Sziasztok,
egy kis elmenybeszamoloval szeretnem megkoszonni az elozetes (es nagyon
hasznos) Pragai tippjeiteket.
Szombat reggeli indulas Pestrol, hetfo esti visszaerkezessel.
Vasarnap egesz nap a varosban maszkaltunk, es csak sajnos azokat a helyeket
tudtuk megnezni futolag, amit az utikonyvek is ajanlanak, Vencel ter, Karoly
hid, zsido negyed, Hradzsin.
A kaja finom, bar sok vendegloben nincsen knedli es kaposztaleves, csak
steak meg gulyas.
A pincerek majdnem mindenhol rosszul szamolnak, a panzioban felhivtak a
figyelmunket a taxishienakra is...mar majdnem otthon ereztem magamat :-(
A varoskozpontba nem erdemes autoval bemenni, konnyu eltevedni (sok
egyiranyu utca), nehez parkolohelyet talalni. A varosban 3 metrovonal is
van, - a szerelvenyek pontosak, gyorsak, tisztak.
A setaluotcaktol 2-300 meterre az etel es italarak a felere, harmadara
csokkennek, igy egy foetel 1000-1500 Ft, sor 150-200 Ft.
Valutat csak itthon erdemes valtani (Pragaban 10 Ft korul valtjak a koronat,
itthon 7.50-7,80), a szallast markaban erdemes fizetni (koronaban kb.
10%-kal dragabb), a panzioval teljesen meg voltunk elegedve (hazafele meg
szendvicset is akartak adni, mivel nem kertunk, csomagoltak sutemenyt:-))),
mindenhol beszeltek angolul vagy nemetul, Bp-tol Pragaig szinte vegig
autopalya, kb. 600 km, 6 ora alatt megallasokkal teljesitheto (kell magyar,
szlovak es cseh autopalyamatrica is, ez gk-i tomegtol fuggoen 2500 - 3000
Ft), benzin 225 Ft korul, hataron csak utlevelvizsgalat, nagyon sok magyar
volt, a szombat este a vendegloben hagyott fenykepezogepet masnap gond
nelkul visszakaptuk:-).
Mindegyikunknek az volt az altalanos benyomasa, hogy sokkal nyugodtabban
elnek mint mi, ez meglatszik a varoson, az embereken, a vezestei stiluson...
Epuletek szepen felujitva, koldus alig (aki van, az nem agressziv), mindenki
kedves, segitokesz, valahogy emberibb a varos Pesthez kepest.
Erdemes megnezni, mi azt hiszem visszatero vendegek leszunk arrafele.
Udv,
Tibor
|
2000. junius 4.
Azt hiszem, ide racsos gyerekagyakat kellene szerelni. Nem sok alvas
volt, mert ket kezzel kellett kapaszkodnom az agy szelebe, hogy ne
essek le. De aztan meglattam a terulj-terulj asztalkat, es rogton jobb
hangulatom lett. Reggelire a kovetkezot talalta elenk Luis: dinnye,
ananasz, es meg egy rakas gyumolcs, muzli, joghurt, friss gyumolcslevek,
sajtok es amerikai palacsinta. Kicsit felve szalltunk be a gumicsonakokba,
nehogy elsullyedjunk teletomott pocakjainkkal. Egy elsullyedt krater
belsejeben kotottunk ki, felkarejban korulottunk vulkan szele, azt
indultunk
megmaszni. Genovesa a sziget neve, gyonyoru a taj, es rengeteg erdekes
madarat lattunk. A Galapagos madarvilaganak a fele a vilagon mashol nem
talalhato. Peldaul a kozel egymeteres szarnyfesztavolsagu, repulni
keptelen kormoran. Alkonyatkor kifejezetten ijeszto volt, ahogy a madarak
szazai koroztek felettunk a felhomalyban. Egy baglyot is sikerult fel-
fedeznunk, de jo messze, csak tavcsovel lattuk, igy kepet nem lehetett
csinalni rola. Vacsora elott a vezetonk levetitett egy filmet arrol, hogyan
jottek letre a szigetek es a rajta elo kulonleges allatfajok. Aztan
hirtelen
elsotetult minden, a legenyseg lekapcsolta a villanyt es megjelent Luis
egy nagy tortaval, amin sok-sok gyertya egett - ma 22 eves kituno
szakacsunk. Elenekeltuk neki a Happy Birthday-t es pillanatok alatt
elpusztitottuk a tortat.
2000. junius 5.
Soha rosszabb szuletesnapot. Napkozben uszkaltam a fokakkal, este
tancoltam a kapitannyal, es hihetetlen tajakon siklott a hajonk. No, de
szep sorjaban. Delelott Santiago szigeten kotottunk ki, Bartolome nevu
helyen. Elvileg itt tanyaznak a pingvinek, oket kerestuk, de csak egy
szem peldanyt sikerult felfedezni. Feladtuk a tovabbi keresest es
megmasztuk a sziget kilatojat, 379 lepcson. Gyonyoru kilatas nyilt
fentrol a kornyekre: csupa fekete lavaerdo, korulotte a sotetkek, tiszta
viz. Ebed utan Cerro Dragon volt a program, azaz a Sarkanyhegy.
Ez Santa Cruz szigeten van, es micsoda kulonbseg. Mint egy edenkert:
buja, dus zold novenyzet, elkepeszto viragok, kaktuszok, kis tavak, es
kulonleges allatok mindenfele. A fo attrakcio a szarazfoldi leguan (azaz
a varasfeju gyik), egy nagyon szines, de szamomra eleg ijeszto joszag.
Mint egy mini dinoszaurusz. Alig lehet eszrevenni oket, zoldessarga
szinukkel teljesen belesimulnak kornyezetukbe. Majd talaltunk egy kis
oblot, nyugodtan uszkaltunk, mikor a vezetonk felhivta a figyelmunket
azokra a feher kis uszonyokra, amik kialltak tolunk nem messze a vizbol:
szomszedaink kis capak voltak. A hajon szulinapomra valo tekintettel a
tobbiek vartak egy kicsit a zuhanyozassal: nalam fent ugyanis csak
akkor van viznyomas, amikor senki mas nem zuhanyozik. A szokott
menetrend eddig az volt, hogy elkezdtem furodni, majd altalaban
hoppon maradtam szappanosan, samponosan, mert hirtelen elallt
a viz, amikor a tobbiek is rakezdtek. De most megigertek, kapok
negyedora elonyt. Igy szep tisztan mehettem le a vacsorahoz, ahol
igencsak nagyon neztunk: az asztalokon hofeher abroszok, a legenyseg
unneplo ruhaban, es a szakacsfiu oriasi homarokat szervirozott nekunk.
Meg a zoldsegeket is viragalakura faragta, ugy nezett ki a vacsora, mint
egy festmeny. Kaptunk ingyen koktelokat is, majd egy oriasi tortat - a
szakacsfiu megtudta, hogy ma meg nekem van szulinapom, es igazan
megadtak a modjat az unneplesnek. George meg csokornyakkendot is
kotott, aztan vacsi utan kezdodott a tanc. Eloszor a kapitany tancoltatott
meg a hofeher egyenruhajaban, majd jott a remek salsa-tancos Luis.
Az osszes utas ossze akar minket boronalni, de hat van koztunk 12 ev.
Helyes kis kolyok, mindig csak nez a nagy fekete szemeivel. Angolul
nem tud, igy beszelgetni nem tudunk. Ma egyszercsak elrohant, elohozta
a rajzfuzetet, es mint egy szegyenlos kisfiu, megmutogatta a rajzait.
Egesz jok voltak.
2000. junius 6.
Hajnali ebreszto, utolso reggeli, es indulas a kikotobe, Puerto Ayoraba.
A legtobben az elso jarattal elrepultek Quitoba, mi meg maradtunk egy
par orat, igy meglatogathattuk a Charles Darwin allomast. Itt vegre
megnezhettuk a szigetcsoport jelkepet, az oriasteknocoket. Sajnos,
kihaloban vannak, mert eredeti lakhelyukon elszaporodtak a patkanyok,
melyek megeszik a tojasaikat. Ma mar csak ugy tudjak biztositani a
fennmaradasukat, hogy par eves korukig ketrecekben nevelik oket es
csak akkor szallitjak vissza a teknosoket a tobbi szigetre, mikor mar
eleg erosek megvedeni magukat. Van koztuk egy teknoc, bizonyos
Lonesome George, amely utolso peldany a galapagosi oriasteknocok
11 fajanak egyikeben. Szomoru tortenetet egy tablan olvashatjuk:
Lonesome George az egyik kis szigetrol, Pintarol szarmazik, ahol ket
veszely is leselkedett tarsaira. A 19. szazadban az errevetodo hajosok
eloszeretettel vittek magukkal a teknosoket elelemnek. Az igenytelen
joszagok akar egy evig is eleltek a hajo fenekeben etel-ital nelkul. A
szigeten marado peldanyokat az 1950-es evekben idetelepult halaszok
kecskei pusztitottak ki. George-t 1971-ben talaltak a nemzeti park orei,
es azonnal atszallitottak a Charles Darwin kutatoallomasra.
Osszekoltoztettek egy teknoclannyal, amely a hozza legkozelebbi fajbol
szarmazik, de hosszu varakozas utan sem szulettek teknocbebik. Egy
svajci orvoshallgato lany tobb honapot toltott azzal, hogy spermat
probaljon szerezni a teknoctol, de hiaba masszirozta, ez sem sikerult.
Szep kis allasok vannak, ugye? George tudomanyosan osszeallitott
etrendet kap, hogy minel tovabb eljen. Felmerult klonozasa is, de eloszor
minden letezo termeszetes szaporodasi lehetoseget megprobalnak
kimeriteni. Tervezik azt is, hogy ujra atfesuljek a szigetet tovabbi
peldanyok utan kutatva, de a bajtokozo kecskek eltavolitasa utan nagyon
suru novenyzet notte be a terepet, ami megneheziti a keresest.
Keszult nehany foto, aztan sajnos indulni kellett, vissza Quitoba. Megint
csunya, kodos, esos ido, micsoda nyaralas ez.
Alighogy megerkeztem, kiderult, eligazitas van. Holnap indulok egy
negyhetes turara es a csoport tobbi resze csak most erkezett meg a
varosba, ma talalkoztunk eloszor. A ceg neve Dragoman, angliai
szekhellyel, a vilag minden reszere szerveznek kalandturakat. 19-en
leszunk, plusz a ket sofor, jonak tunik a csapat, bar egy kicsit fiatalok,
mintha osztalykirandulason lennenk. Egy kanadai, egy amerikai, ket
nemet, negy ausztral, egy magyar (jomagam), a tobbi utas angol.
Este kozosen mentunk el vacsorazni, en ugy imbolyogtam az utcan,
mint egy oreg tengeresz, eleg lesz megszokni a szarazfoldet.
|
