Kedves Juan )!

> >Ez olyan, mintha valaki, bar szenved a szomjusagtol, de amikor
> >felajanlanak neki egy kiskanalnyi vagy fel poharnyi vizet,
> >akkor kozli, hogy az ehseget csakis egy egesz vodornyi viz
> >csillapithatja es igy annal kevesebbel be sem eri.
>
> Neeem, ez olyan, mintha valaki szenved a szomjusagtol, es felajanljak
> neki, hogy megnezhet egy pohar vizet (de persze nem ihat bele).

Szamomra a baratsagnak is van erteke; sot, meg abban az esetben is, ha a
"legyunk csak baratok" nem egy komoly igeret, hanem puszta lekoptato
szoveg, meg mindig kellemesen egyutt toltottem hosszabb-rovidebb idot egy
csinos leanyzoval, es ez szamomra ertekes.
Ugyhogy a peldabeli viz pontos mennyisegen lehet vitatkozni, de szvsz az
sosem nulla.
Peter

Kedves Reddo )!
Helyhiany miatt megint csak kiragadott dolgokra valaszolok; amire nem
reagalok kulon, azzal nagyjabol egyetertek :-)

> Vannak gonosz emberek, akik tudatosan a gyengebbeknek akarnak artani.
Hmmm, ez most tul messzire vezetne... Szvsz a gonosz ember igen ritka.
En magam meg egy olyan emberrel sem talalkoztam, akirol biztosan
allithattam volna, hogy gonosz. A legtobben azok kozul, akikrol masok ezt
allitjak, csupan "nem tudjak mit cselekszenek".
A tema bovebb elemzesekent ajanlom figyelmedbe M. Scott Peck: Ordogi
emberek cimu muvet.

> Igazad van, hogy harag nelkul jobb lenne elni. De szerintem ha valaki
> tudja amit a fenti idezetben irtal, attol meg a harag erzese felutheti
> a fejet. Legalabbis nalam igen.
Aminthogy termeszetesen nalam is - en sem vagyok tokeletes :-)

> Vannak esetek, amikor valaki szeretne valtozni egy rossz szokasabol,
> de magatol nem tud. [...] Nekik mit tudsz mondani? Hibaztatod oket,
> mert nem ismertek fel, hogy valtoztathatnanak a helyzetukon, vagy
> mert ujra es ujra beleesnek a helytelen gondolkodasmodba?
Itt egy nagyon fontos dologra vilagitottal ra: arra, hogy egy dolog
elmeletben tudni valamit, es mas dolog azt a valo eletben alkalmazni,
megtapasztalni. Amikor felismerunk egy ilyen problemat magunkban, ez a
megoldashoz vezeto utnak csak elso (bar legfontosabb) lepese. Ezutan meg
hosszas es faradsagos munkaval jar a regi, helytelen, de
meggyokeresedett szokasaink, reakcioink megvaltoztatasa, "atprogramozasa".
Ennek soran altalaban meg szamtalanszor elkovetjuk ujra ugyanazt a hibat,
es csak utolag vesszuk eszre. De egyszer csak mar nem utolag, hanem
kozben... aztan mar olyan pillanatban, amikor meg lehetosegunk van
valamicsket enyhiteni a rossz kovetkezmenyeken... aztan mar sikerul
felutrol visszalepni es egy masik megoldast valasztani... aztan egyszer
csak sikerulni fog mar kezdettol a jobb megoldast alkalmazni. Es ez
persze nem egy egyiranyu utca: kozben szamtalanszor tevedunk,
visszaesunk, elveszitjuk a mar egyszer elert eredmenyeket is.
Magam is vegigmentem (es mostanaban is vegigmegyek) ezen szamtalanszor.
Ugyhogy senkit sem hibaztatok, barmennyit is hibazzon - HA latom rajta
az oszinte erofeszitest a szemelyes fejlodese erdekeben.

> szerintem az tundermese, hogy megvalosithatjuk onmagunkat az eletben,
> es azok lehetunk akik akarunk lenni [...] Es ez a mese nagyon jo
> alap arra, hogy masokat vagy magunkat veg nelkul hibaztassuk.
Egyreszt, szamomra ez nem tundermese, hanem a *valosag*. Masreszt, ahhoz,
hogy a problemainkat megoldjuk, eloszor is el kell ismernunk, hogy azok a
mi sajat problemaink. Ha csak ennyiben marad a dolog, akkor persze ez
hibaztatas. En mindig igyekeztem hangsulyozni, hogy ez csak a megoldashoz
vezeto elso lepes.

> Volt ez a peldad: "... apat, aki a gyerekeinek kihirdeti: azt
> csinaltok a lakasban amit akartok, de az eleskamraba be nem mehettek"
> [...] ez egy gonosz apa.
Ez arra volt reakcio, hogy (emlekezetem szerint, nagyjabol) azt irtad:
Isten azt varja el tolunk, hogy jok legyunk, de ebben a vilagban jonak
lenni lehetetlen, igy bunosok vagyunk mindnyajan.

> Peter, en nem ellened vagyok. Nagyra ertekelem az olvasottsagod,
> turelmed, es figyelmessegedet.
Ennek nagyon orulok, es koszonom. En is tisztellek a turelmedert es az
oszintesegedert, amivel a magad reszerol lehetove tetted, hogy
lassan kialakuljon koztunk egy valodi parbeszed.
Peter

Eloljaroban annyit mondanék, hogy én is társkeresési folyamatban vagyok
jelenleg, 20 eves fiu vagyok es eletem elso kapcsolatat igyekszem
keresni. Majd lenne egy par kerdesem is, de elobb bemelegedek a
listaban:)
"
"Sok ember el, ki erzeketlen, mint en,
kinek szemebol megis konny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szinten
nagyon meg tudtam szeretni veled."
/Jozsef Attila/
Es ebben van a lenyeg: ember csak mas ember altal letezik.   Amig engem
senki sem ertekel ugy, "ahogy nekem jo", addig magamat sem vagyok kepes
ertekelni...
"
En mas velemenyen vagyok, To:ro:k Pe'ter M.Scott Peck konyvet en is
nagyra tartom es ugy gondolom, az ember elobb magaval jojjon rendbe,
mielott a masikhoz kozeledik. Persze ha komolyan gondolja. Kapcsolatot
letezik meg szeretet nelkul is, csak kerdes, hogy az milyen kapcsolat.
Vagyis elobb magat szeresse, igenis ismerje meg magat es tanuljon meg
egyedul elni. Ha egyedul nem tud nyugodtan, bekesen elni, hogyan akarja
ezt egy masik emberrel egyutt?
Ne felejtsuk el, Jozsef Attilanak nagyon nehezere esett onmagat
szeretni, sot esetleg keptelen volt ra. Ezert nem tartom igazan
ideillonek az idezetet. Persze az is igaz, hogy eleg keves ember tudja
igazan onmagat szeretni hanem menekul onmaga elol...

Ami engem illet, mar lassan sikerul elfogadni az egyedulletet es hogy
orokre egyedul maradunk, ugyhogy lassan beerek a kapcsolatra. Nagy dolog
20 evesen, tapasztalatok nelkul belevagni a tarskeresesbe. Nem lesz
egyszeru...

wk.