Gruiz Marton irta:

> Varga Gyuri irta:
>
> >A szerzo, Haydn szandeka szerint "a holgyek felugranak majd
> >ijedtukben", ahogyan o maga irja egy leveleben. Na mar most, vajon
> >hova lesz a meglepetes, ha a muvet lemezen megvesszuk es
> >meghallgatjuk otszor, tizszer, szazszor?
> 
> Most mar latom, hogy Te mit keresel a zeneben!
> Szellemvasuttal probalkoztal mar? :))
> Szerintem az olcsobb es egyszerubb.... :))

Ertem en a trefat (bar nem szeretem ;))), de mint irtam, a meglepetes 
minden jelentos zenemuben ott van, es nem csak remisztes formajaban.

> "Csodalom" tudasodat, ahogy lefitymalod Bachot, meg a romantikusokat,
> peldaul Beethovent.

Erre a tudasra ugy tettem szert, hogy eveken keresztul osszeolvastam 
mindent azokrol a zenekrol, amik megragadtak. Peldamat barki 
utanozhatja; te is.

Nem volt szandekomban lefitymalni (bar ugy sikerult, ezert meg 
egyszer -- de most mar utoljara ;)) -- elnezest kerek). Nekem szemely 
szerint nem tetszik az a stilus. Tisztaban vagyok azonban azzal, hogy 
a legtobb zenerajongo a tularado erzelmek kifejezeset keresi a 
zeneben, s a romantikus (es reszben a barokk) muzsikaban ezt 
megtalalja. A reneszansz es a kozepkori zene nem ilyen; az joval 
fegyelmezettebb, kontrollaltabb, szemermesebb, viszont bamulatra 
meltoan megkonstrualt. Nekem pont ez valo. Szoval megint izlesbeli 
elteresrol van szo.

> De engedd meg, hogy oszinte legyek: Tapasztalatom
> szerint az ilyen attitud mogott legtobbszor sznobsag all. Ha tevedek, akkor
> elnezest.

Nemcsak megengedem: egyenesen elvarom az oszinteseget. Kerlek, fejtsd 
ki bovebben, hogy konkretan az en esetemben mit ertesz sznobsagon.

Amikor meg csak ismerkedtem a komolyzenevel, akkor en is a standard 
repertoarral kezdtem (kb. 1720--1910, plusz Bartok). Gyujtottem a 
lemezeket, koncertekre jartam, regebbi zenerol pedig nem is 
hallottam. Aztan ahogy megismertem a regi darabokat, azok valosaggal 
letagloztak mind osszetettsegukkel, mind hangulatukkal. Igy csusztam 
mind hatrabb az idoben, mig vegul megallapodtam ott, ahol kb. hat eve 
vagyok. (Hatrabb mar nemigen csuszhatok, ugyanis a kozepkori europai 
muzene elso lejegyzesei a 9. szazadbol valok... ;)).

Azota a "modern" (17--19. szazadi ;)) muvek nemigen fognak meg. Ez 
van, nem tehetek rola. Amikor meg hangot adok velemenyemnek, akkor az 
altalaban azert lepi meg beszelgetotarsaimat, mert ok egyaltalan 
nem ismerik az en kedvenceimet.

Ha azt mondom, hogy Ockeghem ellenpontja nagysagrendekkel 
bonyolultabb, mint Bache, az azert megdobbento, mert sokan meg 
Ockeghem nevet sem hallottak, nemhogy a muveit.

Szoval, ez miert sznobsag? (Nem sertodtem meg -- nem szokasom --, 
csak kivancsi vagyok.)

Udv, es neked is nagyon kellemes zenehallgatast!

-----
Varga Gyorgy

Gergo cikkevel kapcsolatban eszembe jutott, hogy nemregiben kiprobaltam 
milyen az, amikor az otthoni pianinom es a CD-rol szolo versenyzongora 
UGYANAZON a hangeron szol (igazabol nem is bir annyit a 70W erolkodo egy 
3x6m (2,80 belmagassag) szobaban).

Hat nem igazan merheto ossze.

A pianino fortissimoban sem banto, meg csak nem is feltunoen hangos. Mig az 
erositett hang (pedig nem Szokol, persze nem is HE) mar felkakaon is banto volt
 
(linearisan - loudness/mely/magas kiemeles nelkul MEG INKABB!!!).

Az lepett meg leginkabb, hogy mig a pianinot ket szobaval arrebb is lehetett 
hallani - es elvezni! - addig, az erositett hangbol bizonyos tartomanyok totali
san 
kiestek (valszinuleg a joval kisebb testrezonancia miatt) es nehezen lehetett c
sak 
kivenni bizonyos hangmagassagu hangokat, idonkent teljesen osszekeveredtek 
az akkordok etc.

Kerdesem:

Probalt-e mar valaki osszehasonlitani (van-e olyan kutyu amivel erdemes 
egyaltalan ilyet megprobalni) valami draga cuccot az eredeti hangszerrel (ua- a
 
szobaban levo zongora/hegedu etc. es erositve)?

Van-e valakinek tapasztalata, a hangero es hang tisztasaga kozotti osszefugges 
alatamasztasara (a pontosabb hangvisszaadassal nagyobb hangeron sem 
zavaro ugyanaz a felvetel).

Udv

Ecsedy Aron