Hali!

1) Budapesten vagy max. 30 km-es kornyeken szeretnek megtekinteni (tapasztalats
zerzes celjabol) faforgacs tuzeloanyaggal
mukodo kazant, ami "alatolos (csigas)" vagy "bolygatott rostelyos" megoldassal
automatikusan (keves felugyelettel)  uzemeltetheto es lehetoleg 50 kW alatti te
ljesitmenyu.

2) magyar beszerzesi helyek vagy gyartok is erdekelnenek

3) barmilyen rajz, leiras, szabadalomszam (ami igy visszakeresheto) is 
erdekelne,  mert ezugyben kicsi a remenyem, hogy hazankban csaladihaz 
futesere alkalmas meretu ilyen tuzeloberendezest talalnek. (50 kW alatti)
minden segitseget elore is koszonok.

Tamas

Épp most került kezembe, amikor TGyula hozzászólását olvastam egy
idevágó cikk az OMIKK Energiaellátás májusi számából. Ebből érdekes
dolgok derülnek ki, például az, hogy az USA nem zárkózik el a
karbonkibocsátásának csökkentésétől, csak a kiotói egyezményben
leírtakat tekinti nem végrehajthatónak.

Az írás szerint 1990-ben az USA 1346 Mt szént (gonodolom inkább CO2
egyenértékről van szó) bocsátott ki (ebből vállalt 7%-os csökkentést),
míg az egyezmény aláírásának évében (1997) már 1480 Mt/év-nél tartott.
A 2008-2012-es átlagévekben így csak 1252 Mt lenne engedélyezett. Így
gyakorlatilag a 97-es szintről 15%-os csökkentést kellene elérniük, de
gondolom mivel a kibocsátásuk azóta is nőtt, inkább többet.

A cikk négy kalkulációt futtat le (mely alapja az EIA-
Energiainformációs Hivatalnak készült modellrendszer) azzal
kapcsolatban, hogyan változhat az energiafelhasználás, milyen szerkezete
alakul ki és mekkora lehet a szénemisszió az USA-ban. A "leginkább
haladó" változat szerint 2020-ra lehet lecsökkenti a karbonkibocsátást
az 1990-es szintre. Ezt elsősorban az országon belüli
szénkibocsátási-kvótarendszer 2005-ös bevezetésével, a megújulók
adókedvezményeivel, a közlekedés reformjával (kis autók, üzemanyagcella)
tartják elérhetőnek.

A kvótarendszer azért érdekes mert az USA egy az egyben ilyet képzelt el
nemzetközi szinten is. Adott területen, adott iparágra kibocsátási
kvótákat határoznak meg, amit ha valamely cég nem tud tartani, kénytelen
többletkvótát vásárolni az ugyanazon a körzetben szint alatti
kibocsátást elérő, így többletkvótával rendelkező cégtől. Érdekes adat
még, hogy a lakosságnál maradó megtakarított költségek 2020-ra 108 Mrd
USD-vel haladják meg a program közvetlen költségeit (ami 2020-ig 82 Mrd
USD lenne) becslésük szerint.

Úgy tudom az USA azzal a feltétellel tartotta volna elfogadhatónak az
egyezményt, ha a vállalási szintet teljes egészében a kiotói
mechanizmusok segítségével lehetett volna elérni, míg az EU vezette
másik tábor a vállalt csökkentés legalább 50%-át a vállaló saját
országára akarja előírni ténylegesen. Nehezen lehet eldönteni szerintem
melyik változat esetén járt volna Magyarország jobban. Egyrészt igaz,
hogy a mechanizmusok révén elérhető csökkentés valamelyest problémás,
főleg amit a harmadik világban valósítanak meg, és kérdéses, hogy
ténylegesen milyen módon és mértékben ellenőrizhető és számolható el.
Másrészt úgy tűnik jelentős amerikai pénztől esünk el, ami
felhasználható lett volna erdőtelepítésre, kogeneráció és megújuló
energiák használatának növelésére, korszerű szemétkezelésre stb.

Amit hiányolok az USA elképzeléseiből, hozzáállásából, az a "szív".
Szerintük van egy igény, a globális környezetvédelem, amit ki kell
elégíteni, de úgy, hogy az pénzügyileg is biztosan megtérüljön.
Környezetvédő szemmel ez a hozzáállás édeskevés. Szerintetek?

Üdvözlettel
Kapros Zoltán