ZSU
>A mar gyesen levo baratnoim, akik egyebkent tokeletesen elzarkoztak
>elotte egy ilyen sorozat megnezesetol, azt mondtak, hogy jobb, ha mar
>most belenyugszom, hogy legalabb egyet en is nezni fogok. Hat majd
>meglatjuk...

Kedves Zsu!

Megnezted mar mikor mennek ezek a sorozatok? Delelott, amikor a jat-
szoteren vagyunk. Meg koraeste, amikor a gyerekek kezdenek nyugosek
lenni, meg keszulodunk a vacsorahoz, furdeshez.... Meg ha akarnam
se tudnam nezni a sorozatokat!

*.Gabi, Gyeses

Ui. A Veszhelyzetet meg neznem, de az is rossz idoben van, akkor meg
altatok. Lehet, hogy felveszem videora, de nem lesz mar idom es 
kedvem visszanezni.

Hali!

Szombat kb 0-tol 15 oraig jeges volt az swi szerver, ha valaki ez ido
alatt irt volna, az legyszi ismetelje meg.

Koszi

Sisi

Szalay Lenke
  Barat erkezik a hazhoz

  "Az Aranykurt kiskonyvtar sorozat a magyar uttoromozgalom elmult harom
evtizedenek emlekezetes regenyeit bocsatja ujra az ifju olvasok ele. Szalay
Lenke annak idejen nagy sikeru regenye latszolag csupan egy nyari taborozas
historiaja, a valosagban azonban tobb annal. Hosei sokat vivodo, a
felnottek vilagaban meg csak csetlo-botlo, sokat csalodo kiskamaszok,
akiket az uttorotabor embert erlelo kozossege ebreszt ra a megnyugtato
felismeresre, hogy helyuk es boldog jovojuk itt, a szocialista Magyarorszag
dolgozo nepenek tarsadalmaban van. Mindvegig izgalmas, elgondolkodtato
regeny Szalay Lenke konyve."

  1976-ban ez a fulszoveg meg remekul megfelelt a celnak, azt hiszem -- de
ha ma olvassa valaki, hat alighanem nyomban visszateszi a konyvet a polcra.
Pedig nem jol teszi.
  A Mogyorot olvasva neha az az ember erzese, a szerzo talan nem all
hivatasa magaslatan. Aztan ugy erzi, megse. Aztan: megis. Egyszeru regeny a
Mogyoro, egyszeru abban az ertelemben, hogy nyolceves fohosevel egykoru
gyerekek is megertenek benne mindent, s egyszeru ugy is, hogy nem fogalmaz
bonyolultan, egyszeru szokepeket hasznal, nem bonyolodik hosszas
leirasokba. Aztan hirtelen, mint Ibolya a selmeci korusbol, kiragyog belole
egy koltoi szofordulat. Majd meg egy, meg egy, s ahogy halad elore a
regeny, ugy szinesedik, bovul joszerivel meg a szerzo szokincse is, mintha
elso regenye volna Szalay Lenkenek a Mogyoro. Talan az is.
  A Barat erkezik a hazhoz egeszen masmilyen. Nagyjabol egyidos lehet pedig
a Mogyoroval -- 1963-ban jelent meg eloszor --, de elso lapjatol az
utolsoig erett mu. Majdnem annyira szepirodalmi, mint ifjusagi regeny,
amint a Mogyoro folytatasaiban is egyre tobb a szepirodalmi elem, leiras,
stilusfordulat.

  1959 korul egy pesti iskola fiui nyari taborozasra keszulnek a Bakonyban.
Ezt egy mondatban le lehet irni, hogy aztan a taborozas izgalmas esemenyei
toltsek meg a konyvet. Szalay az elokeszuletekre szanja az otszaz oldalas
regeny elso ketszaz oldalat, mert celja van vele. Egy-egy fejezetben mutat
be negy fiut es egy tanarnot, hosszasan, harminc-otven oldalon keresztul,
amint elik eletuket, neha egymassal is talalkozva, de jobbara kulon,
bemutatja eletuk tortenetet, multjukat. Csak ezutan ereszti oket ossze a
taborban.
  A negy fiu mindegyikenek valami komoly problemaja van. Novak Antit
otvenhatban elhagyta az anyja, azota megromlott a kapcsolata apjaval es
folyton az anyja utan vagyakozik Ausztraliaba. Katona Feri anyja felto
szeretete es a mar felnotte valni akaro nagyfiusag kozott hanykolodik, s
tanacstalanul figyeli Anti elfordulasat a vilagtol. Spiegel Sanyi apja
munkaszolgalatoskent halt meg volt a haboruban, s most neki is kijut a
gyulolkodesbol. Ezt leginkabb a sznob Dombos Ivantol kapja, akit urhatnam
anyja idegengyuloletre nevelt, utal es lenez mindenkit.
  Egy satorba kerulnek a taborban. Szep lassan peregnek az esemenyek.
Szalay Lenke nem az a tipikus ifjusagi iro, aki nagy hatasokra, "jaj, most
mi lesz"-ekre tor. Amikor Sanyi es Ivan kettesben indul utnak a sotet
erdoben, tudjuk, hogy nem lesz semmi baj, meg fognak bekulni egymassal.
Inkabb szepirodalmi, mint ifjusagi irodalmi eszkozokkel oldja meg a
problemakat, nem nagy jelentosegu esemenyek -- haboru, termeszeti csapas,
baleset, akarmi -- ebreszti ra a gyerekeket az igazsagra, hanem kicsinyke
mindennapi esemenyek sora es azokra adott reagalasuk.

  "A szocialista Magyarorszag dolgozo nepe" alighanem elriaszto kitetel, az
ember valami vonalas regenyt var, amiben a gyerekek felismerik a
szocializmus epitesenek jelentoseget es elszantan megragadjak a voros
zaszlot. Csakhogy a fulszoveg iroja nem vett eszre valamit. Szalay Lenke
egy mukkot sem beszel a szocialista Magyarorszagrol, egyaltalan nem errol
beszel. A fulszoveg arra volt jo, hogy a rendszer is jollakjon, a regeny is
megmaradjon.
  Novak Anti nem arra ebred ra, hogy az ausztralok hanyatlo
imperializmusban elnek, amiert csak a bolond hagyna ott a boldog
demokraciat, az epulo szocializmust. Ez eszebe se jut. Arra ebred ra, hogy
_itthon_ a helye, apjanal, aki szereti ot, nem hagyta el a bizonytalan
jovoert, nem pedig anyjanal, aki egyebet se tesz, mint hulyesegekrol
almodozik a kenguruk kozott. Erre ugyanugy rajohetne akkor is, ha ott lenne
szocializmus es itt kapitalizmus.

  Teljesen folosleges politikat keresni a regenyben, mert nincs benne. Nem
foglalkozik azzal, miert ment ki Anti anyja otvenhatban, s azzal sem,
voltak-e politikai okai annak, hogy apja itthon maradt. Nem all le
magyarazni, miert rossz az antiszemitizmus, pedig az ember azt varna, hogy
erkolcsnemesito predikaciot tart a magyar uttoromozgalom ifju pajtasainak.
Esze agaban sincs. Csak szep finoman felcsavarja a szonyeget, mig az ki nem
siklik a dolog laba alol.

  A fulszoveg utolso mondata stimmel. A konyv izgalmas es elgondolkodtato.
Inkabb elgondolkodtato, mint izgalmas, Szalay nem kelt feszultsegeket, s ha
azok maguktol jelentkeznek, inkabb csillapitja oket. Elsosorban meselni
akar, olyan meset, aminek szamos tanulsaga van, de azokat mar az olvaso
vonja le.

Jó, hogy sikerült kiszabadulnia a házból anélkül, hogy a riasztót
beindította volna, szépen is nézett volna ki, először is odajön a rendőrség,
s csak aztán kerül elő Nat és mondja el, hogy ő nem betörő... de addigra őt
már fülöncsípték. Azért ha fura lány is, nagy szerencse, hogy összeakadt
vele. Borzasztó lett volna valami parkban éjszakázni, hidegek már ahhoz az
éjjelek, meg hát ha Avignon kicsi is, mégiscsak város, akármilyen emberek
mászkálhatnak itt. S még az is lehet, hogy Nat tud valamit segíteni. A
007-es James Bondot jelenti, erre már rájött, persze ezt nem szabad szó
szerint érteni, talán van valami ismerőse vagy egyedül talál ki valamit,
végül is mindegy, neki magának az égvilágon semmi se jut az eszébe.
    Szép kis helyzetbe kormányozta magát. Itt téblábol a világ végén és
semmit se tud tenni, kivéve azt, hogy ül és vár. Attól viszont nem fog az
ölébe pottyanni az apja. Jó lenne pedig, egyszer csak befordulna az utcába a
fehér Citroën, kiszállna belőle egy őszülő halántékú úr és Sophie Vaudrois
után tudakozódna. Ő odasétálna és mondaná, hogy ő az, mire az elegáns úr
átadna neki egy levelet anya kézírásával, amit halála után kellett
kézbesíteni neki, és azt tartalmazta, hogy van egy lánya.
    Összerezzent. Pontosan ott, ahol elképzelte, hogy befordul a kocsi, a
kis keresztutcában megjelent egy fehér Citroën. A zöld lámpára várt. Hát
igen, ilyen kocsik ezerszámra vannak, csakhogy ha az apja megjönne, akkor
nem ide, hanem haza a faluba. A Citroën előtt váltott a lámpa, a kocsi balra
kanyarodott, egyenesen felé tartott. Nem gyorsított fel, lassan haladt vagy
száz métert, aztán az út szélére kanyarodott és megállt közvetlenül előtte.
    Földbe gyökerezett lábbal nézte, ahogy egy ezüstös hajú, magas úr száll
ki a kocsiból, szürke öltönyben, kicsit Alain Delonra emlékeztetett, őt
mindig nagyon szerette, csak idősebb volt. Hatvan felé járhatott, annyi idős,
idős, mint az apja. Visszahajolt a kocsiba és kivett egy hatalmas
rózsacsokrot, aztán becsukta az ajtót és egyenesen felé indult. Sophie szíve
a torkában dobogott.
    Az idős úr ellépkedett előtte és becsöngetett a házba, ami előtt állt.
Kétszer nyomta meg a csengőt és várt. Körülpillantott, s észrevette őt,
amint áll a járda közepén és rábámul. Kicsit meglepve biccentett neki. Aztán
nyílt az ajtó és hangosan üdvözölve valakit belépett a házba.
    Sophie felocsúdott. Néha ritka hülye tudok lenni, még jó, hogy nem
borultam a nyakába, "apa, apa"!... Ha ép ésszel, ami nekem nem nagyon van,
mondaná Martine, mérlegelem a dolgokat, először is anya nem írt ilyen
levelet, mert nem írt végrendeletet se. Huszonkilenc évesen az ember nem
gondol a halálra. Másrészt ha gondolt volna, mi sem áll tőle távolabb, mint
az ő apjának írni, akit gyűlölt, tizenhárom évig hallani se akart róla,
miért akart volna ezután? Harmadszor ha nem gyűlölte volna, akkor se ír
ilyen levelet, mert szerinte nem volt jó apa, azazhogy nem lett volna jó
apa, ha apa lett volna, illetve ha tud róla, hogy apa, szóval nem akarta
volna, hogy a lánya hozzá kerüljön. Lehet egyébként, hogy az illető a
legjobb apa, aki valaha élt a földön, de anya nem tartotta annak, ez biztos.
Máskülönben az ő érdekében engedte volna, hogy találkozzanak, akár gyűlölte,
akár nem. Negyedszer ha mindezek ellenére mégis írt volna, akkor azt a
halála után kézbesítik, három hónappal ezelőtt, de akkor ő már három hónapja
tudna erről, hiszen ő anya egyetlen örököse, a tudtán kívül nem küldhetik el
azt a levelet, talán még az engedélye is kell hozzá. Ötödször pedig akkor az
apja nem most jelenne meg és nem itt, hanem három hónappal ezelőtt a
faluban. Vagy soha és sehol, ha nem akar róla hallani.
    Tényleg, ezt érdemes lenne kigondolni, mit csinál majd, ha apa nem akar
róla hallani. Ez a kérdés felmerül majd, amint megtalálja, mert hogy
megtalálja, az biztos. Martine azt mondta, biztos nem hiányzik neki, hogy ő
betoppanjon és mindent összekuszáljon. Ez logikus. Csakhogy ha tetszik neki,
ha nem, ő betoppan és ezzel már össze is van kuszálva az ő jól elrendezett
fehércitroěnes üzletemberélete. Eleinte alighanem hallani se akar majd róla,
biztos sok türelem kell hozzá, amíg megszereti húsát és vérét... jaj!
    Ahogy befordult a sarkon, egyenesen nekiment egy embernek, kiverte a
kezéből a csomagot. Egyszerre ugrottak utána.
    -- Én igazán... bocsánatot kérek, nem akartam...
    -- Ne haragudjon... kérem, izé... bocsásson meg, figyelmetlen voltam...
én... én... _Sophie?!_ Mit keres maga itt, Sophie?!
    François Charvel volt.

> Felado :  [International]
>Mini talakozo?
>Eljottok Oxfordba is, vagy talakozzunk Londonban?:-)

Miert nem feluton Windsorban?  En is johetek?

> Felado :  [International]
>Imad homokozni (bar neha bevadul, es akkor szorja ki a homokot a
>homokozobol - de ekkor gyorsan leallitom, mert nekem kell osszesoporni

Erre van egy javaslatom: Kati 3 eves szulnapjara kapott egy homokozot es a
homokot kulon szallitottat le, a haz elott hagyva.  Mikor megerkeztek a
vendegei, mindenki kapott egy lapatot es egy vodrot es dijat igerve a
nyertesnek, ki minnel tobb homokot tesz be a homokozoba minnel gyorsabban,
az kap egy ajandekot.  A homokozo hipp-hopp megtelt, a gyerekek kellemesen
kifaradtak es nem volt energiajuk kesobb osszeverekedni, es magunkat
megkimeltuk a csomo munkatol.  Persze mindegyik kapott ajandekot a vegen.
Egyike volt a legsikeresebb zsuroknak.

Juli

Kedves Zita!

Jo volt a csirkes.

Nyulak

Kedves Otthon!

Remelem, irtok a nyari szabadsagotokrol - jo lenne olvasni
elmenyeitekrol. 
Mar regen ados vagyok az en elmenyeimrol is, amit kulon elkuldok. Na,
hol is voltam? Ja, igen - egy romantikus szigeten... 

Kedves Agni!

       Tobbszor is elolvastam reszletes es megdobbento elmenyeid a
foldrenges alatt. Eddig nem tudtam irni, de megkonnyebbulve ertesultem
arrol, hogy szemelyesen Teged es csaladod nem szenvedett komolyabb bajt,
a megrazkodason kivul. Mindannyian remeljuk, hogy most mar lenyugszik a
Fold es nem lesz hasonlo elmenyeid eletedben.
       Sajnos, a Foldkozi tenger partjan levo eurazsiai orszagok
tobbszor is veszelyben vannak a foldrengestol - legyen az olasz,
jugoszlavia, gorog vagy torok orszag. A legutobbi hireket hallva ugy
tudom, hogy tobb mint szaz ember veszitette el eletet gorogorszagban.

       Imi

       


-- 
Kinchesh

Aloha!!

        Szoval a hosszu repules utan vegre megerkeztunk ide, a Hawaii
szigetek egyikere (Oahu), ahol Honolulu van. Szallodank a varos egyik
keruleteben volt, aminek a neve Waikiki. Szobank ablakabol sikerult egy
utolso glimpszet kapni a bagyado napfenybol. A kovetkezo nap kaptunk
egy meghivot, ingyenes reggelire. Milyen vendeglato nepek ezek, hat ez
csodalatos. Meg kulon minibuszt is kuldtek szamunkra. Masok is kaptak
meghivot a szallodankbol, s talan feltucaton ultunk be a a kocsiba, ami
egy kis korutra vitt minket. Utkozben megallt egy-egy szallodanal es
felvett meg nehany reggelire meghivott utasokat. Vegul egy szallodanal
mindannyian kiszalltunk a kocsibol. A bejarati ajtonal viragkoszorut
akasztottak a nyakunkba es fenykepet is keszitettek rolunk. Igy
fogadta'k a tobbi vendegeket is. A reggeli elsorangu volt, mindenki
annyit ehetett, amennyit akart. Mar eppen az utolso par falatnal
voltunk, amikor az ajto csondesen bezarult es egy holgy koszontott
minket: ALOHA! (Ez sok mindent jelent: szervusz, szeretlek, hogy vagy,
stb.) Mi ugyancsak igy valaszoltunk: Aloha.
--Koszontesuk nem eleg hangos -- kezdte a holgy -- batran es hangosan
kell ezt mondani. Nem kell felni. Probaljak meg megegyszer.
--ALOHA!-- ismeteltuk sokkal hangosabban.
--Nagyszeru. Egyebkent itt mindenkinek van ideje egy kis beszelgetesre.
Itt nincs surgos munka; a mi filozofiank egyszeru: "hang loose". --
folytatta hozzank intezett beszedjet, szeles mosollyal az arcan.
Megnyugodva iszogattuk kavenkat. Mindannyian ugy ereztuk, hogy tenyleg,
ez az a hely ahol az Elet szinte megall. Milyen baratsagosan beszel
hozzank a holgy. Elmondta, hogy az osei igazi polineziai szarmazasuak, s
ez valahogy meg magasabbra emelte iranta erzett elismeresunket. Szinte
felneztunk hozza, ami nem is volt olyan kulonos, mivel a holgy szeke egy
magas podiumra volt helyezve.
--Mindjart el is mondok egy par jo tanacsot -- folytatta. -- Az
utcan sokan ajanlanak kulonfele turakat; sajnos, azok nem a legjobbak.
Nagyon, de nagyon kell vigyazni, hogy mit erdemes megnezni.
Viszont a kollegam atnyujt mindenkinek egy ivet, amibol konnyen lehet
valasztani igazi jo turakat. 
       Nezegettuk az ivet. Szigetek koruli hajozas=60 font, helikopter
repules a vulkanok felett=120 font, stb. S mindez fejenkent(!).
-- Mit gondolsz -- sugtam Cynthia fulebe -- ugye ez hasonloan hangzik a
morokkoi szabadsagunkra, ahol egy pohar ingyenes tea utan szonyegeket
akartak rank tukmalni?
-- Tenyleg ugy latszik -- valaszolt halkan Cynthia -- jobb ha nem
veszitunk tobb idot; menjunk a magunk utjan.
        Ovatosan felkeltunk es az ajto fele tipegtunk, mialatt a
baratsagos holgy tovabbra is beszelt a "kedvezmenyes" arakrol...
Kisurranva a fenykepezo ember vart reank; sajat kepunk 10 fontert.
-- Koszonjuk, de nem kerjuk -- mondtuk es sietve hagytuk el a reggelizo
helyet.
        Amerikaban azt mondjak, hogy nincs ingyen ebed; ugy latszik,
hogy meg a reggeli sem ingyenes, ha nem vigyazunk magunkra. 
        Delutan egy tanccsoportot neztunk meg. A tancosok elethuen
imitaltak egy szerelmi tortenetet. Ez ugy kezdodott, hogy a ferfiak
halaszni mentek csonakjukkal. A holgyek csokokat kuldtek utanuk es
kertek a Teremtot, hogy parjuk hamarosan terhessen vissza. Bajos
mozdulatuk eredetien fejeztek ki a tenger hullamait. Hamarosan
bekapcsoltam a kameramat es sikerult filmre vennem minden mozdulatukat.
(Neha razumoztam a holgyek csipojere is, de a magasra libbeno zold
"levelek" csak feher alsonadragokat mutattak. (:-(( )
         A Hawaii szigeteken az elso "honfoglalok" polineziai-ak
voltak. Rengetegen jottek kis csonakjukkal, de persze nem mindenkinek
sikerult ide erniuk; sokan elvesztek a tengerben. Azok viszont, akik
szerencsesek voltak, itt egy "paradicsom kert"-et talaltak!
Tropikus erdokben orokke zoldelo palmafak kozott meg az eros szelek is
suttogova valnak; szinte enekelnek. Nem csoda, hogy az itt lakok
legfontosabb temaja: szerelem. Ezt fejezik ki enekukkel, tancukkal,
mosolyukkal.        
        Az itteni polineziai nepek csak 7 massalhangzot hasznalnak:
h,k,l,m,n,p,w es 5 maganhangzot:a,e,i,o,u. Pl. Honolulu, Waikiki,
Hawaii; ez utobbi tulajdonkepen ket szo osszetetelebol eredt: Hao=szel
es wai=viz; a Termeszet ket legfontosabb elemje az itt elok szamara.
Honolulu ugyancsak ket szobol all, hono=obol, lulu=vedett, tehat vedett
obol.
        Az akkori nepek hite szerint a vilag eleinte sotet volt, de
kesobb vilagossag jott, majd az istenek leszalltak a foldre. Eleinte
csak novenyek es allatok voltak, s idovel a ferfi (Kumulipo) majd a no
(Po'ele) is teremtodott.
        Harmadnap meglatogattuk a Bishop muzeumot, mivel a helyi nep
eredete minket nagyon erdekelt. Itt felfedeztem a Hawaii gitar
feltalalojanak a fenykepet! Eredetileg egy gitaron (spanyol) jatszott az
illeto. Az o neve: Kekuku Jozsef volt (1874-1932), aki mar 15 eves
koraban ujdonsagokat kezdett alkalmazni a hangszeren. A hurokat magasabb
hidon at feszitette ki, s igy eleinte egy fesuvel, majd kesobb egy acel
ruddal teremtett glisszandokat. Ugyanakkor a hurokat is acelbol
keszultre cserelte at, a pengeto ujjain pedig femgyuruket hasznalt.
Mindez teljesen megvaltoztatta a spanyol gitar stilusat. Azota ezt a
gitart Hawaii gitarnak nevezik.
        Almodozva jottem ki a muzeumbol, ahol egy rovid eso fogadott.
Az eso hamar eltunt es kepzeljetek el mit lattam! Egy oriasi, hatalmas
szivarvanyt, majdnem teljes korben!! Nem csoda, hogy az osszes Hawaii
autok szamtablajan a szamok felett szivarvany van feltuntetve!
        Milyen kar, hogy csak harom napunk volt itt, ahol a szelek
zugasa, a tenger hullamja csak bekerol, szerelemrol, josagrol es igazi
baratsagrol szolt...
        Amikor a repulogep kezdett lassan az eg fele maszni, en csak
sohajtva neztem vissza az eltuno szigetre, halkan ismetelve,
        Aloha,  Aloha ...

                        Imi 

-- 
Kinchesh