Kedves Gazso  )!
> >> Isten szerete hasonlo ahhoz, ahogy egy apa szereti a kisfiat.
> >> [..] az elet tele van buktatokkal, amiket
> >> a gyerek meg nem ismer, de az apja vedi tole.
> >
> > [...] az ember igazan csak a sajat karan tanul...
> > ha a gyerekedet nem engeded a forro kalyhara ulni, akkor csak azt
> > fogja megtanulni, hogy "nem szabad raulni a forro kalyhara, mert apa
> > megtiltotta". De tapasztalata nem lesz arrol, hogy miert. Ergo adando
> > alkalommal sokkal nagyobb bajba keveri magat (es masokat), mint ha
> > idejeben megtapasztalta volna a dolgot a maga boren.
>
> De azert neha nem art elkapni a gyereket, mielott olyat
> tesz, amit nem elne tul...
A kereszteny felfogas szerint halhatatlan lelkunk van, nem? ;-)
Persze, ha ugy gondolod, hogy csak ez az egy eletunk adott itt a foldon,
akkor van alapja a szemleletnek, hogy legyunk ovatosak, nehogy valami
hibat vetsunk, mert nincs utovizsga.
En ugy gondolom, hogy lesz masik lehetoseg, annyi, amennyit csak akarunk.
Es igy istennek nincs hova sietnie, nincs miert surgetnie barkit is.
Elobb-utobb mindenki meghallja az uzenetet.
> Isten szerintem sem kicsinyes. De ha valaki azt mondta neki onkent,
> legyszives iranyitsd te az eletemet, legyel a mennyei Edesapam, akkor
> annak beleszol az eletebe.
Csak kozbevetoleg: miert Edesapam, miert nem Edesanyam?
Szvsz isten nem himnemu :-)
> >> Arra a tagabb temara lyukadunk itt ki, hogy van-e a vilagban abszolut
> >> igazsag, tehat egy szabalyrendszer szeru dolog, ami szerint elni jo?
> >> Vagy minden relativ, es az embertol fugg-e, hogy mi a jo es rossz?
> >
> > Valaszaim: nem es nem :-)
> > Az elet csodaja eppen abban van, hogy nem lehet teljesen szabalyok
> > szerint elni (bar sokan megprobaljak - es emiatt aztan szenvednek).
>
> Idaig egyetertek. Illetve: van egy fo szabaly: a szeretet. De ezt nem
> lehet ugy betartani, mint egy szabalyrendszert.
Egyetertek. Masszoval ez nem is szabaly. En ugy mondanam, hogy ez eppen
a szabaly ellenkezoje. A szeretet csak spontaneitasbol fakadhat, es mint
ilyen, valojaban a szabadsag masik arca.
> > A dolgok onmagukban nem jok es nem rosszak, csak mi nevezzuk oket
> > ilyennek vagy olyannak. Ezek az elnevezesek pedig termeszetukbol
> > fakadoan relativak.
>
> Nos, szerintem letezik abszolut jo: az onfelaldozo szeretet, amire
> (magunktol) egyikunk se kepes. Es epp ezert egyikunk sem itelkezhet.
Mit ertesz "onfelaldozo szeretet" alatt? Es miben kulonbozik ez a
"nem-onfelaldozo" szeretettol; miert tartod szuksegesnek kulon hangsulyozni
az onfelaldozast? Valamint miben nyilvanul ez meg konkretan a te eletedben?
Hogy erted azt, hogy egyikunk sem itelkezhet? A "ne itelj, hogy ne
iteltessel" szolasra gondolsz, vagy valami masra? Legyszives ezt
fejtsd ki bovebben.
Peter
|
Szia!
Ha kedves vagy es nyitott, ha oszinte es maganyos, ha szivesen megosztanad
a
gondolataidat egy 30 feletti novel, ha felorolnek a hetkoznapok es
estenkent
megnyugtato kozelsegre vagysz, ha intelligens vagy, de nincs modod maskent
ismerkedni, beszelgetni a teged is foglalkoztato dolgokrol, akkor gyere es
oszd meg velem.
Udv:
Mona
|
