Nagyon megértem a helyzetedet, én is voltam hasonlóban. Most
teljesen össze vagy zavarodva, szinte gondolni sem tudsz másra, úgy
látom. Lehet, hogy nem fog tetszeni amit írok de ez az véleményem:
minden úgy történik, ahogy annak kell. Tehát ne kapaszkodj ezért a
férfiért, ment nem éri és nem érdemli meg. Aki ennyire nincs tekintettel
a te érzéseidre, az nem szeret már téged. Nem fogja fel, vagy inkább
nem érdekli, mit érzel te ebben a helyzetbe. Csakis saját magára
gondol, arra, ami neki jó, sőt, mással vígasztalódik. Pont ezt tették
velem is, nagyon fájt, de elővettem a jobbik eszem, és beláttam, nem
sírhatok egész hátralévő életemben egy ilyen emberért. Kitörtöltem az
agyamból. Nem lenne jó, ha kapcsolatban maradnátok, mert te
reménykednél a közös jövőben, ő meg csak elviselné a
te "barátságodat". Nem véletlen vízöntő jegyben született a fickó?
Mert szerintem tipikusan úgy viselkedik.
Gondolj végre magadra, a kisfiadra, és mondj le erről az emberről,
kezdj új életet. Tehát semmiféle kapcsolatot ne keress vele, csak úgy
tudod kitörölni magadból. Valamiért vonzod az ilyen embereket,
keresd meg az okát, hogy miért, mert különben lehetséges, hogy a
legközelebbi kapcsolatod is ilyen lesz.
Megerősítés ezzel kapcsolatban: Szerető, megértő embert vonzok
magamhoz, aki tekintettel van az én érzéseimre is. Közös életünk
csodálatos."
Minden jót kívánok:
Ancsa
____________________________________________________________________
A legjobb AKCIÓS utazások oldala! - Budavár Tours
http://ad.adverticum.net/b/cl,1,6022,99401,161631/click.prm
|
Kedves TChristmas!
>Nagyon szep elmeleti dolog amit leirtal.
Köszönöm! :)
>A holgy vedelmeben szeretnem azonban megemliteni,
Nem állt szándékomban támadni.
>fogyasztoi tarsadalomban elunk es minden
>amit eloszor meglatsz, azt a szemeddel latsz meg.
>(Kiveve ha az illetovel elotte hetekig cseteltel es
>leveleztel es imadod a stilusat, a gondolatait.)
> Es ha nem tetszik amit a szemeddel latsz,
>akkor mar a belso fenyere nem is vagy kivancsi.
Ez nem igaz.
Ha egyes szám első személyben fogalmazol,
akkor természetesen az. :)
Amit írtál az a te valóságod, te teremted magad köré.
Az én valóságom más. Tényleg nem szeretném ízekre szedni
a mondataidat, de honnan a csodából veszed azt,
hogy én mire vagyok kíváncsi? :)
A fejlődéshez nem az elutásítás, hanem az elfogadás vezet.
Ha nem tetszik valami, az felkelti a figyelmem.
Nekem ez egy jel, hogy van valami amin dolgoznom kell
magamban. Nem elutasítom, hanem megvizsgálom, elemzem,
foglalkozom vele, míg végül őszintén magamhoz tudom ölelni tiszta szívből
:)
és utána a helyére teszem.
Talán félreértettél egy picit; én nem arról beszéltem,
hogy egy nagyon kövér ember azért szép, mert kedves,
figyelmes, emberszerető, művelt, stb.. hanem egészen másról.
>Es En, mint no ugy latom, hogy barmely gyonyoru belso en is sugarzik
>egy nobol, a ferfiak akkor is a dekorativ, fenyteleneket valasztjak.
Hát ha ilyen konokúl ebben hiszel, akkor még sokáig ezt fogod látni
magad körül! :) De itt most nem ez a lényeg, hogy ki kit választ.
Arra próbáltam rávilágítani, hogy aki tudatosan él,
az szép lesz. Nem csak a "gyönyörű belső" fénye miatt,
hiszen hasonló fény van az általad említett "dekoratív, fénytelen"
nőkben is. Hanem fizikailag is szép lesz, pl, szép lesz a haja, a bőre,
a testalkata, a mozgása stb..
Amit sokan a "gyönyörű belső én sugárzásának" hiszünk,
az csupán egy réteg csillogásán átszűrődő erőtlen
"benső fény" is lehet. Ott lehet nyakon csípni
a trükköt, ha a test nem olyan, mint amilyennek a sugárzás
alapján lennie kellene. Ugyanis a bensőnk formálja a testünket.
Ha rétegekkel megrekesztjük, összezavarjuk az energiákat,
akkor torzul a testünk is, jönnek a figyelmeztető jelek, stb.
(De itt már sántít a réteges modell, mert kiértünk abból
a környezetből, aminek a szemléltetésére még megfelelt.)
Azon pedig külön érdemes elgondolkozni, hogy a "cicababák"
teste miért olyan vonzó? Hogyan tudtak ilyen szemrevaló testet
növeszteni maguknak, ha olyan kis butuskák, felszinesek?
És itt van az a pont, amiről az előbb beszéltem.
Könnyű félrecsapni a fejünket, ha valami nem tetszik,
pedig ha változni akarunk, akkor éppen ezeket a dolgokat kell
megvizsgálnunk.
Ezért én például egészséges távolságtartással szemlélem,
a sulyproblémákkal küzdő, vagy a szemüveges spirituális tanítókat.
A tudatosság nem arról szól, hogy tagadjuk meg a "Világi" javakat,
(a testünket) és csak a szellemi dolgokkal foglalkozzunk.
A tudatosság az egyensúlyról szól, arról, hogy ha az egyik birodalomban
terjeszkedünk, akkor terjeszkedjünk a másik birodalomban is,
nehogy előbb-utóbb felboruljunk.
Az a madár amelynek a jobb szárnya fejlett, és annyira mesterien bánik
vele, hogy fajának díszpéldánya lehetne.., ha a bal szárnya nem lenne
csenevész,
éppolyan haszontalan, mint a fajtársa, kinek a jobb szárnya satnya, de
a
ballal
úgy bánik, hogy rátekinteni is gyönyörűség.
Ezek a madarak itt pózolnak a porban, mintha remekül éreznék magukat,
és mindig a csodálni való oldalukat mutatják másoknak.
Csak a pompás szárnyukkal törődnek, azt fejlesztik, ápolják, használják.
Az igazság azonban az, hogy a többi madár akkor száll föl,
amikor csak kedve szottyan rá, ám ők a félig pompás "Istenek" nem tudnak
még repülni se.
A tragédia azonban nem ez, hanem az, hogy sajátmaguknak is bebeszélik,
hogy miért nem szeretnek repülni, és rengeteg érvet hoznak fel emellett,
és el is hiszik azt, hogy nekik eszük ágában sincs fölszállni, hiszen ők
itt
érzik jól magukat. Azonban mélyen, majd beleszakadnak a vágyba,
mely arra sarkalja őket, amire születtek: szárnyalni szabadon a felhők
felett..!
Példánknál maradva, csoda születik akkor, mikor e két fél "Isten"
szembenéz fogyatékosságával, és észreveszi saját satnya oldalát...
megmutatják egymásnak fejletlen szárnyukat, amely szép,
nem is értik miért titkolták eddig.. még maguk előtt is..
aztán csenevész szárnyukkal összekapaszkodva, meglendítik káprázatos
szárnyukat, és felemelkednek együtt, egyként a magasba,
kecsesen, könnyedén ahogyan az Isten.
(Mert amíg együtt vannak, valójában hasonlatosak az Istenhez.)
Amikor elutasítunk valamit, gyorsan nézzünk szét a saját portánkon,
vajon hol van bennünk ez a dolog?
Hol a mi fejletlen szárnyunk, amit dugdosunk?
Ha megtaláltuk, fejlesszük, dolgozzunk rajta, és mutasuk meg a
környezetünknek.
Így hamarabb találunk valakit, akivel közösen szárnyalhatunk! :)
Talán nem találunk ilyen társat, de az sem a vég, mert önállóan
is szárnyalhatunk, csak erősítsük a "fejlődésben lévő" részünket.
Megrögzött idealista vagyok, ezért nekem kellemesebb változat
a félistenek egyesülése, mint az önálló egymás mellett röpködés.
(De azért természetesen, dolgozom magamon szorgalmasan :)
Epilógus:
Minden kapcsolat Kincs.
Sokkal valóságosabbak az érzelmek annál,
mint ahogyan mi azt gondoljuk. Sokatok realitásából kimegyek most,
de sejtésem szerint, az érzelmek "valóságosak" csak.
Amit Anyukád, Gyermeked, Társad iránt érzel, az sokkal valóságosabb,
mint pl. ez az egér itt, a kezed alatt.
Semmi sincs a kietlen Űrben, csak azok a csillagok,
melyek az érzelmeinkből születtek.
Egy-egy csillag, egy-egy kapcsolat.. :)
Kapcsolatok változhatnak, megszünhetnek két ember között,
de a csillag, amit közösen alkottak, az az égbolton marad.. :)
Ma ajándékozzatok meg valakit, akit szerettek! :)
Üdv:
Nissifer
|
