BG (+ elotte en):

> > Az egyeniseg es a kisugarzas
> > szokott donteni, es mivel ezen a teren nincs ket egyforma ember, ezert
> > nem hiszem, hogy elofordulhatna az az eset, amikor mar csak a penztarca
> > nagysaga tudna donteni a ket egyforma jelolt kozott. : ) Eleg morbidan
> > hangzik.
> Nezd, nem feltetlenul tudatos ez a penztarca miatti dontes. Persze
> ilyen is letezik, de az mas kategoria.

Akkor szerinted az egyeniseghez es kisugarzashoz hozzatartozik az is, hogy
mennyi penze van valakinek? En nem igy erzem. Nekem nem attol lesz valaki
ferfias, hogy fizet nekem, vacsorazni viszt stb.

> > Nem mennek el vele. Mivel nekem sincs tul sok penzem, mindig zavarba
> > jovok attol, ha valakinek nagyon sok van. Az udvarlasi fazisban pedig
> plane
> > nem
> > fogadok el egy pasitol olyan szintu ajandekot, mint egy gorog nyaralas.
> Ugy
> > ereznem, hogy lefizetnek vagy kifizetnek vagy megfizetnek ...
> Ok, ez korrekt valasz. De akkor tetelezzuk fel, hogy nem a gorog
> tengerparta hiv, hanem csak a Balatonra, egy hetvegere...

Ez erzelmi szempontbol ugyanaz. Miert menjek el egy fiuval a Balatonra,
ha meg azt sem tudom, hogy mit akarok tole. Ha elmegyek, ezzel mar
dontottem, nem?
Nem ertem, miert olyan nehez elhinni, hogy vannak olyan emberek, akik
szamara a szerelem erzesehez nem ad hozza semmit a penz meglete
vagy meg nem lete? Persze, hogy sokkal kenyelmesebb, ha a pasinak
van kocsija es el tud vinni nyaralni stb., dehat az erzelmek alakulasaban
nem kenyelmi szempontok dontenek.

Bea

Sziasztok!
- Tamas - nak:
  Hm. Nem szeretem ismetelni magam, de nem tudom mar pontosan, mit irtam le 
az esetbol.
Ugyhogy:
 >>igy nem is ertem, miert kellett hazudnia.
   Mind a kozepsuliban, mind az egyetemen volt egynehany olyan 
evfolyamtarsa, aki sportot uzott az emlegetett (?) hibainak -
   nyilvanos gunyolasabol - igy raszokott (valamelyest onvedelembol talan?) 
a hazudozasra.
 >>Szereti meg a lany a fiut, vagy annyira csalodott benne hogy mar nem 
szereti ?
   A "normalis" perceiben mast sem tesz, mint ezt mindenfele modon 
bizonygatja. Arra, hogy miert ilyen gyanakvo, hogy inkabb 10x sir es
  vitatkozik kitalalt uruggyel azt mondja, hogy azert mert annyira nem 
szeretne ha meg egyszer hazudnanak neki.

- Gazsonak:
  Igazad lehet a megbocsatassal kapcsolatban. Pont ez nem szurta ki a 
szemem - hogy szolhat az egesz arrol is, hogy a lany szereti a fiut, megis 
lelke
  melyen keptelen neki megbocsatani.

Kosz az eddigi hozaszolasokat, varom az esetleges tovabbiakat

Barna

Sziasztok!

Csak nemreg (par napja) fizettem elo a RANDI-ra, es most eloszor
irok is. Ez alkalombol udvozollek titeket! :-) En egy 23 eves
lany vagyok, Heninek hivnak.

Nos, mint a targyban is latszik, a korkulonbsegrol szeretnem
tudni a velemenyeteket. Pontosabban arrol szeretnelek megkerdezni
titeket, hogy mit gondoltok rola, ha egy parkapcsolatban nagy a
korkulonbseg. Parom es enkoztem majdnem 7 ev van. Na, ez meg nem
is lenne olyan erdekes, csakhogy a mi esetunkben a fiu a
fiatalabb ennyivel. Azaz O meg kiskoru. Tobbfele velemenyt
mondtak mar nekem. Tudom, az szamit, amit en erzek, amit en
gondolok. Csak velemenyt kerek, mert kivancsi vagyok, dontenem
ugyis nekem kell. Engem mar egyaltalan nem zavar az a kozel 7 ev.
Eleinte zavart, de ahogy telt-mult az ido, es egyre jobban
megszerettem ezt a fiut, egyre kevesbe erdekelt, es ma mar senki
nem tudna tole elvalasztani. Pedig nem indult egyszeruen a
kapcsolatunk, es azota sem egyszeru. Mikor elkezdtunk egyutt
jarni, en meg nem szerettem ot igazan. Sajnos akkoriban elevenen
elt meg bennem az ''exem'' emleke, aki par honapja szakitott
velem. Egyszeruen keptelen voltam ot elfelejteni, kiverni a
fejembol. Sajna en ilyen tipus vagyok... A parom tudott rola,
elmeseltem neki mindent, hogy ez van, nem akarok neki hazudni,
most nem tudom neki meg azt nyujtani, amit szeretne. Mondtam,
hogy neki kell dontenie, hogy ennek ellenere velem marad-e. Es
velem maradt. Ereztem, hogy tenyleg szeret, ha el tudja viselni a
marhasagaimat, a nehez termeszetemet. Ereztem, hogy o mindig
mellettem all, hogy megert engem, es ez nekem nagyon imponalt.
Egyre kozelebb kerultem hozza, kezdtem hozza egyre jobban
kotodni. Mindketten alkalmazkodtunk a masikhoz, es egyre jobban
kezdett eltunni az a 7 ev kulonbseg. Meg aztan en sem vagyok
valami tapasztalt a masik nem teren, ezert sem nagyon jelentos a
koztunk levo kulonbseg. Most is vannak surlodasok, atesett mar a
kapcsolatunk jo par kisebb-nagyobb valsagon. De talan ez ertheto
is, hiszen nem egy mindennapi kapcsolatrol van szo. Mint levelem
elejen emlitettem, a parom meg kiskoru. Es a szulei eltiltottak
tolem... Csak titokban tudunk talalkozni. Nagyon nehez igy,
teljes bizonytalansagban elek allandoan, hogy mikor lathatom
legkozelebb. Sokszor gondolom azt, hogy jobb lenne abbahagyni,
mert ez igy csak szenvedes mindkettonknek. De ha belegondolok,
hogy mihez kezdenek nelkule... Nem, el sem tudom mar nelkule
kepzelni az eletemet. Nem cserelnem le ot senki masra. A kerdesem
feletek: mit gondoltok, erdemes a nehezsegek ellenere kuzdenunk
egymasert? Meddig tarthato fenn egy ilyen kapcsolat? Nem fog
hamarosan lecserelni egy fiatalabbra?

Akkor mara ennyit, bocsi, hogy ilyen hosszu voltam!

Udv: Heni