„Bonnke halottat támasztott fel Onitshában” – ezzel a
szenzációt sejtető szalagcímmel jelent meg a nigériai The
Post Express december 8-ai száma. Isteni csoda történt,
vagy a szenzációhajhász sajtó esett túlzásba? Bizonyára
sokakban felmerült a kérdés a cím olvastán, anynyi azonban
biztos, hogy még a legszkeptikusabb újságíróknak is elállt
a szava, amikor a helyszínen szembesültek a tényekkel.
Daniel Ekechukwu történetéről a nigériai napilap és a
Christ for all Nations Szolgálat híradásai alapján
számolunk be.
A „szerencsés” – ő minden bizonnyal megérdemli ezt a nevet –
egy nigériai keresztény gyülekezet pásztora, Daniel
Ekechukwu volt. Danielt súlyos autóbaleset érte tavaly
november végén, egy pénteki napon, amikor húszéves
Mercedesén hazafelé tartott, és a meredek úton a fék
hirtelen felmondta a szolgálatot. Az egyre sebesebben
haladó kocsi végül egy betonpillérnek ütközött.
Biztonsági öv híján Daniel kirepült az autó elején, fejével
átszakítva a szélvédőt, miközben testét súlyosan
megsértette a kormányrúd. Mellette ülő barátja, aki nem
szenvedett komoly sérülést, a baleset után elmondta: Daniel
feje és orra vérzett, és belső sérülései következtében
hamarosan a száján is vér tódult ki. Már az is csodának
tűnt, hogy még élt, amikor a mentők megérkeztek, hogy a
helyi kórház intenzív osztályára szállítsák – vagy
legalábbis arra a helyre, ami a legjobban hasonlít egy
intenzív osztályra Nigériában. Időközben megérkező
feleségét a még magánál lévő férfi arra kérte, vigyék el
egy másik kórházba, ahol családi orvosuk rendel. A másfél
órás, igencsak rázós utat azonban már nem bírta ki: mire
megérkeztek, a helyi ügyeletes orvos csak a halál beálltát
diagnosztizálhatta.
Daniel felesége, Nneka először természetesen kétségbeesett,
ám azonnal eszébe jutottak a Biblia szavai: a Zsidókhoz írt
levél a hit példái között említi azokat az aszszonyokat,
akik „feltámadás útján visszanyerték halottaikat”.
Elmondása szerint „irracionális meggyőződés” lett úrrá
rajta, és ettől a pillanattól kezdve mindent megtett, hogy
ez így is legyen.
Nneka Daniel közel lakó nagybátyjához sietett, hogy
megtudja, merre lehet a családi orvosuk. A rokon nem tudott
válaszolni, ám elvitte őket saját orvosa kórházába, a St.
Eunice Klinikára – immár a harmadik helyre, miközben a férj
órák óta halott volt. Az ottani orvos szintén megvizsgálta
Danielt, és éjjel fél tizenkettőkor másodszor is
megállapítást nyert, hogy valóban meghalt. Dr. Anuebunisa
megírta a halotti bizonyítványt, de a feleség nem akarta a
halottasházba szállíttatni férjét, így újra útra keltek,
abba a faluba, ahol Daniel apja lakott. Itt végül a helyi
hullaházba került Daniel, két másik halott közé, miután a
szokásos teszteket elvégezték – harmadszor a nap folyamán.
Mivel a helyszínen nem volt hűtőkamra, a temetkezési
vállalkozó, hogy előkészítse a másnapi balzsamozást, a test
rothadását lassító vegyi anyagot fecskendezett Daniel
testébe.
Az éjszaka azonban nem a várt nyugalmat hozta a vállalkozó
számára: többször is arra ébredt, hogy a hullaház felől
vidám templomi éneklést, hangos zenét és tapsolást hall.
Minden alkalommal kiment, hogy megnézze, honnan jön a zaj,
de mire odaért, csak a holttesteket találta. Halálos
rémületében Daniel apjához hajtott kocsiján, aki
megnyugtatta: mindez bizonyára azért történik, mert Daniel
Isten embere volt. Aznap nem volt több éneklés a hullaház
környékén.
Nneka eközben elhatározta, hogy elviszi Daniel holttestét a
Reinhard Bonnke német prédikátor által tartott vasárnapi
összejövetelre. Mormon vallású apósa azonban nem járult
hozzá a dologhoz, mondván, ha neki nem sikerül
feltámasztania a halottat, akkor felesleges bárhova is
elvinni. Saját módszere szerint hétszer megütötte
Bibliájával fia holttestét, majd megállapította, hogy „az
ügy le van zárva”. Nneka azonban annyira kitartó volt, hogy
apósa végül engedett.
A temetésre felöltöztetett, zárt koporsóban érkező halott
nem kis meglepetést keltett az onitshai gyülekezeti
épületben, ahol aznap Reinhard Bonnke prédikált, aki hosszú
évek óta eredményesen hirdeti az evangéliumot Afrika-
szerte, és szolgálatát rendszeresen tömegek megtérése és
csodálatos gyógyulások kísérik. Miután a biztonsági
személyzet meggyőződött róla, hogy a koporsóban nincs
bomba, és nem készül merénylet, kénytelenek voltak
beengedni Nnekát férje holttestével az épületbe, ahol egy
üres helyiségben helyezték el a koporsót. Bonnke eközben
zavartalanul prédikált, mit sem tudva a fejleményekről. Egy
idő múlva a holttest őrzői arra lettek figyelmesek, hogy a
nyitott koporsóban fekvő Daniel gyomra körül mintha enyhe
mozgás kezdődne. A férfi ezután lassan, egyelőre még
rendszertelenül több lélegzetet is vett. A jelenlévők ekkor
intenzív imába kezdtek Danielért, és elkezdték masszírozni
akkor még teljesen merev tagjait. Ahogy a hír megérkezett a
hívek közé, szinte hisztérikus zűrzavar tört ki. Vasárnap
délután negyed négykor, közel negyvennyolc órával a halála
után Daniel Ekechukwu kinyitotta a szemét. Eleinte senkit
nem ismert meg, néhány órával később azonban már teljesen
magánál volt. A halálát okozó súlyos sérüléseknek nyoma sem
maradt.
A Reinhard Bonnke Szolgálat internetes honlapján is
megjelent történet természetesen sokak számára
hihetetlennek tűnhet, annyi azonban biztos, hogy Daniel
halálát három különböző orvos állapította meg, három
helyen, és a feltámadását követően egyetlen sebhely sem
maradt rajta – ami egy oszloppal való ütközés után maga is
csoda. A két nap alatt Daniel nem lélegzett, a szíve nem
vert, és mindez a forró éghajlatú Nigériában történt, ahol
nem állt rendelkezésre hűtött halottasház. Szombaton este
mindemellé még erős vegyi anyagot fecskendeztek a testébe,
hogy megakadályozzák a meleg okozta rothadást, ezenkívül
szállítása alatt hosszú időt töltött a lezárt koporsóban.
Mindezek ellenére nem szenvedett agykárosodást, és balesete
egyetlen nyomát sem viseli testén.
|
