Kedves listatagok,
Endre -  - kerdezte, "talan prekognicios"
a'lma'val kapcsolatban:
> Mennyire fontosak, mennyire perdontoek a reszletek, ha azt
> akarjuk eldonteni, hogy egy alom valamely kesobb bekovetkezett
> esemeny elorelatasa volt-e, vagy csak veletlen a hasonlosag?
A valasz nyilvan fugg attol, hogy a kerdest racionalis vagy
ezoterikus szempontbol tesszuk fel. Elore bocsatom, egyik esetben sem
tudok biztos valaszt adni, csak ne'mi tampontot hozza, racionalis
esetben az eddigi kutatasi eredmenyek alapjan, ezoterikus esetben az
ezoterikus gondolkodasrol szerzett eddigi tapasztalataim alapjan.
Az objektiv kutatasi eredmenyek azt mutatjak, hogy a prekognicios
benyomasoknak igen kicsi a bitekben kifejezheto informaciotartalma,
ugy szazadbit koruli. Ez azt jelenti, hogy a kapott "uzenetbe"
vagy a reszletek nem fernek bele, vagy homalyosan benne van egy-ket
reszlet, de akkor meg az egeszrol nem derul ki, hogy mire vonatkozik.
Az utobbi esetben eszre sem vesszuk, hogy van benne prekognicio
egyaltalan. A tipikus egy altalanos hangulat vagy erzes, a
legfeltunobb krizis-esetekben - mint pl. halal vagy szerencsetlenseg
megerzese - annyi, hogy valaki hozzank kozelallot nagy baj er, vagy
sok ember eletveszelybe kerul. Az a gyakori utolagos benyomas, hogy
"az egeszet pontosan megereztem!", nagyreszt abbol szarmazik, hogy
eleve van egy csomo ismeretunk a tipikus veszelyhelyzetekrol, plane akkor, ha
tudjuk, hogy a celszemely hol van es nagyjabol mit csinal;
ilyenkor nagy esely van ra, hogy a fejbol kipotolt reszletek
veletlenul klappolnak. De igazan az a tipikus, hogy egy csomo reszlet
nem klappol, az erzelmi hatas megis olyan inteziv es olyan
egyertelmu, hogy az elmeny megerzes-jellege szubjektive egybol
nyilvanvalo, kulonosen, ha az adott elethelyzetunkben pont erosen
motivalva vagyunk az ilyen elmenyekre. Ettol persze meg lehet az
egesz illuzorikus, de most nem ez a lenyeg.
Tehat Endre alma eseteben nem szol a prekognicios ertelmezes
ellen, hogy a reszletek nem jottek be, hiszen altalaban nem szoktak
bejonni. Ugyanez termeszetesen a prekognicios ertelmezest nem is
erositi meg, legfeljebb annyiban, hogy ha Endre egy tokeletes, minden
reszleteben bevalt almot meselt volna el, akkor a prekognicio
mukodeset valamennyire ismero hallgato joggal gyanakodhatna, hogy
kitalalas az egesz. Racionalisan nezve igy eppugy nem tudhatjuk
biztosan, hogy az alom prekognicio volt-e, mint ahogy az
eletben megtortent esetekrol altalaban nem tudhatjuk. Az elet tul
komplikalt ehhez, a bevalt reszletek veletlen egybeesesenek eselyet
nem lehet kiszamitani. Ezert vegzunk tudomanyos kiserleteket erosen
leegyszerusitett helyzetekben. Mivel a kiserletek igazoljak egy
ilyen, szazadbites szinten mukodo prekognicio letezeset,
termeszetesen jogos a feltetelezes, hogy ugyanez a prekognicio
mukodik spontan a mindennapi eletben is; csak arra nincs tampont,
hogy mikor.
Az ezoterikus felfogas szerint a helyzet meroben mas. Eloszor is,
az ezoterikusan felfogott jovobelatasnak nincs bitben kifejezheto
korlatja. Ha az ember kello szenvedellyel akarja, vagy kelloen
felkeszult, vagy kiveteles kegyelemben reszesul valamely felsobb
szellemi segito reszerol, akkor barmi megtortenhet. Ezen kivul, mint
az elmult hetekben tobbszor szoba kerult, itt a "bizonyitek"
mindenkelott belso, szubjektiv megtapasztalast jelent, ami mellett
az iment vazolt racionalis meggondolasok eltorpulnek. Ha egy
benyomasnak megvan az a sajatosan intenziv erzelmi toltete, ami
kiemeli a szokasos kovetkeztetesek, talalgatasok, sejtesek stb.
tomegebol, akkor ezoterikusan nezve maris biztos, hogy "igazi", a
jovobol szarmazo megerzes. Ha megse valik be, akkor nem a
prekognicioban van a hiba, hanem az utolagos ertekelesben. Mondjuk
nem vettuk eszre azt az esemenyt, amit a benyomas jelzett, mert pl. a
repulo a vilag egy tavoli reszen zuhant le, es a mi sajtonk nem adott
hirt rola. Vagy az uzenet szimbolikus volt, igazabol nem is repulore
vonatkozott, de mi nem ismertuk fel benne a valoban jelzett es kesobb
valoban bekovetkezett esemenyt. (Mikor egyik kiserletemben kepeket
kellett prekognizalni, egy kulonosen lelkes ezoteriahivo, miutan az
egyik probaban vegkepp nem talalt egyezest a rajza es a kep kozott,
azt mondta: "Ez nem szamit, mert biztos van valahol a vilagon pont
ilyen kep, mint amit en lerajzoltam, es valahogy az jott at.") Kello
talalekonysaggal mindig lehet erveket talalni amellett, hogy amit
ereztunk, az prekognicio volt: hiszen - ez a lenyeg - egyszeruen
_ereztuk_, hogy az volt, es ez az erzes mar determinalja az utana
kovetkezo gondolati muveleteket.
Oke, van akinek most eszebe jut valamelyik Napoleon a Huvosvolgyi
ut xxx-bol, aki szinten halal biztosan _erzi_, hogy ki o. Ehhez csak
annyit jegyzek meg - bar ezt is hangsulyoztam mar nemreg, de talan
nem art ismetelni -, hogy "az ezoteria nem arra valo, hogy altala az
ember megismerje a vilagot, hanem arra, hogy altala a vilagban jobban
erezze magat". Tehat nem az a fontos, hogy a megerzes tenyleg
prekognicio volt-e, hanem hogy a vilagban valo komforterzetunk
szempont
Vazul
|
