Kedves Ferenc!
hix.nyelv #275,  >:
> Viszont a nevszoragozas eltunt [a bulgárban].
Nem vizsgálva egy kicsit magát a konkrét állítást, ellentmondást érzek itt.
Ha ezt a keveredés okozta, akkor indok nélkül marad az igei rendszer
kibővülése. Ha viszont a nyelvkeveredés során a felek ilyen bonyolult
rendszert sajátíthattak el egymástól, fejleszhthettek ki, akkor érthetetlen,
hogy miért a névszóragozás nem sikerült. Sőt a nyelvtani nemek is -- egy
bolgár-töröktől idegen kategória -- is tökéletesen átmentődött.
Vissza a névszótagozás eltűnésére. A IX. sz. végére már a bolgár-törökök
beolvadása megtörtént: a cárok is szláv neveket viseltek. Itt I. Borisz (852-
888), majd I. Szimeon (893-927) udvarában alalkult ki az ószláv irodalmi
nyelv a korabeli bulgár-macedón nyelv alapján, terjedt el a szlávok közt és
él még máig mint egyházi szláv liturgiai nyelv.
Ez a nyelvállapot -- melyet már egy egynelvű összeötvöződött nép beszélt --
egy tökéletesen intakt névszóragozást mutat. Az analitikus tendenciák csak a
XIV. sz.-tól számottevőek, és csak a XVI. sz.-ra áll be a mai helyzet.
Egyébként nem tűnt el teljesen a névszóragozás: a bulgárban maradt meg a
legteljesebb mértékben a szláv nyelvek közül a megszólító eset, a többes szám
képzésénél még saját fejlesztések is megjelentek (ebben is a legbonyolultabb
szláv nyelv). Megmaradt a birtokos eset is olyan formában, hogy a hímnemben
külön alakok vannak számnevek után ("kon" 'ló', "koné" 'lovak', de "dva
kónja" {ékezet = hangsúly}). Az irodalmi nyelv ismeri a "casus obliquus"-t
is: hímnemű mássalhangzós végű határozott főnevek nem alanyeseti szerepben
nem a "-6t/jat" végződést veszik fel, hanem az "-a"-t (vö. "m6z^" 'férfi',
"m6z^6't" 'a férfi', de "víz^dam _m6z^á_" 'látom _a férfit_' {"6" - jer, "6'"
- hangsúlyos jer, "z^" - [zs]}).
Véleményem szerint a bulgár névszóragozás analitikussá válásat nem
nyelvkeveredés okozta, hanem a balkáni nyelvi áreához való közeledés
eredménye. Ezt jelzik a névszóragozás további azonoságai: a birtokos és
részes eset egybeesése, a toldalékszerű hátravetett határozott névelő.
> inkabb annak alapjan, hogy mar a vulgaris latinban a semlegesnem beolvadt a
> himnembe.
De miért olvadhatott be? Az, hogy az alaki különbség eltűnt, az önmagában
számomra nem tűnik elég indoknak, mert sok nyelvet ismerünk, amely számottevő
alaki különbség nélkül fent tudja tartani a nemeit: pl. az eltérő többes szám
elegendő lehetett volna ehhez, ha más okok nem játszanak szerepet. Ugyanakkor
sok helyt -- első sorban Franciaországban, Spanyolországban, Észak-
Olaszországban -- a romanizálódott népesség zöme kelta volt. Ahol kisebb volt
a kelta szubsztrátum hatása, ott meg is találjuk a semleges nem folytatását:
a románban ez külön paradigmát, egyeztetési rendszert alkot, sőt még hódítani
is tudott (pl. az egyébként hímnemű "lacus" 'tó' szó itt "lac" formában
semleges nemű lett).
|
