Reggel napsütésben már igen szép a környék.Mielőtt elindulnánk Messinának,
még megnézzük a környékbeli hegyeket (ha már ugyis fejöttünk vagy 1500
méterre). Sikerül itt is jó kis mellékutat találni. A hegy neve Montaltó,
egy kicsit gyalog kell felmászni a "csúcsra".. szép, de külön ezért nem
érdemes fáradni. Reggio di Calabrián átvágunk, a GPS szépen elvezet a
kikötőbe. Épp annyi időnk van, hogy jegyet vegyünk, már indul is a komp
Messinába. Egy óra pihenő, verőfényes napsütésben. Messinábol gyorsan
távozunk (kaotikus forgalom).Taormináig meg se állunk, amikor is már megint
be kell kapcsolódni a táplálékláncba. De megérte..ilyen helyen se ebédeltem
még! Tengerbe nyúló félszigetre néz a magas sziklapárkányra épült kis
étterem. Fantasztikus. Látszik, hogy halételekre specializálodott a hely, a
mosdó előtt kicsit töprengeni kell, mert mindketőn egy-egy hal van kitéve...
(csak halaknak???)...aztán rájövök, hogy a baloldali halnak ruzsos az ajka,
a jobboldalinak meg bajsza van... Kár volt strapálni magam... a helyiség
vállban szük volt, de tényleg! Mikor visszamentük a mocikhoz egy kutyás srác
üldögélt ott. "Jó messzire jöttetek" köszönéssel fogadott! Nyolc éve kint
élő hazánkfia...foglalkozása: pantominos.

Kicsit informálódunk, majd sietünk tovább: fel az Etnára! Valami egészen
különleges út visz fel, nagyon jó minőségű, kanyargós, széles, pont
motorosoknak kitalálva! A felső parkolóig megyünk, de megint hideg van,
későre jár és ha lenne is még turistabusz fel, akkor se érdemes mert ez is
ködben van. Lefelé megállunk egy-egy megkövült lávafolyáson...elég
döbbenetes.

Egyikre kis út visz, bemegyünk. Egy bodega áll ott (meg egy csillogó VW
Passat).. kérdezzük a manust mit csinál ott. Válasz: figyeli a hegyet!!!
Nyugis és jolfizetett meló!

Este van, Toma rutinszerüen keresi a szállást a GPS-ben... azért rékérdezek,
hogy az nem lenne-e jó amitől harminc méterre állunk??? De....

Másnap a déli part felé vettük az irány irányt, már-már sivatogos vidéken
át. Érdekes táj, meg tudja fogni az embert. Agrigentóba tartunk, a Templomok
Völgyébe. Görög templomromok és igen érdekesek. Kicsit meleg van a sétához,
főleg motoroscsizmában, de hát ez van.

Még aznap felmegyünk a sziget északi oldalára is, estére Cefalú az uticél.
El is érjük, egy csendesnek nem mondható kis hotelben alszunk a főutcán.
Este tengerparti séta, majd vacsora egy kisvendéklőben. Toma kagylólevest
rendel. Majd háromszor megkérdi, hogy amit kapott az biztos leves-e..
Leginkább egy hatalmas sündisznóra emlékezet és kanál sem igazán kell hozzá.
Másnap pihenőnap. Délelőtt irány a tengerpart (szabadstrand öt percre a
szállástol). Délutánra megunjuk...kéne kicsit motorozniJ )) Nem gond a falu
egyik oldala tenger, a másik oldalán ezer méter feletti hegyek vannak,
kifejezetten motorosaknak kitalált utakkal. Előszor ugyan elmegyünk egy
kicsit a mellékutakon, de mikor a turaendurót lassan hardenduróra kellene
cserélni akkor visszafordulunk. De nem semmi a kör amit itt a hegyek között
menni lehet. Visszauton szálguldozunk is kicsit, de hát ha egyszer ötven
kilométeren keresztül olyan (vagy inkább jobb) az út mint a mátrai, akkor
nincs mit tenni, menni kell!

Este beültünk egy pizzériába, aminek a tenger fölé nyúló terasza
volt..fantasztikus.

Egyszóval ide Cefaluba még vissza kell majd nézni. Vacsi után még sétáltam
egyet, részint a turisták látogatta óvárosban (ahol betérve egy kis
 "közért"-be a tulaj édes-mandulás itallal kinálja a vevőket, részint pedig
a kicsit "olaszosabb" részen, ahol is kiderült, hogy a helyiek nagy ívben
kerülik az óvárost, egy lerobbant benzinkut és rozoga kávéspultja körül
csoportosult kb 200 helybéli az esti tracspartira.

Másnap némi kerülővel indultunk Palermóba. Utközben kiderült, hogy némiképp
elkopott az első fékbetétem... ezekre a szük hegyi utakra nem volt
felkészülve! Innentől csak óvatosan!

(Itthon aztán megnyugtató volt látni,hogy azért volt még rajta fél mili).
Némi nyomozás következett, Honda képviselet címének megszerzése, majd a cím
megtalálása (GPS)..de természetesen zárva volt (szombat).A kompunk 23 órakor
indult, előtte még felcsavarogtunk a város feletti hegyre, majd be a
kikötőbe és fel a kompra. Nem valami nagy szerkentyü volt. Miután felraktuk
a motorokat már csak vagy száz kamion fért fel.... a személykocsikon túlJ ..

Elég különleges az éjszakai hajóút, figyelni amint a nagy semmi közepén
síklik a "csónak".

Délután négyre kellett volna kikötni Livornóban, de vagy egy órát
szórakozott a capt-n mire betalált a helyére,aztán még egy rakás idő a
távozás. Azért este még elgurultunk Pisa-ba. Hát tényleg elég ferde, főleg
statikus szemmel egy rémálom. Jellemzően olaszos: jól elcseszerintenek
valamit aztán egy egész város él belőle! Este hétkor úgy döntünk még
gurulunk kicsit, nem kellene pont egy ilyen turistacentrum környékén
szállást keresni. Később viszont már sehol sem találunk. Kb 100 km mulva
kezdünk átfagyni, végül meglátunk egy hatalmas Hotel-táblát, egyből
dokkolunk. Két gyors meglepetés: a világvége környezethez képest elég drága
a hely, másrészt viszont nekem nincs meg az utlevelem. Eléggé kiakaszt, mert
mindig kinosan vigyázok rá.... és gözöm sincs hol tünhetett el. Egy biztos,
másnap elöször is felhuzunk az osztrákokhoz. Itthonról megtudakolom a bécsi
követség címét, közben Toma is nyomoz: eredmény: elég egy rendörörsön
bejelenteni, jegyzőkönyvezni, azzal a határon átengednek. Irány Gracz,
rendörség.... semmi ilyenről nem tudnak, de megadják a Magyar Konzulátus
címét. Aznap persze már zárva. Különösebben nem baj, hosszú futás volt az
aznapi, több mint hétszáz kilométer és ami undoritó:sztrádán! Én már ötvenet
se szeretek..

Reggel irány a konzulátus: nem ök semmi papirt nem adnak... na ne!!! De
felhívták a rendörséget, rendben van, csak menjönk vissza!

Tehát vissza a policiához. Ááááá.Ungarese...fogadtak! Mostmár elkezdték
felvenni a jegyzőkönyvet. Toma szerényen meghuzódott a háttérben, mondva
tudok annyit németül amenyit ők!!!!!!! Namármost én egy büdös szót se
beszélek dojcsúl, ő bezzeg tanulta valamikor (mint ez később kiderült!)...
de azért haladtunk. Azon kicsit értetlenkedtem, mikor az utlevelem születése
dátumát kérdezte, de egye fene. Na eljutottunk odáig, hogy elhagytam a
passportom, osztrákiában hagytam el, Villach és Gracz között hagytam el, a
sztrádán hagytam el.................. de hogyan????? Hogyan hogyan......
tudjaafene....mondtam volna..ha tudnék dojcsul.. Igy csak meglengettem a
bukómat, jelezve hogy motorral jöttünk, és értelmezze ahogy tudja. Erre a
közeg is áttért a jelbeszédre, tett egy gázcsavaró mozdulatot a levegőben és
kérdé: Mopedke???? Mögüllem egy elfojtott nyüszitő röhögés (Toma az
állnok...), részemről meg lilla köd: lemopedkézte a Hondámat!!!!!!!!! Csak
azért nem négyeltem fel mert még nem volt kész a papirus. Ezek után a
határon a következő: osztrák vámos unottan int, menjünk má!!!! Nehogy
megálljunk ott neki.. jó. Magyar pult: beállok... ellenörcsajszi: "útlevelet
kérem!..... " válasz: "az nincs" "???????" v: "elhagytam....de" közbevág:"
na jó, akkor menjen" ... "mi van??.... van papirom róla" "jó..jó...nem
kell,tünés!"

Ennyi........ se jegyzőkönyv, se személyi, se a jármű papirjai...Akkor irány
haza! Rövid kaja a benzinkutnál, elbucsuzás Tomaéktol Bp-en, majd kicsit
meghuzva a fülét a vasnak gyors sprint Nyíregyig. Több mint 5000 km forgott
a vasba indulás óta... jól elfáradtam, de ez az út is megérte!

www.extra.hu/MGP