Kedves Laszlo, (Vegh)

Tavaly volt egy termeketlen evolucio vita a TIPP-en, ami hatasara beindult
a VITA, s amely vita hamarosan a lenyegre tort: ki vallasos es ki nem, s
ez nagyjabol korrelalt azzal, hogy ki fogadta el az evoluciot es ki tagadta.

Kb. ezidotajt kezdtek megjelenni irasaid. Nem tudom elotte is olvastad-e
mar a VITAt vagy csak attol kezdve. (TIPP 1416 +-10)

Azt hiszem, mi nem vagyunk hasonlo meggyozodesuek, es ezert nem tartom
valoszinunek, hogy azonossagra jutnank az evolucio lenyegi kerdeseiben, de
ha tenyleg csak ez a kerdes erdekel (ld. cim), akkor egyelore annyit, hogy
biologiai szempontbol a folytonos atmenet termeszetesen molekularis szinten
(es ennek kovetkezteben a csatolt magasabb szinteken is) diszkret: nem a
matematikai ertelmeben hasznaltam ezt a szot.

Kizarolag arra voltam kivancsi, hogy
Orosz Feri feltetelez-e misztikumot az elo-ertelmes es az elo-osztonos
hataran, vagy elfogadja azt, hogy az ember kialakulasa elfogadhato
evolucios szempontbol, azaz azt feszegettem a szalonban, hogy FEri nezeti
hogy oszlanak meg kimondott vallasos meggyozodese es a termeszettudomanyos
felfogasa/munkaja kozott.

Ami pedig az evolucio folytonossagat illeti (ami valojaban diszkret...  %-<)
arrol bovebben rovidesen...de most nem erek ra.

Addig is, udvozlettel:   Fiser Andras

Mivel a Hix elkerulhetetlen osztodasa soran meg nem kerult sor az anekdotikus
irasokat es egyeb karcokat tomorito ujsag megalakitasara, ezert jobb
hijan ide kuldom ezt a vidam sztorit, ami attol jo, hogy megtortent.

Ezenkivul elnezest Vegh LAszlotol, akinek azt mondtam, hogy nem erek ra,
de tenyleg,..most egy szendvicset eszegetek es nincs idom elokeresni azt a
cikket, amire tamaszkodva szeretnek valaszolni neki.
                                ooooooOOOoooooo
Cim: Mesel  a hatarsav

	Egyszer regen, meg az atkosban, amikor Hix Lyozsi meg csillagasz sem
volt es az elmeleti kemia tanszeken vitrinben tartottak az elso, 26 lepesben
programozhato szamologepet, egy barati kor tagjakent a'sata'son vettem
reszt....kozel a hatarsavhoz.
	Egyik hetvegen, amikor rekkeno volt a meleg es olcso a vonatjegy,
beutaztunk Szombathely vilagvarosba, ahol egy remekbeszabott strand vart rank.
A tavolsag nem mondhatni veszesnek, ezert kerultuk a formasagokat:
furdonadragban, poloban es strandpapucsban indultunk utra.
	Kellemesen eltoltottuk a napot, majd hazaindultunk volna,
de valakinek az az otlete tamadt, hogy menjunk autostoppal. Kaland! HAt a
tizfos tarsasag egyik fele azonnal helytelenitette a dolgot, mire mi nehanyan
elindultunk stoppolni. Ok kesobb beadtak a derekukat, es bealltak a sorba, s
mivel ok kesobb kezdtek, es elobbre alltak az erkezo autok szempontjabol,
fel is vettek oket, bezzeg az utolso harmasnak (az otletgazdaknak..), aminek
en is tagja voltam, mar nem jutott auto, hanem besotetedett.
	Progressziven haladtunk a 10 km-re levo kovetkezo vonatallomas fele.
Kozben egyre nagyobb ivben kerultek ki az autok, akik a fenyszorok
csovajaban harom furdoruhas alakot lattak a sotetben, torulkozojukkel
vadul hadonaszva. Kesobb szemtanui lehettunk, amint eszeveszett
lassusaggal beall, majd lassan tovavonszolja hervadt testet az utolso
szerelveny is a kovetkezo allomasrol. Kb. egy km elonye volt.
	Mikor befutottunk az allomasra beszedbe elegyedtunk az allomas
ore-uraval, akitol megkerdeztuk nem latott-e arrafele magunkfajta kisebb
csoportot. Az allomas ura azonnal johirrel szolgalt, dehogynem volt ott
megegy ilyen tarsasag. Hogy neztek ki? Hat az egyik itt allt, a masik ott
a harmadik meg amott es egy strandlabdat dobaltak egymasnak... Ebbol azonnal
tudtuk kirol lehet szo (mint kesobb kiderult, oket csak addig hoztak), majd
megadoan ertesultunk rola, hogy a kovetkezo vonat kora hajnalban erkezik.
	Nos, a vonat megjott, felszalltunk es utaztunk Szentgotthardra.
Ekkor megjelent egy fiatal civil hataror, aki azonnal elorantott egy
igazolvanyt, de ezt gesztust hianyos felszereltsegunk okan nem tudtuk
viszonozni. Idokozben, nyar ide, meleg oda, megiscsak lehult a levego, s
ez ellen ugy vedekeztunk, hogy mindent felvettunk, ami nalunk volt. En pl.
felvettem a tarsasagunkat megadoan elvezo holgy napszemuveget. Szoval igy
uldogelunk, ejszaka, egy, a hatar fele tarto vonaton, napszemuvegben,
torulkozoben, es strandpapucsban, mikor is a kovetkezo kerdest kapjuk:
honnan jovunk. A valaszon elgondolkodtunk, hiszen azt nem mondhatjuk,
hogy Szt.Gotthardrol, hiszen oda megyunk, de Szombathely sem igazan
informativ, leven ott semmi egzisztenciank, tehat egy ido utan megadoan
vallottunk: Budapestrol...
	A kep lassan kezdett osszeallni: budapesti diakok, hajnalok
hajnalan, egy szal semmiben, neki a nyugati hatarnak...
	Mivel ruhazatunk olyan hianyos volt, hogy az teljesen kizartnak
tunt, hogy barmit is rejtegessunk (en meg a napszemuvegemet is levettem),
igy kenytelen kelletlen keresztkerdesekkel kezdett gyotorni a hataror.
Milyen a varos foteren allo templom stb. Ezeket nagyon tudtuk, mivel eppen
amellett asogattunk naphosszat, ugyszolvan a harangkondulasrol felismertuk
volna a helyet, es alapos ismeretekkel rendelkeztunk a templom tobbszoros
atepitese nyoman osszekeveredett stilusjegyeirol. De ez nem mondott
semmit a hatarornek. Milyen a szine? kerdezte, sarga, mondtuk es ez perdonto
volt. Azota gyanusan nezek minden sarga szinu templomra: plagizalas!
	Igy ert veget a kaland, soft-atkosban.

						Andras