Kulonosebb objektivitasra valo torekves nelkul, de szerintem real 
erdeklodesueknek a gimnazium egyertelmu:

Fovarosi Fazekas Mihaly Gyakorlo Gimnazium.

Az eredmenyek kozismertek (atlag 9 hely az OKTV elso tizbol, kb. 95%-os
egyetemi felveteli arany, es nem csak matek-fizika szakra!), az iskola
hangulatat pedig szemelyes benyomasaim alapjan nagyon jonak tartom.

Egyetem: Nem az ELTE TTK. Foleg a penzhiany es az oktatok valtozo szinvonala
miatt. Hogy akkor mi? Nem tudom, de nem az USA. Valahol NY-Europaban 
keresgelnek.

Amirol meg nem igazan esett szo, az az hogy az amerikai egyetemistak nem
csak olyan okosak (butak) mint a magyar gimnazistak, hanem ugy is viselkednek.
Ha beulok az undergrad etkezdebe egy az egyben ugy erzem magam, mint annak
idejen a gimnaziumban. Papirgalacsinokat hajigalnak egymasra, az ev elejen
a fiuk es a lanyok kulon ulnek, es a tavolbol meregetik egymast, mindenki
egyforma ruhat visel, mikozben allati eredetinek kepzeli  magat (peldaul
FORDITVA veszi fel a baseball sapkat, ami csak a tobbiek 95%-nak jut meg
eszebe, avagy kiforditva veszi fel az egyenmelegitot a hatalmas narancs 
P-betuvel, merthogy Princeton Univ.), semmilyen ertelmes kerdest nem tudnak
feltenni, ha kozlom veluk, hogy Magyarorszagrol vagyok es csillagaszatot
tanulok (azaz a tarsalgasi kulturajuk a vizsgak es hulyeskedeseik szintjen 
tart, belterjes, a kulvilag fele nem mutat erdeklodest).

Emellett persze van aki japanul tanul, van aki fest, es van aki hegedul,
mikozben matematikus, mernok illetve biologus akar lenni (de vajjon lesz-e?),
tenyleg megtanulnak  ertelmesen fogalmazni, meggyozoen beszelni (arrol is,
amirol fogalmuk sincs), eletvidamak, es van bennuk energia. Csakhogy
ne mondja senki, hogy csupa rosszat irok roluk.

Roviden azt mondanam, hogy az amerikai tarsadalom infantilis, a felnotte
valas, ha bekovetkezik egyaltalan, valamikor 30 eves kor korul tortenik.
(most az ````ertelmisegrol'''' beszelek, nem a melosokrol, akik gondolom
nem ternek el kulonosebben a hazai melosoktol.) Ennek felel meg a kesoi
hazasodas, a vegtelensegig elnyujtott tanulo idoszak (grad school, post doc),
es ennek felel meg a tajekozatlansagnak mar masok altal kitargyalt szimptomaja 
is.

Gabor

Hadd tegyem en is le obulusomat es szoljak egy-ket szot errol a
temarol.  Eloljaroban annyit -- ami talan cliche'nek hangzik -- hogy az USA
akkora nagy orszag, hogy akarki akarmit oszinten mond rola, az ellenkezoje is
epp olyan igaz. Ezutan a bolcseseg utan azt, hogy nagyon sok nagyon kituno es
hires kozep- iskola van es me'g tobb privat, mind
termeszettudomanyok-orientalt, mind human targyak-orientalt fajtabol.

	Az undergrad. oktatas minosegenek hihetetlen nagy a spektruma, a vilag
legjobbjaitol a nagyo Viszont a grad. oktatas ALTALABAN jo, ha nem is mindig az
elen van.

        Vegul a pozitiv peldak kozul kihagyta Borocz Joska a skandinav (kisse
hanyatloban van ugyan) es foleg a francia iskolakat. Egyseges nemzeti szinvonal
van a vizsgaknal es kitunoek elmeleti vonalon, az utobbi evtizedekben a gyakor-
lati vonalon is (technologiai kikepzes). Japan, Korea, Szingapur, Hong Kong,
Taiwan meg hihetetlenul magas kovetelmenyeket allit a diakok ele -- sok is az
ongyilkossag a kisebb sikertelensegek eseten.

	F. Miki

Mivel nagyjabol mar mindenki elmeselte az atlag amerikai sztyupiditasarol
szolo kedvenc tortenetet, talan azt is erdemes lenne boncolgatni, hogy mi
az oka az oktatas, es altalaban a szellemi szinvonal ilyeten allasanak
ebben az orszagban. Ez szamunkra mar csak azert is erdekes lehet, mert
kiderulhetne, hogy mik azok a dolgok, amiket el kell kerulnunk otthon, ha
nem akarunk ugyanebbe az allapotba sullyedni. Mert nem volt ez mindig igy
Amerikaban sem. Nem emlekszem mar ra hol olvastam, hogy a 17.-18. sz.-ban
Amerikanak volt a foldon a legolvasottabb lakossaga, a felnottek 90-95%-a
tudott olvasni es rendszeresen olvasott is. Ehhez kepest ma a lakossag
10%-a olvas rendszeresen es csaknem 40%-a funkcionalis analfabeta.
Szerintem az okok, amik idaig vezettek, szerteagazoak. En itt most csak
kettot emelnek ki, amirol en tudok, azt is csak a szubjektiv velemeny
szintjen.

  Amit Borocz Jozsef irt a Tippen elrettento peldanak, arrol azert en
kihangsulyoznam, hogy ilyen eles alapproblemak azert elsosorban az
inner-city iskolanegyedekre jellemzoek, ahol a szegenyek (es ezert a
szinesboruek) az atlagosnal nagyobb koncentracioban elnek. Nem mintha a
kabitoszerezes az iskolakban nem lenne altalanos, orszagos problema, megis
ugy erzem, hogy az Amerikai lakossag gerincet alkoto kozeposztalynak (es
onnantol felfele) nem ez a primer problema, hanem valoban az oktatas
szinvonala. Ezt felismerve, es a 70-es, 80-as evekben, amikor ezt meg
anyagilag megengedhette maganak, a kozeposztaly nagy resze nem ugy reagalt,
hogy bedobta politikai erejet testuletileg, hogy kuzdjon a szinvonal
emeleseert a public iskolakban, hanem csemeteit tomegesen atiratta privat
iskolakba. Ezzel gyakorlatilag az a bazis szunt meg, amely egyreszt
erdekelt volt az oktatas szinvonalanak emeleseben a public iskolakban,
masreszt tomegenel fogva megvolt a politikai befolyasa, hogy valtoztatast
eroszakoljon ki, harmadreszt, volt annyira muvelt, hogy egyaltalan eszlelte
a problema sulyossagat. Az eredmeny roviden az, hogy nem sokan maradtak,
akiknek igazan erdeke a valtozas. Ugyanakkor a privat iskolak szinvonala is
felhigult, nem egy esetrol tudok, hogy szulok visszairattak gyerekuket a
public iskolaba, mert kb. egyforma szinvonalon allt a ketto, csak az utobbi
ingyenes. Azt is meg kell jegyezni, hogy sok helyen a privat iskolak
kiszurik a jo tanulokat es a problemas gyerekeket kidobjak magukbol. Eleve
problemas gyerekek tanterven tuli foglalkoztatasarol csak a public iskolak
gondoskodnak, igy ez is egy garancia arra, hogy az ilyen gyerekek itt
fognak koncentralodni. Itt most persze sarkitok, de tendencia szintjen
megfigyelheto, hogy a szulo anyagi helyzete hatarozza meg elsosorban, hogy
csemeteje milyen szintu oktatast fog kapni. Ha az egyetemekre ez a
kijelentes nem is vonatkozik, ugy erzem, hogy az altalanos es
kozepiskolakra igen.

  Nem magyarazhato meg azonban minden pusztan anyagi es osztaly alapon.
Ha osszehasonlitom a magyar es az amerikai oktatasi rendszert, akkor
modszeret tekintve a kettot a spektrum ket ellentetes vegen talalom. Az
otthonit roviden a "poroszos" szoval tudnam jellemezni, legalabbis a 80-as
evekig bezarolag. Ezzel szemben az amerikai egy permissziv, a gyerekeket
kesz, onallo szemelyisegkent kezelo filozofiara epul. (Hogy mindketto
mogott valamilyen altalanos tarsadalomfilozofia huzodik meg, abba most
inkabb nem megyek bele.) Mindkettonek megvannak az elonyei es hatranyai,
ahogy azok a Tippes irasokbol nagyjabol ki is derultek. Hogy csak egy
hatranyat emlitsem a magyar porosz utas oktatasnak, ugy gondolom van
kapcsolat az oktatasunk toleranciara valo nevelesenek hianya es
viselkedeskulturank siralmas allapota kozott, ahogy azt a HIX-es vitastilus
is bosegesen demonstralja. Ezzel szemben Amerikaban ez a toleranciara
neveles kenyszer is, mert annyi kulturalisan eltero nacio el itt egyutt.
(Az persze mas kerdes, hogy ez a toleranciara neveles sem mukodik mindig,
lasd pl. a tavalyi los angelesi "tuzijatekot".)

  De, hogy raterjek a masik tenyezore, ami szerintem szerepet jatszik az
oktatasi szinvonal sullyedeseben, meg szeretnem emliteni a televizio ez
ugyben kifejtett "aldasos" hatasat. Ha osszeadom azt a harom tenyt, hogy az
atlagos amerikai gyerek 18 eves korara 16000 orat ult a TV elott, hogy az
amerikai TV a jol ismert kommercialis okok folytan musorait a legkisebb
kulturalis es szellemi nevezore allitja be, hogy minden egyes perceben az
"instant gratification", az azonnali fogyasztoi kielegules es oromerzet
elmenyenek a fontossagat sulykolja a nezokbe (es ezzel szemben a megfelelo
itelo es kritikai kepesseggel fel nem vertezett gyerekek a
legvedtelenebbek), akkor szerintem egy eleg sulyos keplettel allunk
szemben.

  Neil Postman az Amusing Ourselves to Death (Public Discourse in the Age
of Show Business) c. konyveben fejti ki pl. hogy meg az olyan latszolag
artatlan es remekul megcsinalt programoknak mint a Sesame Street is milyen
karos hatasuk lehet ez iranyban. A gyerekek ugyanis azt tanuljak meg
belole, hogy a tanulas az "fun and entertainement". Mire elso osztalyosok,
azzal az elvarassal lepnek be az iskola kapun, hogy itt is a Sesame Street
varja oket: csupa fun es entertainement. (Nem mintha a tanulast es tanitast
nem lehetne szorakoztatoan vagy viccesen csinalni, de az osztalyban az csak
eszkoz, mig a TV a szorakoztatast a cel statuszara emeli.) Mar pedig jol
tudjuk, hogy a tanulas es intellektualis tevekenyseg az azert gyakran ennek
az antitezise: az orom nem biztos, hogy azonnal rank tor, meg kell elobb
dolgozni a megoldasert, a gratification kesleltetett, igaz, valoszinuleg a
kapott orom is melyebb a puszta fogyasztas okozta oromnel, de ez egy
gyereknel, aki konnyen megretten a kezdeti nehezsegektol es a kemenyebb
munkatol, egyaltalan nem nyilvanvalo. Minderre meg ratesz egy lapattal a
permissziv nevelesi filozofia es a ketto nagyszeru szimbiozisban el
egymassal. Igy tortenhet meg, hogy generaciok nonek fel ugy, hogy soha nem
ereznek ra a kemenyebb szellemi munka izere, az azaltal nyujtott oromokre.

  Erre persze valaki felhozhatna ellenervnek, hogy ha az itt leirottak
tenyleg igazak a TV-re, akkor annak a vilag mas reszen is ervenyesulnie
kellene. Miert nem mutatnak ekkora merteku szellemi restseget peldaul a
nyugat-europai diakok? A valaszom egyreszt az, hogy just wait and you'll
see! Masreszt jelenleg szerintem az amerikai TV a legkommercionalisabb a
vilagon; lehet, hogy tevedek, de ugy hiszem, hogy az amerikai gyerekek
joval tobb TV-t neznek; es nem utolsosorban ebben az orszagban ez a csaknem
egyeduli eszkoz, ami a tarsadalmi es kulturalis integracio szerepet betolti,
ezert fontossaga es hatasa nagyobb, mint mashol. Es befejezesul meg azt is
megemlitenem, hogy ebben az orszagban az intellektualizmusra mindig is
ferde szemmel neztek az emberek, ennek toretenelmi hagyomanyai vannak (lasd
a tortenesz Richard Hofstadter, Antiintellectualism in America c. konyvet),
amelyet a TV csak meg jobban felerosit.

  Nem akarom azonban tulbecsulni a fent vazolt ket tenyezo szerepet az
amerikai oktatasban, erdekelne, hogy masoknak mik a meglatasai, milyen
egyeb okok leteznek meg, es jelenthet-e ez szamunkra veszelyt odahaza?

  Udv, Leirer Laszlo

Az elozoekben leirtakhoz szeretnek appendixkent egy reszletet idemasolni
Neil Postman, Amusing Ourselves to Death c. konyvebol.

   Although one would not know it from consulting various recent proposals
on how to mend the educational system, this point - that reading books and
watching television differ entirely in what they imply about learning - is
the primary educational issue in America today. America is, in fact, the
leading case in point of what may be thought of as the third great crisis
in Western education. The first occurred in the fifth century B.C., when
Athens underwent a change from an oral culture to an alphabet-writing
culture. To understand what this meant, we must read Plato. The second
occurred in the sixteenth century, when Europe underwent a radical
transformation as a result of the printing press. To understand what this
meant, we must read John Locke. The third is happening now, in America, as
a result of the electronic revolution, particularly the invention of
television. To understand what this means, we must read Marshall McLuhan.

   We face the rapid dissolution of the assumptions of an education
organized around the slow-moving printed word, and the equally rapid
emergence of a new education based on the speed-of-light electronic image.
The classroom is, at the moment, still tied to the printed word, although
that connection is rapidly weakening. Meanwhile, television forges ahead,
making no concessions to its great technological predecessor, creating new
conceptions of knowledge and how it is acquired. One is entirely justified
in saying that the major educational enterprise now being undertaken in the
United States is not happening in its classrooms but in the home, in front
of the television set, and under the jurisdiction not of school
administrators and teachers but of network executives and entertainers. I
don't mean to imply that the situation is a result of a conspiracy or even
that those who control television want this responsibility. I mean only to
say that, like the alphabet or the printing press, television has by its
power to control the time, attention and cognitive habits of our youth
gained the power to control their education.

   This is why I think it accurate to call television a curriculum. As I
understand the word, a curriculum is a specially constructed information
system whose purpose is to influence, teach, train, or cultivate the mind
and character of youth. Television, of course, does exactly that, and does
it relentlessly. In so doing, it competes succesfully with the school
curriculum. By which I mean, it damn near obliterates it.