Kedves (mostmar) VITA-zok !

Nem reg ota olvasgatom az "Ima" temakorben megjelent hozzaszolasokat
a Tipp-ben. Nekem is lenne nehany gondolatom.
Utoljara Katinak a hozzaszolasat olvastam, s abban egyetertek, hogy
ahhoz hogy valaki imadkozni tudjon, szukseges az Istennel valo kap-
csolat. (lehet, hogy o nem erre gondolt pontosan)
Hiszen az imadsag nem mas, minthogy kerem Istent, hogy segitsen.
Ehhez pedig szukseges az is, hogy valaki kapcsolatban legyen Isten-
nel. Hiszen segitseget kerni csak attol lehet, akivel kapcsolatban
vagyok, de legalabbis keresem a vele valo kapcsolatot - amit Isten
az O oldalarol "ertekel" is. Onmagaban, kapcsolat nelkul, de lega-
labbis az O keresese nelkul az imadsag nem egyeb, mint valami keres
ahhoz, akit en magam elkepzelek magamnak. Vagyis megsem segitseg az
embernek.
Biztos, hogy Isten meghallgatja az ember imadsagat, de ehhez az is
kell, hogy maga az ember is keresse Istent. Akikkel eddig talalkoz-
tam, tobb ember eletebol azt lattam, hogy kerik Istent - akar gyo-
gyulasert -, de maskulonben pedig nem nagyon foglalkoznak azzal,
hogy Ofele` forduljanak. Pedig O megsem egy "automata", ahova` 
"bedobom" a keresemet, s O "teljesiti" azt. Nem tudom, hogy erti-
tek-e, mire gondolok. Vagyis: milyen baratsag az olyan baratsag,
ahol csak kerek a masiktol, de en magam nem adok neki ? Vajon jol-
esne-e ez barmely baratnak (vagy baratunknak) is ? (vagy akar ma-
gunknak ?)
Ebbol kovetkezoen viszont azt gondolom, hogyha valakit alapvetoen
nem erdekel Isten, de imadkozik "Hozza", akkor a Peldabeszedek-beli
ige illik ra: "Aki elforditja a fule`t, es nem hallgat a tanitasra,
annak meg az imadsaga is utalatos". (Peld.28,9) Ez egy kicsit eros
ige, de jol kifejezi, hogy Isten elott milyen imadsag kedves. Ep-
pen ezert az imadsag sohasem egy "varazslatos" dolog, hogyha meg-
teszem, teljesul az amit akarok. A Biblia legalabbis semmi "magi-
kus" jelentest (jelentoseget) nem tulajdonit neki, ellentetben
a pogany nepekkel.
Bobe