H!
Egy dolog, ami mindig zavart engem, és biztos vagyok sokakat közületek is,
amikor épphogycsak leültél vacsorázni, biztos, hogy közben megcsörren a
telefon. A legszörnyűbb eset, amikor egy telemarketinges akar eladni neked
valamit. Elhatároztam, hogy a legközelebbi alkalommal megpróbálok legalább
olyan idegesítő lenni, mint amennyire ők azok. A hívás az AT&T-től jött, és
körülbelül így zajlott le:
(nyelés)
Én: Hello!
AT&T: Hello, ez az AT&T.
Én: Ez az AT&T?
AT&T: Igen, ez az AT&T.
Én: Ez az AT&T?
AT&T: Igen, ez az AT&T
Én: Ez az AT&T?
AT&T: IGEN! Ez az AT&T, beszélhetnék Mr. Hartt-tal, kérem?
Én: Megkérdezhetem, ki keresi?
AT&T: Az AT&T.
Én: OK, kérem tartsa egy kicsit.
Itt letettem a kagylót az asztalra úgy 5 percre körülbelül, gondoltam, ennyi
elég lesz annak az embernek, hogy letegye a kagylót. Megettem a salátámat
is. Legnagyobb meglepetésemre, amikor felvettem a kagylót, még mindig vártak
rám.
Én: Hello?
AT&T: Ön Mr. Hartt?
Én: Megkérdezhetem, ki keresi?
AT&T: Igen. Ez az AT&T
Én: Ez az AT&T?
AT&T: Igen, ez az AT&T
Én: Ez az AT&T?
AT&T: Igen, Ön Mr. Hartt?
Én: Igen. Ez az AT&T?
AT&T: Igen, uram.
Én: A telefontársaság?
AT&T: Igen, uram.
Én: Úgy értettem, azt mondta, AT&T.
AT&T: Igen, uram. A telefontársaságtól telefonálok.
Én: Már van egy telefonom.
AT&T: Most nem telefont szeretnénk eladni Önnek, Mr. Hartt.
Én: Nos, bármi legyen is az, nem érdekel, de köszönöm, hogy hívott.
Ha valami nem érdekel, nem hiszem, hogy ennél érthetőbben tudtára lehet
valakinek hozni, ha azt mondod, hogy "Nem érdekel", de ez a nő nagyon
kitartó volt.
AT&T: Mr. Hartt, szeretnénk ajánlani Önnek 10 centet egy percért, a nap 24
órájában, a hét minden napján, az év mind a 365 napján.
(Biztos vagyok benne, hogy azt akarta mondani, hogy minden perc hívas díja
10 cent lenne, de nem használta sehol a díj szót. Úgy gondoltam, itt az
ideje, hogy előkapjam a régi jó kalkulátort, és végezzek egy kis számolást.)
Én: Namost, 10 cent egy perc a nap 24 órájában?
AT&T: (egy kicsit izgatott lett ennél a pontnál) Igen, uram, így van! A nap
24 órájában!
Én: A hét minden napján?
AT&T: Így van.
Én: Az év mind a 365 napján?
AT&T: Igen, uram.
Én: Természetesen érdekel az ajánlata! Hú, ez elképesztő!
AT&T: Mi is így gondoljuk!
Én: Az rengeteg pénz!
AT&T: Igen, uram, elképesztő, hogy mennyire jön ki.
Én: OK, szóval a csekkeket hetente esetleg havonta fogják küldeni, vagy majd
csak egybe az év végen, az 52.560 dollárról? És ha éves csekket küldenek,
kaphatnék egy kis előleget?
AT&T: Bocsánat?
Én: Tudja, 10 cent egy perc.
AT&T: Miről beszél Ön?
Én: Azt mondta, hogy adnak nekem 10 centet egy percért a nap 24 órájában, a
hét minden napján, az év 365 napján. Ez 144 dollár egy napra, 1008 dollár
egy hétre és 52.560 dollár egy évre. Csak azt szeretném tudni, hogyan fognak
fizetni.
AT&T: Oh, nem uram, nem úgy értettem, hogy mi fogunk fizetni Önnek. Ön fizet
nekünk 10 centet egy percért.
Én: Várjunk csak egy picit! Nem azt mondta az előbb, hogy ad nekem 10 centet
egy percért? Biztos benne, hogy ez az AT&T?
AT&T: Nos, igen, ez az AT&T uram, de...
Én: De semmi de. Hogy gondolja, hogy azzal, hogy azt mondja, hogy adnak
nekem 10 centet egy percért, én fogok fizetni Önöknek 10 centet egy percért?
Ez valami átverős telemarketing séma? Olvastam valami ilyesmiről az
Enquirer-ben, tudja. Ne használja a földön kívüli agymosó technikáit rajtam.
AT&T: Nem uram, mi ajánlunk 10 centet egy percért.
Én: MÁR MEGINT KEZDI! Beszélhetnék egy vezetővel, kérem?!
AT&T: Uram, nem hiszem, hogy szükséges lenne.
Én: Persze! Most ezt mondja! Mi fog történni később?
AT&T: Mi?
Én: Ragaszkodom hozzá, hogy beszélhessek egy vezetővel!
AT&T: Igen, Mr. Hartt. Kérem, tartsa egy kicsit.
Most már nekem kell tartanom az AT&T miatt, és a vacsorám már egyre
hidegebb, de a móka kedvéért megéri. Újra elkezdtem enni, amíg a vezetőre
vártam. Néhány percnyi várakozás után, miközben tele volt a szám étellel,
megérkezett a vezető.
Vezető: Mr. Hartt?
Én: Ühüm.
Vezető: Úgy értesültem, hogy nem egészen érti a mi "10 cent egy perc
programunk"-at.
Én: Ez az AT&T?
Vezető: Igen, uram, ez az.
Nyelnem kellett, mielőtt megfulladtam volna az étellel a számban. Ez volt az
egyetlen, amit tehettem, hogy visszafojtsam a nevetésemet.
Én: Nem. Igazából én arra vártam, hogy valakivel beszélhessek, hogy
jelentkezhessek a programra.
Vezető: OK, semmi probléma, visszaadom önnek a személyt, akivel az előbb
beszélt.
Én: Köszönöm.
Újra várakoznom kellett és közben sikerült még egy pár falatot magamba
tömnöm. Be kellett fejeznem a beszélgetést. Egyszercsak újra megjelent a
kedves, de szigorú hang a másik oldalon.
AT&T: Hello, Mr. Hartt, úgy értesültem, hogy szeretne jelentkezni a
programunkra?
Én: Vannak Önnek barátai és családja, mert tudja nekem sosem volt elég
barátom, és egyedüli gyerek vagyok, és igazán szeretném, ha lenne egy
kistestvérem...
AT&T: (klikk)
csá, g
|
