-----Original Message-----
From:  [mailto: ]
Sent: Thursday, November 21, 2002 8:41 AM
To: 
Subject: [freeboogie] ++táncleírás
Sziasztok! A tegnapi táncműfajokat én is megfejelem eggyel. Két hete
voltam eg= y ilyen foglalkozáson és ott kaptam az anyagot. Mivel már kért
valaki ilyen= tánccal kapcsolatban infót, így gondoltam, hogy nem veszi
rossznéven senki, h= a bemásolom egy nemzetközi szabályzat magyar
fordítását, amelyet = Fehér András és Bóbis László dolgozott át, írt,
lektorált. Ez nagyon fontosnak = hangzik, de ez volt a fedőlapra írva. Üdv,
Lovászi Antal MITŐL WEST COAST SWING A WEST COAST SWING? A tánc
kialakulásának környezetét és földrajzi meghatároz= ását az elnevezése is
tükrözi. Legjelentősebb helyszínei az USA nyugati és dél-nyugat= i partjának
kikötővárosai. Amerika, a két világháború közötti idősz= akra jellemző
?swing zenei korszak? arculatát, a visszafogott és hidegvérű nyugati par= t
sajátosan élte meg. Az itteni kikötők és belvárosok, az ír és skót be=
vándorlók, valamint ezen nációkból leszármazottak által közkedvelten
látogatott p= ub vendéglők, továbbá a skandináv tengerészeket és az
amerikai hadsereg katon= áit, haditengerészeit elszállásoló kocsmák
világában, még mindig= a sajátos amerikai ?tehenész fiús? hangulat
uralkodott. Az itt közkedvelt = ?vidéki? táncok, némi európai beütéssel,
elsősorban a dübörgő coun= try zenéhez kapcsolódtak, bár már ekkor
közkedvelt volt a basszus gitár és = a szakszofon ?keltette? keleti parti
műzsika is. San Diego, San Francis= co és Los Angeles mindig vitatkoztak
arról, hogy melyik városból származik a = West Coast Swing, mindazonáltal
úgy tűnik, hogy Los Angeles viszi el a pálmá= t. Ezeknek a nagy- és
kisvárosi mulatóhelyeknek a helyszíne, éjszak= ai élete nemcsak az
odalátogató társaságok sokszínűségében, hanem az= ott kedvelt zenei műfaj
előadóiban és kedvelőiben is nagyban különbözött a = - keleti nagyvárosok
jazz klubjaiban fellépő fekete zenekarok és fekete táncosok körei= ben,
szédületes gyorsasággal terjedő ? eredeti, heves swing műfajt= ól. Ennek a
sajátos, lányokat megtáncoltató 4/4-es táncműfajnak, f= őként Kaliforniában
és Colorádóban a csizmás lábakat csavargató wes= tern jive, shag, push,
shake táncoknak, a magányos ? gitárpengetéssel kísért = ? blues énekesek
zenéjének, valamint a dél-nyugati területekről felvándorló = ?lusta
latinéro? zenészek által játszott, erőteljes csípő mozgást igénylő = rumba
és bolero zenék furcsa keverékéből egy új - a mai napig, teljességében
meghat= ározhatatlan ? blues szerű stílus kovácsolódott. Általában az
éjfélen jó= cskán már túlhaladva, amikor a hangulat már visszafogottabbá
vált, a kissé mámoros ál= lapotban lévő táncosok egy könnyebb, amolyan
kellető táncba kezdtek, amelyben gya= kran utánozták a csak hírből ismert
fekete táncosok afrós, négeres= mozgását. E tánc vált a nyugati part
swing-jévé. Ugyanez történt néhány közelben lévő night klubban. Itt pros=
tituáltak (az óceán partján Long Beachban és a kaliforniai San Diegoban)
jutalé= kot kaptak a szeszesital árából, amit a tengerészek, katonák és
tehenészle= gények fogyasztottak. A prostituáltak tudták, hogy a
tengerészek és katon= ák rövid eltávozáson vannak, amit általában mámoros
állapotban, az eml= ített ?ledér hölgyek? közeli társaságában szerettek
kiélvezni. A ?ledé= r hölgyek? ezt ki is használták. Ahogy egyre ittasabbá
váltak, a katonák, akik nem sz= oktak hozzá a tenger himbálásához és így
nem is tudtak gyors zenékre táncol= ni, a legjobb és legegyszerűbb,
legpraktikusabb táncnak a már említett mulatóhely= eken elterjedt, korai
west coast swing tánc változat látszott: Mivel a ?= ledér hölgyek? a
vonalon előre és hátra kezdtek mozogni, gyakran a zene= szakadásával
kitartottak, pózoltak és szexisen ?vonaglottak?, szexis és erotik= us
mozdulatokkal kísért lábmunkát végezetek mindaddig, amíg a teng= erész,
katona, marhapásztor nem volt készen arra, hogy a pénzének maradékát z= árt
ajtók mögött költse el, vagy fel nem mentek velük az emeletre. Ez a tánc
kialakul= ásának történelmi ténye is. A ?prostituáltak? gyakran kerestek
fel kor= abeli táncosokat az említett figurák elsajátítása céljából. Bár
többen, az Egyesület Államokban jelenleg tevékenykedő swin= g tanárok között
sokan állítják, hogy a tánc a Lindy stílus ?gyermeke?, azonba= n a West
Coast Swing tánc első főbb ismérve, hogy nem igazi swing zenére alakult=
ki. A táncot az ötvenes évek végén és a hatvanas évek első felében, tá=
rsastánc rendszerbe foglalták össze. A különböző swing stílusoktól
eltérően= a West Coast Swing a testi hullámzásokban (leverage) és a
lábtechnika föld-közelis= égében és a ?ledér hölgyeket? gyakran emelgető
katonáktól elsajátított emelést= echnikákban egyedülálló. A West Coast
Swinget-et táncolják a különlegesen= lassútól (15) a közepes jive (40)
zenéig. Nagyon nyitott az előadásmódra, marká= nsan különböző stílusokra,
játékos variációkra. A megteremtés időszak több= táncosa szerint a táncot
eredetileg western swing-nek nevezték, és később lett west= coast swing,
hogy megkülönböztessék a country-western swing táncoktól. A West Coast
Swing első igazi társastánc (később versenyszerű = tánc) megjelenési
forma - egyes állítások és az amerikai szakirodalom s= zerint - a ?Savoy
Style Lindy? nevű táncból származik, amely a korai 30-= as években
született a New York-i Savoy táncteremben. Egy Dean Collins nevű akko= ri
Savoy táncos ? a nyugati part lassú zenei irányzatának hatására ?=
megszelídítette a savoy vehemens, lendületes előadását. Collins
Kaliforniába ment, = hogy mozifilmekben szerepeljen, és magával vitte a
saját ?Savoy Style Li= ndy-jét?. A kaliforniai táncformával és a nyugati
part kocsmáinak, night clubja= inak táncműfajával ötvözve, egy teljesen
erotikus, lassú, ?félel= metesen?, néhol a táncosnő testi játékát kiemelő
táncstílust alkotott. Collins, pár évig Hollywoodban táncolt. Ott eljárt
jó pár tá= rsastáncklubba és éjszakai mulatóhelyre táncolni és szórakozni.
Később versenye= zni kezdett saját stílusával. A versenyeken megismert
rengeteg más, fekete táncmester= t és azok tanítványait, akik azt
állították, hogy "soha eddig nem látott= stílusú swinget művel. Bár a
stílusa jelentősen különbözött attól, amit a= kkoriban arrafelé táncoltak,
mégis egyre közkedveltebb lett, amit az is nagyban befoly= ásolt, hogy Dean
elkezdte sorra nyerni a versenyeket és a bajnokságokat. Mivel ké= sőbb
mindenki meg akarta tőle tanulni, valóságos láz tört ki, ezért = Collins
iskolát alapított és elkezdte tanítani a "saját változatát", amit a m= ai
klasszikus versenystílusként ismerünk. Arthur Murray egyik tánckönyvében,
az 1940-es évek közepéről= , leír egy táncot, amit úgy hívnak, hogy (Rock
and Roll táncolás). Megnevezi a tánc = elemeit: a kar alatt forgást, az
úgynevezett ?Whipeket és a Sugar Push-t.? Elmon= dja, hogy a tánc legfőként
a tengerészek között terjed, sőt az öreg Mis= suri hadihajón már
versenyeket is rendeztek benne. Fontos jelzőként említi, hogy a höl= gyek
mindig tesznek két séta lépést előre (1-2-re) a férfi felé (nem old= alra)
és leírja az úgynevezett ?Coaster Step-et és az Anchor Step-et? nagyon
világos= an. Később ezt a táncot úgy nevezi szofisztikált Swing, amely a
keleti parton hihete= tlenül tovább fejlődött és felgyorsult. Azt a modern
társastánc történelem is tudja, hogy a 1940-es éve= kben Mr. Murray-t
kérték fel, hogy dokumentálja az amerikai táncokat. Ez nem= volt egy
egyszerű dolog, de ő remekül megoldotta. Ismerte Dean Collins-t, a =
?fekete? Frankie-t és még néhányat a tanítványaik közül. Összehaso=
nlította stílusokat és elkülönítette a Lindy Hop táncot. Ő azt is
dokumentálta, hogy a= ?fekete? táncosok és a tengerészek San Diegoban és
Los Angelesben mit ?m= űvelnek? swing néven abban az időben. A
főként?fekete? műfajra épülő s= tílusokat Eastern Swingnek, a Los
Angeles-i, San Diego-i, az egyéb Kaliforniai és a Holly= wood-i stílusokat
?Western Swing?-nek vagy ?West Style?s Swingnek? nev= ezte el.
Mindazonáltal a Western Swing ellentétbe állítva az Eastern Swing-g= el a
későbbiekben össze lett keverve a Country Western Swing elnevezésse= l,
mivel a western (nyugati) Swing nem volt teljes mértékben megegyező a West
Co= ast Swing- el. E két műfaj Murray könyvének megjelenésekor még egész
has= onló volt. Itt található az első megjelölés, hogy bár Collins egy west
coast= swinget ?csinált?, de ezt western swingnek dokumentálták. Mivel C=
ollins a Lindy Hop-ból merítette az eredeti tudását, és Hollywood-ban vált
h= íressé, ezért ezt a stílust a mai táncosok Lindy Hollywood Style-nek
nevezik. Egy eredeti, latin-afro-s West Coast Swinges-nek nagyon jazz-es
alaplép= ést kellett volna táncolnia egy Hollywood Style táncossal, bár
figuráj= ában ugyanazt csinálták mindketten. Murrey által leírt
alaptechnikák a ?Holl= ywoodite? teljesen szabad használata nem nagyon
támogatja a legtöbb mai, latino= s figurát, a szinkópázást és a latin
ritmikát. Mert eközben az eredeti vonal is fejlődött tovább. A mulatok és
= night clubok Latinos blues zenéje nagyon népszerűvé vált. Ahogy a
táncosok m= egtanulták a Latinos és afrós mozgást, (főként az első mambo
korszak idejé= n) folyamatosan belevették azt a West Coast Swing-be. A
lányok és a ?Pachucok?, a= zt táncolták, amit ma Latin West Coast Swing-nek
ismerünek. Egy lassabb latin típus= ú zenére, latin és afro eredetű test és
lábmozdulatokat kombináltak. E vá= ltozat ma az amerikai versenytánc egy
kategóriája is, és több alstílusra osz= lik. Mivel, pl: a Cha-Cha és a
hármas lépések számolása megegyezik, ezért eg= yszerű volt a mozgásstílust
alkalmazni. A második világháború alatt sok férfi bevonult a hadseregbe
és= a tengerészethez. Mivel így sok ?Hot Club és Night Club?, éjszaka= i
mulatóhely elnéptelenedett, a west coast swing eredeti gyökerének fejlődése
= meg is állhatott volna, hiszen a férfiak mind Európában állomásozva
kezdték ?terjeszteni táncaikat?. Azonban a dél-nyugati részen s= ok latin
klub tömve volt a ?mindenféle? latinéro-val, a háború elől Ameri= kába
menekült bevándorlókkal és zenéikkel. Ez magyarázatot ad arra, hogy miér= t
szeretik a West Coast táncosok táncolni a West Coast-ot a Cha-Cha és mambo
alap= ú zenékre, és arra is, hogy a mért kedveltebb a lassabb zene a
gyorsabbnál. Ők= vitték tovább az eredeti vonalat. Az 1950-es évek végén
a Televízió a táncot a pokol fenekére = tette. A legtöbb embernek nem
kellett elhagynia az otthonát, hogy szórakozzon. A telev= íziók elérhetőek
lettek majdnem mindenki számára. Mivel ?öregebb? t= áncospárok nem mentek
szórakozni már a kocsmák, mulatók világába, az új tá= ncosok nem tudták,
hogy hogyan és miként műveljék az eredeti táncokat. A fellángol= ó
fajgyűlölet, gyakorlatilag minden ?fekete? táncot háttérbe szorított, egés=
zen addig, amíg be nem jött az új tánc, amit ?Twist?-nek hívtak. Ugyan
senkinek ne= m kellett semmit tanulnia, csak áttwistelnie az éjszakát,
csavarnia és tekernie a te= stét, mégis az akkori világ a teljes gátlását
le tudta vetkőzni egy szám al= att. Más szabad stílusú táncok követték ezt
és egy egész generáció nőtt= fel a partnerrel való táncolás nélkül. Csak
a második Mambo korszakban lángolt fel újból a west coast swi= ng láz, az
eredeti helyén, a kikötők területén, valamint legnagyobb elterjed= ésében:
Kaliforniában. Itt a zene megváltozott és maga a tánc is. Ekkor v= égleg
eltűntek az eredeti swing elemei, az ottani california puss és a divattá
vált = Carolina- shag táncok keveredésével. Itt minden figura erősebb és
keménye= bb lábtechnikát kapott, valamint szabályszerűen a Murrey által
dokumentált ?Ancho= r Step?-re kezdett végződni. Mivel a Latinos West
Coast Swing és a Hollywood St= yle, nem használta a Charleston, a Shimmy,
és Black Bottom múltbeli táncaina= k mozgáselemeit vagy figuráit, amiket
korábban a Lindy Hop használt, = így egy újabb változat alakult ki, amit ma
a West Coast Swingben a teljesen sza= bad előadási módnak is hívnak. Mamár
a tánchoz alkalmazott zene nagyon változatos, és amiben a le= gtöbben
megegyezni látszanak, hogy a legjobb közepes tempora táncolni. San Fr=
anciscoban például úgy tartják, hogy a zene éjszakáról éjszakára v= áltozik
a DJ kedve szerint. Néhányan a like rhythm and blues-t, néhányan a
contemporar= y rock-ot, néhányan a 40's, 50's, 60's évek dallamival
szeretik előadni a W= est Coast Swing tudásukat. A zenei variációk miatt,
amit a West Coast Swingesek tán= colnak, ez a tánc a ?tánc-puritánok?
állandó támadásának van kitév= e. West Coast Swing a mai napig fejlődik,
átlépte az USA határait és az egész Világon e= ltejedt. Ma már egyáltalán
nem hasonlít a Savoy Stílusú Lindy-ből kifejlesztett= ?Collins? táncra
vagy a kikötői latinero műfajra. Nincs egy meghatározott = öltözködési
stílusa, általában csak hétköznapi ruhában táncolják. Minda= zonáltal a West
Coast Swing egy élő táncirányzat, ami azt jelenti, hogy egy olyan t=
áncforma, ami folyamatosan változik és fejlődik az éppen aktuális zenei st=
ílusnak megfelelően (soha nem hagyja el a bluest). Annak ellenére, hogy a
tizen= éveseket bátorítják arra, hogy megpróbálják, és néhányan közül= ük
fantasztikus fizetett előadók, táncosok és versenyzők lettek, ez a tánc,
bár 5.000 = dokumentált figurája van, sajnálatos módon nem gyerekeknek
szól, hanem a már= kipróbált ?érett? táncosoknak. II. A TÁNC JELLEMZŐI
1.) Vonalvezetés Mivel a már említett európai, latino és afro mozgáskultúra
is j= elen van a táncban, így a tánc teljes mozgáskarakterét ? a jellemzők
sze= mpontjából ? meghatározni igen nehéz. A West Coast Swing (a
továbbiakban WCS) vona= l tánc, vonalvezetéses rendszerrel. Talán a
legjobban őrzi e tánctechnika= tradicionális ? a hajó- vagy deszka padlón
kialakult ? vezetési= rendszerét. Ellentétben azonban a nyugati partról
származó, később Európ= ában is kialakult származék táncoktól, itt a férfi
elég sokat helyben marad és = leginkább a kézvezetésre fekteti a hangsúlyt.
Oldalsó területeiről be és = kilép a hölgy vonalába, miközben a hölgy, a
férfi vezetésének engedelmeskedve= , előre és hátra mozog vagy forog a
keskeny vonalon, hogy alkalmazkodjon egy párosoktól = zsúfolt tánctérhez.
Teoretikusan a nő sohasem léphet ki a saját vonaláb= ól (kivéve ha ezzel
elkerüli egy másik párral az ütközést). A férfi normá= lisan a vonal egyik
végén helyezkedik el, vagy közvetlenül a vonal mellett, hogy a nő= el
tudjon haladni mellette. Mindig a férfi vezeti a hölgyet. Elindítja a
vonalo= n és aztán megállítja a mozgását, kényszerítve, hogy visszatérjen a
vona= l kiinduló végére. A nő elfogadja ezt és a vonal egyik végéről a
másikra halad, mi= közben stílusosan játszik a testével. Ebből a vezetési
rendszerből sos= em próbál meg kitörni. A tánc közben persze - ezekhez a
manőverekhez kapcsolódv= a - vannak változatos forgatások és forgások,
csicsás lábtechnikák és = még egyebek. 2.) A ritmus és a lépés A WSC által
használatos zenék igen változatosak. Az eredeti zene al= apvetően a blues
egyszerre tradicionálisan country-s változata, latinos dallammal = és
ütemmel keverve. A klasszikus eredeti tempo 28-32 mpm volt. A figurák (a
zenei 1-ben és 2-ben) két séta lépéssel kezdődn= ek, két hármas lépéssel
követve (vagy hármas lépés, két séta és egy má= sik hármas, a Lindy, swing
típusú, azaz a 8-as figuráknál). A második hármas lépést (zenei 3. és 4.
ütés) a hölgyek gy= akran helyben vagy visszalépéssel táncolják, ezt ?női
anchor lépésnek? nevez= ik és a legfőbb célja, hogy a fizikai ellentartást
helyreállítsa a partnerek között, gya= kran úgy, hogy egy kicsit mindketten
hátradőlnek. A nő lépése mindig laza, és = néha kifejezetten ?nőies?
mozgást igényel. Itt a legfontosabb, hogy a = WCS gyakran alkalmaz
szinkópázást, amik variációk az alaplépésre. A Fér= fiak második hármas
lépésénél a leggyakoribb a tap (pont-lép) lépés, hogy helyett= esítse a sima
hármas lépést. Ez különösebben nem okozhat gondot, mivel mindk= ét variáció
ugyanannyi súlypontcserét tartalmaz, azok egyenértékűek. Mivel egyes
vélemények szerint a WCS a Lindy-ből fejlődött ki, a= hogyan azt a Swing
stílusoknál teszik, a figurák lezárására, a második h= ármas lépés a step
by step, rondell (rondo), az anchor step, ill. az európai változatokn= ál a
bebop alkalmazásával igen sokszínűvé teszi a tánc lépéseinek el= őadását.
Fontos, hogy a WCS a hármas step alatt nem a sasszé lépést, hanem a
szabályosa= n, a lábfejen teljes nyomatékot adó lépéseket érti. A
helycserés lépésvariációknál kétféle megoldást alkalma= z a tánc. Az egyik a
helycserék közben is használatos, amerikai forgástechnikák gyakor= lata,
amelyek az első hármas lépésben, mindig a turn (fordulás) technikán, a =
második hármas lépésben bármely talajfogásos forgástechnikai (springer,
spin, ne= lson) megoldáson alapszanak. A második variáció az outside lépés
technika. E variáció a t= ap lépés (második hármas lépés) olyan megoldása,
amely a zene 3. és 4. ütésben = történik, és lényege, hogy a partnerek egy
L alakú lépéssel ?arrébb lépnek= a vonalból?, azt mindig a férfi bal
oldalától kifelé helyezik, vagyis oldalaznak. = A tánc számolása az
amerikai rendszerben: rock step, walk step (zenei 1 és 2), tap vagy
ancher step (zenei 3 és 4), step by step, rondell, ancher, bebop rond by
step(zenei 5 és 6) 1 és 2, 3 és 4, 5 és 6 A tánc számolása az európai
rendszerben: slow (zenei 1.), slow (zenei 2), quick-quick-slow (zenei 3 és
4), quick-quick-slow(zenei 5 és 6) ........1 és 2, 3 és 4, 5 és 6 ??? 1 2
3&4 5&6 (séta-séta,hármas-lépés-hármas lépés) ritmus a = walk setp, line
step- ek, whrap-ek és mármely helycserék, alkalmazásához. 1 2 3&4 5 6 7= &8
ritmus pl: a backward whip figurákhoz. 3.) Kéz és test Sokkal több kéz és
karmozgás van, mint a shag-nál, vagy a shake t= áncoknál és leginkább
teljesen szabad karmunkát engedélyez az olyan figurák l= étrehozásánál,
mint pl a bal/jobb elhaladás, tunnels, és változatos wrap-ek. A pár= os
tagjai dinamikusan kontrolálva egymás mozgását ? különösen a Buddy=
Schwimmer nagymester által kidolgozott, sajátosan latino variációkat
tartalma= zó rondell előadásban ? a legkülönbözőbb kar és váll használatot
e= ngedélyezik egymás számára. Itt a legfontosabb, hogy sohasem lehetnek
gyorsabbak a mozdula= tok, mint a zene ritmusa. WCS sokkal nagyobb
testmozgást engedélyez a hölgy számára, mint = az East Coast Swing vagy a
Jive. Egyszerűen azért, mert sokkal kevesebbet vannak tánctartásban, ill.
az imperiális jellegnél a párosok csak egym= ással vannak elfoglalva. A WCS
közben egy nőnek teljes lehetősége adódik arra,= hogy kifejezze magát. Ha
a férfi csak egy mozdulat vagy sort ismer (pl: walk= step), akkor a hölgy
egész este ezt az egyetlen alaplépést táncolja ugya= n, de legalább 20
olyan változtatást tud eszközölni, amelyet egyszerűen a test h=
ullámzásával, a csípő legkülönbözőbb (afrós és latinos) ringatásával,=
valamint a fej ritmusos mozgásával fejezhet ki. Ezt egyébként az amerikai
táncrendszer sz= inkópázásnak nevezi. Mi általában a zenei interpretálásnak
hívjuk, amely az el= őadás közben kap nagy szerepet. 4.) Előadás A tánc
előadásának lényege, hogy a férfi megpróbálja felkel= teni a hölgy
érdeklődését saját maga iránt, de a hölgy ezt csak magát ke= lletve veszi
tudomásul. A táncban a férfi vezet, amit a hölgy az előadás k= özben
fejmozgással, fejkapásokat színesítve követ. Ezzel egyébként = az enyhén
mámoros állapotát, ill. ennek kapcsán - a táncot néző közönségb= ől -
egy-egy úr elcsábítását is ki akarja fejezni. Mivel a férfi ezt észreveszi=
vagy érzékeli a táncuk közben, így elbátortalanodik attól, hogy a figura
végé= n a saját erejéből mozogjon előre, ?rámásszon a hölgyre?. A hölgy
ekkor a vonal = végén kinn marad és erőteljes latino vagy afro
csípőmozgással, addig ?kelleti ma= gát?, amíg a férfinak eszébe nem jut
vezetni. (wrap) A szinkópázás sokkal gyakrabban használatos a West
Coast-ban, min= t a többi swing stílusban. Ritkán lehet szinkópázást látni
East Cost vagy= Lindy stílusban. Valószínű, hogy mivel a lassabb tempójú
zene miatt a= West Coast-nál erre több az idő, ezért mindenki gyakran
alkalmazta őket. Ahogyan a= táncosok tanulják a West Coast-ot, tipikusan
szinkópákat adnak a figurák v= égéhez. Később a ritmusos előadás egyéb
részei is megváltozhatnak, hiszen a tá= nc előadása a zenétől függ. A WCS
nagyon improvizatív tánc, amit a haladó é= s versenyző táncosok között, a
szinkópázás, a ritmusos csípővezetése= k, lábtechnika variációk,
testhullámok és persze a beépített szabadfigurák (= emelések, pózok,
döntések) jellemeznek. Itt az egyéni stílus is nagyon széles sk= álán mozog,
de mégis a WCS táncnak három fő előadási módja, jellege alakult = ki az
idők során. Mivel a WSC a már említett kevert zenei stílust kedveli, ezért
a t= ánc előadásai között az alábbi csoportokat nevezhetjük meg.
Klasszikus, (blues zenei) folyamatos előadás: A WCS megteremtőjeként az
amerikai szakirodalom Dean Collins-t említ= i, aki a blues zenéjére
folyamatosan alkalmazva, kidolgozta a tánc figuráit.= Ez egy teljesen
egyszerű, ?amerikai modorú?, de elegáns előadást jel= ent, amelyben a tánc
nem szakadozik meg, a figurák egymásba kapcsolódva, társast= ánc jelleggel
épülnek fel. Az előadás átveszi a blues zene lüktetését. A = partnerek csak
egymásnak táncolva, a 30-as, 40-es évek ?kocsmáinak? lassú, = enyhén ringó
előadásmódját - a legkülönbözőbb figurákkal - emelésekk= el és pózokkal
igyekeznek bemutatni. Lényege, mondanivalója: mindenki táncolja úgy= a WCS
táncot, amilyennek azt egy folyamatos előadás során, átérzi. Szaggatott,
interpretált, erőteljesen szinkópált előadás: Ennek az előadási módnak
lényege: a zenéhez történő teljes= alkalmazkodás és átélés. Ellentétben az
előbbi előadási típussal, itt a pá= rosok nem egymásnak, hanem a zenének
?élnek? és a tánc közben, az abban rejlő = összes szakadást (brake, stop)
részt szinkópálják (interpretálják). Ez az előa= dási rendszer nem a
hagyományos swing, vagy lassú, folytonos blues zenékre alakult ki, = hanem
az attól eltérő, bármilyen más stílusú muzsikákra. A lábtech= nika
erőteljes (tap helyett főként oustside lépéseket tartalmaz), a figurák
azonban e= lmaradnak. A táncosok a lépésvariációk közben inkább a testi
szinkópál= ást és a wrap elemeket alkalmazzák, a párosok kifelé táncolnak.
A lépés és a tánc = szaggatottá válik. A legnagyobb különbség a klasszikus
és az erőteljesen szinkopált = west coast swing között az, hogy bármilyen
lassabb zenére közkedvelt. Itt van id= ő a wrap-nek nevezett lábtechnikai
és testhullámzási variációkhoz. E táncm= ódszert Kaliforniai West Coast
Swingnek is nevezik. Érzéki, Afro-Latinó előadásmód Talán a legismertebb
west coast swing előadási rendszer. Megteremt= ője Buddy Schwimmer. A
mester úgy fogalmazza meg, hogy a WCS ismert lépéseiben = mindent lehet,
ami a testtel, a csípővel, a fejjel és a lábbal kifejezhet= ő. A WCS afro-
latin változatának, külön stílusának is emlegetik. Lényeges e= lemei a
késleltetett, horizontális és vertikális csípő és testmozgá= s használata (a
fejjel, a testel és a csípővel ? egy-egy zenei 3-ban és 4-ben vag= y 5-re és
6- ra - egyszerre több tengely körül is forgómozgást alkalmaznak). = Néha a
tánc kifejezetten mambo szerű előadásmódot tükröz vissza. A testi ki=
fejezés ilyen szabad alkalmazása miatt, valamint a latinos beütésű, jive
szerű = zenehasználat következtében ? világviszonylatban a társastáncban is
? köz= kedveltté vált. Ma Önálló versenykategóriaként is létezik az egész
amerikai kont= inensen ?űzendő?, úgynevezett: American Style Rhythm
kategóriában (Charib Rumba, Cha-Ch= a, ,E/C Swing, Samba, W/C Swing,
Merengue, Mambo, Bolero, Salsa) Függetlenül a különböző előadási módoktól a
WCS egy t= ánc, nem több stílusra oszló táncrendszer. A különböző előadási
módok ugyan azok= at a figurákat tartalmazzák, csupán a zenei illeszkedés
és az ahhoz történő = alkalmazkodás alakította ki az előadás fenti
csoportosítását.
|
