Szia Peter!

Tudom, hogy igazad van, de ...
Eloszor is a haiku nem az en mufajom (ezt lathattad korabbrol - amit
haikuban irtam, mind siralmasan gyenge probalkozas volt). Masreszrol pedig
az iskolai eveim alatt csakis "muszaj"-bol irtam. Es egyre jobban utaltam
a hataridore, adott sajtomufajokban irando "alkotasaimat". Ha eszrevettem
valamit (ahogy Te is irod: furcsat, nevetsegeset stb.) egybol azon jart az
eszem, hogy milyen glosszat, jegyzetet, tarcat stb. lehetne irni ebbol. Es
orakat gornyedtem a szamitogep elott (ihlet sehol ...), harcoltam a
billentyuzettel, a szavakkal, es negyedik ev vegere odaig jutottam, hogy
nem is erdekelt mar, hogy amit irok jo-e vagy sem. Egyszeruen nem dobtam
ki a kukaba semmit, amit pocseknak ereztem, hanem beadtam, mint kesz
munkat, mert az ido szoritott. Es igy jartam a szakdolgozatommal is. Ket
even at dedelgettem a temamat, egyre jobban megszerettem, ereztem a
kihivas jelleget, es vegul, amikor bevetettem magam a konyvtarba, hogy
utananezek, rajottem, hogy alig irtak errol konyvet. Meg most sem ertem -
azt gondolna az ember, hogy Magyarorszag zeneoktatasanak tortenete es
fejlodese nem egy olyan tema, amirol keves az irodalom, es megis ... Igaz,
engem konkretan Kodaly erdekelt. A nagy terv az volt, hogy leirom a Kodaly
modszer - tobbek altal felvetett - hianyossagait, es elavultsagat,
ramutatva, hogy tovabb kellene mar lepni a "szent tehen"-en. Es a parom
anyukaja egyszer csak azt mondta, hogy ezt nem irhatom meg. Ilyet itt,
Magyarorszagon nem irhatok meg, mert akkor sosem kapok diplomat, ugy
kivagnak vele, hogy csak ugy nyekkenek. Es az en szep szerelmetes temambol
igy lett undok dog. Gyuloltem minden percet, amit azzal toltottem, hogy
azt irom amit minden nyuves zenepedagogus es novendek eveken at: Kodaly
fantasztikus modszererol, mikozben a falat kaparom annyira nem az enyem ez
a gondolat. Vegul a rossz munka elnyerte melto bunteteset: harmast kaptam
a szakdolgozatomra irasban. Ezzel a jeggyel indultam a vedesen. Ott szepen
kita'laltam (kenytelen voltam), hogy tkp. en nem is igy akartam megirni
ezt a dolgozatot, csak nem mertem azt irni, amit szerettem volna ... igy
tehat megvedhettem egy masik dolgozatot is, amit meg sem irtam, csak a
gondolataim szulemenye volt ... a konzulensem persze csak fogta a fejet,
hogy miert nem mondtam ezt el neki, es, hogy ez a dolgozat igazan jo
lehetett volna ... vegul negyest kaptam. Azota nem irtam, csak annyit amit
itt a Randin irok, vagy masoknak levelben. Keptelen vagyok irni. Nem
mukodik a mechanikaja :(

 > Arra jottem ra, hogy a lenyeg nem is az, hogy irok-e egyaltalan
 > valamit, hanem maga az, hogy eszreveszek, megfigyelek, felismerek
 > dolgokat.
Ahogy kikoltoztunk falura, az "eszrevett dolgok" mennyisege novekedni
kezdett. Jobban felfigyelek a novenyekre peldaul, hogy hoztak-e uj
levelket, a napfelkeltere, napnyugtara, csillagokra, tucskokre, madarakra
stb.
Es, mivel 2x40 percet toltok naponta a buszon, van idom vegre olvasni.

 > a lenyeg a szivedben tortenik. Errol ne mondj le soha, mert akkor azt is
 > elveszted, aminek (akinek) a kedveert lemondasz rola.
A Roka is ezt mondta a Kis Hercegnek ;)

 > Az, hogy sose lesz beloled sikeres, elismert (ujsag)iro, az konnyen
 > meglehet.
Kafka sem volt eleteben sikeres iro. Nekem O volt a nagy peldakep. De
legalabb tudott irni, en mar nem tudok ... es mar abban sem vagyok biztos,
hogy tudtam-e egyaltalan valaha is. Lehet, hogy oregszem, vagy mi, de az
emlekek lassan homalyosulnak a fejemben, es neha ez megremit. Az anyam
arcat mar regota nem tudom felidezni, most mar az apamet sem, persze,
lehet, hogy jobb is igy, de azert neha (gyakran) faj a feledes is ...

 > Nekem is volt almom, hogy hires zenesz legyek,
Ez a masik alom, csak nem az enyem. Ebben probalok segiteni a paromnak,
mert azt legalabb biztosan tudom, hogy O tehetseges - nem ugy, mint en.
Nem is igazan a "hires" jelzo itt a lenyeg, zenesznek pedig az en
szememben (es barkieben aki nem a foglalkozast, hanem az embert, a
tehetseget, az alkotast nezi) mar egyebkent is zenesz, az lenne a lenyeg,
hogy valami CD formaba lehessen onteni amit irt/ir. Es egy kicsit jobb
szinti sem artana majd (meg kevero, erosito stb.), mert ezt a D-20-ast mar
igencsak kinotte a fantaziaja. Es amiket O ir, azok igazan olyan dolgok,
amik a csodalatos kategoriaba tartoznak szamomra. Ha tudnek irni, akkor
talan le tudnam irni, hogy milyen erzes hallgatni a muveit, hogy miket
mozgat meg bennem, amitol minden uj muvenel konnyeket csal a szemembe ...
de nem tudok, sajnos sem tehetsegem, sem szavaim nincsenek ahhoz, hogy le
tudjam irni. Csak csendben rajongok, es boldog vagyok, hogy mellette
lehetek.

 > Az alkotas lenyege, hogy igazabol sajat magunkat, az
 > eletunket alkotjuk meg. Aki ezt feladja, abbol zombi lesz
Nem tudom, hogy zombi leszek-e.
Az egyetlen hely talan, ahol meg kepes vagyok irni, az itt van.

Szia:
          Ivett