Kedves Gábor!

HIX NYELV #730, >:

> Ugyanakkor nem magyarázza meg, hogy miért éppen _ezer_mester a
> kialakult forma. Ha itt az ezer a "nagyon sok" szinonímája, akkor még
> mindíg lehetne százmester is, hiszen a száz is jelenthet "nagyon
> sok"-at, sőt ha valaki "csak" száz szakmát sajátít el mesteri szinten,
> már az is rendkívűli teljesítmény. 
>
> Vajon miért alakultak ki egyes szókapcsolatok csak százzal, míg mások
> csakis ezerrel? 

  Ha ma egy "százas" szólásnak nem találjuk az "ezres" párját (ill. 
fordítva), akkor az még nem jelenti azt, hogy a múltban, ill. 
kialakulásának idején nem volt ilyen párja: ezek az elemek is -- ha 
élhetek egy rossz metaforával -- versengenek egymással a "niche"-ért 
(="élőhelyért"), mint a növények és az állatok. Az, hogy az adott 
helyen és időben az egyik faj miért sikeres, a másik miért hal ki, sok 
faktor együttes eredője, melyek bonyolult összefonódásuk kapcsán 
gyakran alkotnak kaotikus rendszert, azaz az okozat nem tulajdonítható 
korlátozott számosságú oknak.

  Én nem hiszem, hogy fel tudnánk sorolni, hogy miért mondjuk azt, hogy 
"eb ura fakó" és azt nem, hogy "*kutya ura farkas"; azt, hogy a 
mesebeli királynak miért van rendszerint _három_ fia és nem *hét, 
ugyanakkor ezek miért a _hetedhét határba_ mennek szerencsét próbálni, 
nem pedig a *harmadhárom határba (jóllehet ez utóbbi még pontosabb 
alliteráció is lenne).

  Ami tenni tudunk, szerintem az csak az, hogy felsorolunk néhány 
elemet, amellyel demonstrálni tudjuk, hogy milyen hatásokat látunk, 
amelyek a kérdéses alakot valószínűsítik (avagy teszik kevésbé 
valószínűvé). Íme még egyszer:

- Nem véletlenül említettem a német mintát: a rendelkezésemre álló
  források alapján a "Tausend" 'ezer' ilyen szerepben gyakoribb
  a "Hundert" 'száz'-nál, mint a magyarban. Tehát egy német > magyar
  átvételnél a német úzus megjelölhető okként.

- A némethez hasonlóan az ógörögben a "khilo-" 'ezer' tagot tartalmazó
  kifejezések vannak túlsúlyban, a latinban viszont a "cent-" 'száz'.
  Nem mindegy tehát, hogy melyik klasszikus forrás az eredet (ha van
  ilyen), ill. melyik hatott "ösztönzőleg" pl. irodalmi mintákon
  keresztül.

- A magyarban is, ha jó a megérzésem, több az olyan "ezer"-t tartalmazó
  fordulat, melynek nincs "száz" párja, mint a fordított.

- A "centaureum" > "Tausendguldenkraut" ~ 'ezerjófű' példa 'száz' >
  'ezer' cserét mutat, míg ellenkező irányú váltásra nincs adatom. Ez
  arra utal, hogy az ilyen kifejezésekben az 'ezer' stabilabb lehet,
  mint a 'száz'.

- A 726-os számban említettem, hogy az "ezer" jelentése itt 'nagyon
  sok'. Talán nem ezt a fordulatot kellett volna használnom, mert ez
  nem fejezi ki azt, hogy az "ezer" több mint a "száz". Szláv példáim a
  n. "Tausendkünstler"-re -- cseh "vs^eume^l", horvát "svas^tar" --
  mutatják, hogy a "Tausend" 'ezer' helyén a cs. "vs^e" ~ h. "svas^ta"
  _'minden'_ szinoníma áll. Így az "ezermester" azt fejezi ki, hogy az
  illető mindenhez ért, míg a "*százmester" nagyon sok mindent tud
  ugyan, de ennél bízvást kevesebbet.


> máskor viszont nem: "Száz szónak is egy a vége... 

  Az eufónia egy jelentős faktor a szólások stabilizálódásakor. A fenti 
példádban a "száz szó" alliterál, míg az "ezer szó" nem: ez egy ok 
lehet arra, hogy miért a "száz szó" jutott érvényre a konkurenseivel 
szemben.

  Ilyesmire te is céloztál a 724-esbeli kérdésedben: "azért, mert az 
ezermester eszperente nyelven van?" A "száz szó"-val ellentétben az 
"ezermester" esetén az "ezer" választásában a hangzás nemigen 
játszhatott szerepet: mint látható, az "ezer" már készen volt a n. 
"Tausendkünstler"-ben. A dolog inkább fordítva van: sokkal inkább a 
"mester" utótag illeszkedett hangzásában az "ezer"-hez, hiszen 
jelentését tekintve lehetett volna "művész", vagy "tudó" is (vö. n. 
"Künstler", cs. "ume^l" 'művész', szlk. "ved" 'tudó'). [N.B. Egyébként 
a szó a nyelvterület nagy részén nem eszperente, mivel kétféle "e" 
található benne, tagonként az első szótagban nyílt, a másodikban zárt: 
"ezër|mestër" /Ezer|mESter/.]