukat kompetensnek.

Így jártak. És te?

gerbera

u.i.: Az e.sz. 2. személy nem megszólításként, hanem stílusjegyként
értendő.