Kedves Attila!

hix.nyelv #143, :

> > nem lehet azt mondani, hogy a héber elvből nem jelölne mást
> > csak mássalhangzókat, hiszen ismertek a "qámaz", "chólám" stb.
> > mellékjelek; csak a gyakorlatban kevéssé használatosak.
> 
> Ellent kell mondanom. A héber alfabéta (azaz "álefbész") már a
> Holt-tengeri tekercsek keletkezésekor is 22 betűből állt, amikor még
> híre sem volt a "pontozás"-nak 

Nem hinném, hogy vitánk lenne a fentiekben, csak meglehet, ugyanazt 
másképp értékeljük. Az a kijelentés, hogy a "héber elvből nem jelöli 
a mássalhangzókat" számomra olyan, mintha azt mondanánk, hogy a 
"latin írás elvből nem jelöli a J és V hangokat, valamint a 
magánhangzó-hosszúságot". A holt tengeri tekercsek idején ez így 
volt, és a HIX-en e lista kivételével a magánhangzók tekintetében ma 
is így van.  
_Praktikusan_ nem jelölik, elvileg azonban nincs akadálya: ahol 
lényeges, meg is teszik. Ugyanígy jár el pl. a szerb-horvát, amely a 
gyakorlati írásban nem jelöli sem a zenei hangsúlyt, sem magánhangzók 
hosszúságát: aki tud szerbül-horvátul, annak ez a szövegkörnyezetből 
magától értetődő. Ennek ellenére megvannak a jelölésre a mellékjelek, 
és a pl. a jobb szótárak használják is őket. A lett azonban tényleg 
elvből nem jelöli a kétfajta (nyílt ill. zárt) "e" különbségét, nincs 
az elkülönítésre szabványos mód (ha muszáj, akkor dőlten, vagy 
aláhúzva szedik az egyik változatot).  

> [a matres lectionis] Annyiban része, hogy már a régebbi kéziratokban és
> a zsinagógai tekercsekben is is megtalálható, míg pontozást azokban
> soha nem használnak. 

Nekem azt tanították, hogy ez két egymástól független rendszer, amit 
külön, eltérő időpontban fejlesztettek ki ugyanannak a problémának a 
megoldására: nevezetesen arra, hogy ne legyen igaz az, hogy a héber 
elvből nem jelöli a magánhangzókat.  

> [ájin] S netán az "álef" volna ennek zöngétlen párja? Nem tudom...

Élőben nem ismerem a hébert (ivritet): csak könyveim és fonetikai 
leírásaim vannak. Ezek szerint az 'alif' az ún. hangszalagzárhang 
(melyet említettem), vi. ugyanaz, mint az arab 'hamza'. Ez a magyar 
/h/ réshang zárhangú párja (vi. az 'alif' /?/ úgy viszonyul a /h/- 
hoz, mint a /k/ a "chólám' 'ch'-jához [amelyet ASCII-IPA-val /x/-ként 
jelölnek]. Mind a /h/-t, mind az 'alif'-ot /?/ a hangszalagjainkkal 
képezzük.  
Az 'ájin' (arab: "'ain") /?\/ a gégében képzett (faringeális) hang. 
Rendszerint réshangként írják le, azonban néha egészen zárhangszerűvé 
rövidül. Egyes forrásaim szerint (pl. a Világ nyelvei) az ivritben 
már hangszalagzárhangként ejtik mint az 'alif'-ot (de nem tudom, igaz-
e).  
Az 'alif'-nak megfelelő hang egyébként több európai nyelvben ismert, 
pl. dán 'stöd', alnémet 'Knacklaut', cseh 'ráz' (igaz ugyan, hogy 
önálló fonémának csak a dánban tekintik). Torokhangja a magyar 
fonémarendszernek is van: ez a /h/. De egyesek, öntudatlanul 'alif'- 
ot is ejtenek két magáánhangzó között, de a raccsoláskor ejtett hang 
is ide tartozik.  
(N.B. A "torokhang" mint fonetikai fogalom használatos ugyan, de nem 
pontos, mivel több képzési hely együttes megnevezésére használatos. 
Így a magyar /h/, az 'ájin' /?\/, és a raccsolás /R/-je mind 
torokréshang, de mégis meg kell különböztetnünk őket: a /h/ 
"glottális" [hangszalaggal képzett], a /?\/ "faringeális" [gégében 
képzett], az /R/ "uvuláris [nyelvcsappal képzett]. Tkp. ide 
számítható még a a lágy szájpadlás hátsó részén képzett, ún. 
"posztveláris" terület [ilyen lehet egyeseknél a "chólám" 'ch'-ja /x/ 
is])   

> > > a Tetragrammaton éppen ezekből áll: jod-hé-waw-hé.
> > Direkt van. Négy magánhangzóból áll, vagyis olyan betűből, ami a
> > mássalhangzó-centrikus sémik számára nem hang. Tehát azt jelenti:
> > a Kimondhatatlan.
> 
> Egyetértek.

Én nem :-) A sémi nyelvek etimologizálásához nem szükségesek a 
magánhangzók, így az én forrásaim a "JHVH" tetragammatont az ósémi 
"HVJ/HJJ" 'van, vmivé válik' tőhöz kapcsolják egy műveltető igei 
képzésből (azaz tkp. "háyah" hi'phil-formája). Így azt jelentené, 
hogy 'aki léteztet, létezést ad, vi. a teremtő'. Az onomasztika még a 
vokalizmust is rekonstruálni tudja, mivel bibliai nevekben 
összetételként gyakran szerepelt (ha általában rövidülve is). Az 
alábbi típuselőfordulások szerepelnek rövid névalakként ("@" = svá):  
* "JÁH" utótag: pl. "MattajJÁH" 'Jahve ajándéka' > "Mátyás"
* "JÁHU" utótag: pl. "Jirm@JÁHU" 'Jahve megerősített' > "Jeremiás"
* "JO" előtag: pl. "JOhánán" 'Jahve kegyelmes volt' > "János"
* "J@HO" előtag: pl. "'" 'Jahve a megszabadulás' > "Józsua" > 
rövidülve  "JÉsua'" > "Jézus".

Tehát a tetragrammaton nem magánhangzókból, hanem mássalhangzókból 
áll, és a leginkább feltételezhető tővokalizmusa: "A-null-E", vi. 
"Jahveh" (esetleg "A-null-U", vi. "Jáhu"). A sémi tövek közt 
egyébként egy külön típust képviselnek az ún. 'gyenge' tövek, amelyek 
"V" és "Y" konszonánsokat tartalmaznak. Ugyan ezek a héberben jórészt 
csak történetileg mutathatók ki, de az arabban élő rendszer maradt.   

A fentieket illetően ld. <http://www.bartleby.com/61/roots/S119.html>; 
ill. <http://assemblyoftrueisrael.com/TheDivineName.html>;