Kedves Gábor!
hix.nyelv #221, Szegedi Gábor:
> Milyen igékből képezték a betyár, huszár, kalmár, kádár, pintér, sintér,
> titkár főneveket?
A magyar nyelvben több "-ár/ér" végződés van (kihagyva az egyszótagos
szavakat):
1. Finnugor eredetű: a mai nyelv számára ezt a nyelvújítók támasztották fel.
Eredetileg csak igéhez járulhatott (eredetileg) cselekvőnevet képezve; régiek
pl. "bogár, bojtár*, búvár, cincér, csapodár, futár, füzér, határ, kopár,
+lővér, sugár, tölcsér, tündér, vezér" (ezek egy részénél a cselekvőnévi
értelem már nem érezhető; a "bojtár"-nak német etimológiája is lehet).
Nyelvújításiak: pl. "hordár, üzér, szakadár".
A nyelvújítás során azonban képeztek vele főnevekből is szavakat: pl.
"csatár, forradalmár, pincér, solymár, _titkár_, tüzér" (vö. később).
2. Szláv eredetű: az "-ár" végződés a szláv nyelvekben többnyire
foglalkozásneveket képez (ez a rag végső soron a latin "-arius" képzőre megy
vissza). Ide tartozik pl. a "bodnár", "_huszár_", "_kádár_", "kulcsár",
"pecér" < szl. "psár" 'kutyás'. Mivel a "kádár, kulcsár" alapszava is
átvételre került, magyar képzésnek tűnve ez volt a nyelvújításkori főnevekhez
járuló "-ár/ér" képzések mintája. Nem érezzük, de a "bodnár" alapszavát is
átvettük "bödön" hangalakban.
Ide tartoznak azok a szavak is, amelyek szláv eredetijében nem a fenti képző
van, pl. "_betyár_, császár, huszár, kosár, mocsár, szamovár". A "betyár"
ugyan a szerb-horvátból van, de ott is jövevény, az oszmán-törökből van, ld.
később. A "huszár"-nak van a szerb-horváton keresztül egy alternatív
etimológiája a latin "cursor" 'futó; (tengeri) rabló' szóból.
3. Német eredetű: Igen sok német szóban nyílt meg az "-er" képző magánhagzója
és lett illeszkedő, így pl. "boglár" < rég. n. "+Buckler" 'doborpajzs',
"bognár" < n. "Wagner" 'ua.', "böllér" < b.-osztr. "+Peller" 'kolbászgyártó,
belsőségeket feldolgozó', "gúnár" < cipszer "góner" ~ n. "Gänser(ich)" 'ua.',
"bojtár" <? n. "Wächter" 'csősz', "hóhér" < rég. n. "+Hocher" 'ua.',
"_kalmár_" < n. "Krämer" 'ua.', "kasznár" < n. "*Kastner" 'magtárfelügyelő',
"kufár" < b-osztr. "*Kueffer" 'pincemester, pincér', "_pintér_" < n.
"(Faß)binder" 'ua.', "polgár" < n. "Bürger" 'ua.', "_sintér_" < n. "Schinder"
'ua.', "tallér" < n. "(Joachims)thaler" > a. "dollár", "tőzsér" < n.
"(Roß)täuscher" 'lókupec', "trágár ~ tróger" < n. "Träger" 'hordár'. "Ledér"
< n. "lieder(lich)" 'hanyag, léha'
Ide csapható az északi germán "homár".
5. Latin eredetű, ezek többsége mögött az "-arius" képző áll: "agrár",
"dínár, dénár" < l. "denarius" 'tíz egységből álló', "talár" < l. "(tunica)
talaris" 'bokáig érő (ruha)', "január", "február", "barbár" < l. "barbarus" <
gör. "barbaros" 'külföldi; bárdolatlan (nyelvű)', "úrbér" < l. "urbarium"
6. Egyéb újlatin (ezek egy része is végső soron a latinra megy vissza):
"tímár" < trieszti olasz "tomara" 'cipőfelsőbőr' < görög "tomaré" 'bőr',
"szamár" < o. "samaro" < l. "sagmarius", "pakulár" < román "päcurar" 'juhász'
< l. "pecorarius" 'legelőbérlő', "cincár" < rom. "t,i^nt,ar" 'macedoromán', a
francia eredetű "budoár, memoár, rezervoár", "pallér" < fr. "parlier", olasz-
latin "gavallér", "bajadér" < portugál "bailadeira" 'táncosnő'
7. Török-perzsa eredetű: van néhány szavunk, amely perzsa eredetű oszmán-
török szavakra megy vissza (egy részük szerb-horvát közvetítéssel), pl.
"_betyár_" < o.-t. "bika^r" 'nőtlen, agglegény; csavargó', "defterdár" < o.-
t. "defterdar" '(ma) felelős pénzügyi szakember, könyvelő; (rég.) tartomány
pénzügyi vezetője', "janicsár" < o.-t. "yenic,eri" 'ua.' , "handzsár" < o.-t.
"hanc,er" 'ua., tőr', "hombár" < o.-t. "ambar" 'ua., raktár'. És egy
honfoglalás előtti "tiszta" perzsa: "vásár" < perzsa "bázár", ez utóbbit
később is átvettük "bazár" formában.
8. Egyéb: pl. "jaguár" < tupi "jagwára" 'ragadozó állat, nagymacska; ered.
kutya'. "Madár" ismeretlen.
(Meg ami még kimaradt.)
> 2. A lovar (vesd össze: lovard, műlovarnő) szó idetartozik-e?
Erre nincs adatom, de biztos, hogy a "ló" származéka. Úgy vélem idetartozhat,
de azon nyelvújításkori képzések egyike lehet, amelyek felrúgtak minden
szabályt.
A nagyszótári korpusz szerint egyidőben bukkan fel a "lovarda"-val, így
lehet, hogy ez utóbbi keletkezett előbb szabálytalanul, és a "lovar" ebből
vonódott el.
|