Korabban volt szo a diktaturarol, ehhez egy kis csemege:
"A letezesrol szolo hiteles informacio a szentkonyvekben megvan, de nincs
realizalva.
A messiasi magatartas nem pihen meg, amig nem szerezte meg azt a fokot,
amelyen a foldon elveti az elvezeteket, a hirt, a vagyont, a hatalmat, a
kenyelmet, a nyugalmat, a tulvilagon pedig elveti a boldogsagot es az udvot,
de ekkor sem pihen meg, csak egyetlen becsvagya van, az embert szolgalni, es
megvalositani azt, amit a szellem birodalmanak neveznek. Mert az elet, ha
magara hagyjak, elkurvasodik, es ez ellen az egyetlen vedelem a szellem. Ez a
magatartas, amit a mahajana bodhiszattvanak mond, es a legelso keresztenyek is
korulbelul ezt akartak realizalni. Elutasitani, ami nem az ember es a vilag
vegso rendjet emeli, elutasitani a foldi gyonyort, a mennyei udvot, es bar a
megszabadulast elerte, nem el vele, nem tartja meg maganak, mindig ujra es
ujra visszater, vallal mindig ujabb kudarcot es vereseget, szenvedest es
osszetoretest. Minden eloleny udveert felelosse tette magat, es megertette,
hogy mindenki 'mindenkiert tenylegesen felelos - mindenki az egesz vilag
vetkeit hordja '.
A messiasi magatartas kisiklott es fals alakja, ha valaki gondolatot tala'l,
es elhatarozza, hogy ennek neveben az egesz emberiseget egyszerre megvaltja,
azonnal es az egeszet, ha szoval nem megy, bortonnel es kenyszermunkaval es
geppisztollyal, mert a diktator is messias, csak a lettisztito modszerei keter-
telmuek, es elmeletei ugyanakkor, amikor lettisztitonak latszanak, letrombolo
hazugsagszisztemak is. A vilagtortenet fordulata, amelyrol mindnyajan tudomast
szereztunk, hogy latjuk, a szabadsageszmevel eppen azok a tarsadalmak dicsek-
szenek a leghangosabban, amelyekben az elnyomatas a legnagyobb, a nyiltsagot
azok kovetelik a legerelyesebben, akik hazugsagaikba legmelyebben elrejtoztek.
Pillanatnyilag a tarsadalomban a legnehezebb azt megerteni, hogy a terrort
mikeppen lehet szabadsagnak ertelmezni, illetve, hogy a terror mikeppen hazud-
hato at szabadsagga, a szemelyes eletben pedig megerteni azt, hogy az elhazu-
dott elet mikeppen nevezi magat dicsosegteljesen igaznak es milyen elmeletek
azok, amelyek ebben a muveletben az embernek segitseget nyujtanak. Teny, hogy
ma Europaban egyetlen olyan elmelet sincs, amely igen magasrendu eszmeket ne
tudna elvetemult elnyomatasra hasznalni es nincs elmelet, amely feltaras es
megnyilatkozas helyett az ember szemelyes eleteben ne lenne a korrupcio rejtek-
helye. Nincs olyan igazsagelmelet, amely ne lenne hazugsagszisztema, nincs
olyan messiasi aktus, amely ugyanakkor ne lenne diktatorikus.
A kettot megis meg kell kulonboztetni, es a ketto meg is kulonboztetheto. Az
igazsagon kivul valo elet abszolut jegye a megszolithatatlansag. A diktator,
aki a hozza intezett kerdesre nem szemelyes lenyevel, hanem ideologiajanak
begyakorlott szolamaival valaszol. A diktator nem hallja, amit mondanak neki,
sot rogeszmeinek szuntelen zakatolasan kivul semmi egyebet sem hall es hazug-
sagformulainak automatikus ismetleseben el, ezert emberi mivoltaban nem meg-
szolithato.
A bodhiszattva viszont tudja, hogy legelso kovetelmenye onmaga irant a masik
ember megmentese. Ez az, amit aldozatnak hivnak. Minden ember megvaltasahoz egy
teljes egesz masik emberre van szukseg. Ez a teljes egesz emberi elet felajan-
lasa es odaadasa az aldozat. Az aldozat az, amely meg bukasaban is gyozelem, es
ha kudarc, akkor is dicsoseg. Kenyelmes felfogas, hogy az ember mero gondolko-
zassal az igazsag reszese lehet. Az embernek lenyevel bele kell magat vetnie.
Lenyet oda kell adnia. Ha az embert a tiszta elet, vagy legalabbis a tisztasag-
ra valo erofeszites nem tartja, okvetlenul hazugsagban el.
A diktatori es a bodhiszattvai magatartas az ember hangjaban lehallgathato.
A lehallgatas Szabo Lajos szava, amelyet Ferdinand Ebner nyoman fogalmazott
meg. Jelentese ez: ha tenylegesen odahallgatok arra, amit valaki mond, abbol,
hogy lenyemet mi erinti meg, holtbiztosan meg tudom allapitani, az ideologiai
automata hazugsagszisztemaja beszel-e, vagy pedig az elo emberi lelek. [...]
A diktatort arrol ismerem fel, hogy nem tud autentikus lenni. Arrol ismerem
fel, hogy nem tudja onmagat adni, vagyis az aldozatra keptelen. Keptelenseg
arra, hogy jot tegyen. Tevekenysege, hogy az embert valamely mindig ujabb
kovetelesevel megijeszti, es nem kedveli, ha a kovetelest teljesitik, inkabb,
ha nem-teljesitese miatt az emberben alacsonyrenduseg es felelem ebred, es ez
az embert megalazza.
A bodhiszattva viszont: 'nem tudom elviselni, hogy az embert megrontsak'.
A bodhiszattva a szabad eletvallalkozas jegyeben all. Nem muvelodes, nem szel-
lemi nivoemeles, hanem onmaga irant valo koveteles. Legnagyobb reszben tanitas-
sal nem helyettesitheto, es itt az iras csak szekunder jelenseg. Ebben az elet-
ben semmi sem kedvteles vagy disz vagy tanulmany vagy elmelet. Csak annak van
jelentosege, ami az insegben es egzisztencialis kenyszer alatt szuletett, nem
iroasztal mellett es fotelben vagy kavehazban. A legelso lepes a biztonsagerze-
tet es annak vedelmet feladni.
Ahol a biztonsagerzet megalapozasarol van szo, ott mindig fennall az a ve-
szely, hogy az ember eletet az igazsagon kivul, a hatalmi osztonben alapozza
meg. Nem autentikus elet tobbe, hanem az agresszivitas es a vedekezes szuntelen
bonyodalma. Egzisztenciaja nem hiteles, es igy a hiteles mondanivalohoz valo
jogat elvesztette.
A vilagtortenet lathataran belul senki sincs, aki a hatalmat kibirta volna.
A legtobbre meg Periklesz vitte, aki iparkodott minel kevesebb ember szemebol
konnyet fakasztani. A hatalom kovetkezmenye annak a desperat extraverzionak,
amely, miutan az ember sajat sorsaval nem megy semmire es sajat lenyenek fela-
dataival nem bir, a masikat akarja arra kenyszeriteni, amit o maga nem tudott
megtenni. A kifele valo koveteles alapja, hogy sajat eleteben zatonyra futott.
Hatalom, vagyon, hir, a ketsegbeesett extraverzio belathatatlan terulete, nem
hazugsag, nem egyszeri es kenyszeru hazugsag, hanem sulyosabb: elhazudott eg-
zisztencia, a hazudozasok hatartalansaga es szovevenye, a tisztatalan es kor-
rupt elet rendszere, aminel csak egy rosszabb van, ebben a vilagban elni es
mastol tisztasagot kovetelni azon az alapon, hogy a kovetelmenyt o mar telje-
sitette. A diktator nem tud egyensulyt teremteni az aktivitas es a kontempla-
cio kozott. Kulvilag-mohosag, amely benne esemeny-mohosagga lesz, az utolso
pillanat izgalmanak gyonyoreben el, ebben szorodik szet, a mindennap-elmele-
tekben, amelyeknek masnap semmi ertelmuk tobbe.
Mivel nincs ember, aki a hatalmat kibirta volna, az elet dicsosege eppen a
hatalomrol valo lemondas lett. A hatalom alatt minkdenki osszetort, nem tra-
gikusan hanem tisztatalanul, nem drama lett belole, hanem skandalum, mert a
hatalom demoralizal, minel kizarolagosabb, annal inkabb. Hatalom, vagyon, hir
emelkedese lepest tart az eletertekek sorvadasaval, es ami a legvigasztalanabb,
mivel hatalom, vagyon, hir nem jelent valodi komolysagot, a bukas itt mindig
komikus.
Mindehhez jarul az alacsonyrendu tarsadalom altal tamasztott nehezseg, amely-
ben a nagysag fals es groteszk, a becsvagy szinvonala komolytalan es realitasa
csak a korrupcionak van. Korulbelul egesz Europaban, de Kelet-Europaban kizaro-
lagosan. Diktatura csak alacsonyrendu tarsadalmakban valosulhatott meg, ame-
lyekben a valosag es a hazugsag-szisztemak kozott nem tudtak kulonbseget
tenni."
[Hamvas Bela: Messianizmus es diktatura, In: Patmosz (esszek, 1958-64)
I. kotet, 111. oldal, elso kiadas 1992, Eletunk Konyvek, Szombathely,
ISBN 963 7918 03 5]
Udv
Attila
|
