----Eredeti üzenet----
Feladó: Vrazsgyák Attila  >
Címzett: Dezso  >; Betti  >;
Nyíri Sanyi  >; Szirt Tamás  >
Dátum: 2001. április 12. 9:32
Tárgy: Vonaton
Sziasztok! Szeretnék egy történetet elmesélni, ami egy barátommal és
velem esett meg, 2001 április 10. -én, egy vonaton.A vonat Pozsonyból
közlekedett Budapest Déli pu.-ig (ezt csak azért írom le, hogy biztosan
magára ismerjen az akit érint a dolog). Az egész történet a mai
Magyarországról és - egy kicsit kiélezetten - a MÁV -ról szól. Tehát este
felszálltunk a vonatra Tatán, és két dobozos sör társaságában nyugodtan
utaztunk Pest felé. Egyszercsak hangos angol beszédre, kiabálásra
figyeltünk fel, és a természetes kíváncsiságtól hajtva odamentünk
megtudni, mirol is van szó. Ide még az is hozzátartozik, hogy az egyik
állomáson láttunk felszálni két fekete boru embert. Egy srácot és egy
lányt. A kiabálásból egyértelmu volt, hogy ok és a kalauzok azok, akik
vitatkoznak.Ahogy odaértünk (kb 4 fülke távolságra voltak), kiderült, hogy
nem nagyon tudják megértetni magukat, ezért ajánlkoztunk a fordításra. A
jegyük Biatorbágyig szólt, és le akarták oket szállítani a vonatról.
Sajnos a kalauzokkal már ekkor "összetuzésbe" keveredtünk, hiszen a
következoket mondták, idézem: " - tudnak ezek magyarul, csak nem akarnak
fizetni "" - a bicskei menekülttáborban laknak és állandóan ezt csinálják
ezek a büdös fekák"" - 60.000 Ft -ot kapnak havonta, többet mint amennyit
én keresek" .....és még ehhez hasonló kaliberu dolgok hangoztak el, ott a
fülke elött. Ezeket egy szóval tudnám összefoglalni, amit most nem írok
le, mert ott is ebbol lett a késöbbi probléma.Mit tehet ilyenkor az ember,
megmondtuk nekik, hogy ha nem fizetnek (természetesen pótdíjastul, ami kb.
1300 Ft lett volna kettojüknek, Pestig), akkor le kell szállniuk a
vonatról.Ugye mondanom sem kell, hogy nem nagyon szerettek volna
gyalogolni, ezért nem akartak leszállni.Mi visszamentünk a helyünkre, mert
ugye már nem nagyon volt mit tenni.10 perce állt a vonat, amikor úgy
döntöttünk, hogy megvesszük nekik a jegyet, csak menjünk tovább. Ekkor már
elég sokan érkeztek a vonat elejéhez, mert a legtöbben munkába mentek és
nem szerettek volna elkésni.Én odamentem a kalauzhoz, hogy megkérdezzem el
lehet-e intézni ezt az ügyet normálisan!?Természetesen nem, mert már ott
volt a két kalauzon kívül a mozdonyvezeto, az állomásfonök (vagy nem az,
de piros csíkos sapija volt), és még egy MÁV-os emberke.Mondtuk nekik
(akkor már ketten a barátommal), hogy megvesszük a pénztárban a jegyet,
aztán menjünk tovább.Közölték, hogy már jön a rendorség, oket megvárjuk,
azok pedig leszedik a vonatról ezeket a "büdös niggereket" (ismét idézet
volt!!!!!). Továbbá: "Mi a fa*nak szólunk mi ebbe bele?"Itt volt az a
pont, amikor már nem siettünk haza, csak egyszeruen látni akartuk, mit
tesznek a rendorök, ha megérkeznek és kiderül, hogy a két feketének van
jegye, méghozzá ettol az állomástól pestig!! Bevallom, még kezdtük élvezni
is!!!A barátom telefonált a rendorségre, hogy mi megvettük a jegyet és
szerintünk már nem szükséges a kiszállásuk. Az ügyeletes még örült is
(!!!!!!), hogy ilyen egyszeruen megoldódott a probléma. (azt hiszem ez a
legnormálisabb emberi hozzáállás!!)Látni kellett volna a kalauzok
tehetetlen arcát, és hallani kellett volna az ostoba megjegyzéseiket,
ahogy a haragjuk ellenünk fordult. Persze ez az után, hogy megvettük a
jegyeket, közel 400 Ft -ért, a saját pénzünkbol!Komolyan mondom, boldogan
szálltunk vissza a vonatra és adtuk oda a jegyet. Az o arcukat is látni
kellett volna. Zavarodottság és megkönnyebbülés egyszerre, de igazából a
félelem volt az, ami legjobban látszott!Megkérdeztük, hogy ha a rendorök
kijönnek, akkor tudják -e megfeleloen igazolni magukat. Mondták, igen,
minden papírjuk rendben van.Ismét nyugodtan visszaültünk a helyünkre, és
meséltünk az érdeklodo utitársaknak. Azt hiszem, itt állt mellénk az egész
vonat (kb. 4 kocsiból állt a szerelvény, ezért mindenki tudott már
mindenrol).Eltelt nagyjából 2 perc és meghallottuk a néger lány
kiabálását. Kinéztünk a fülkébol és mit látunk?????? Az idosebbik kalauz a
ruhájánál fogva rángatja ki a lányt a fülkébol, mögötte két másik MÁV -os,
és egy (mint utóbb kiderült) civilben lévo hivatásos határor.Nekem itt
telt be a pohár. Odamentünk, ezért elengedte és velünk kezdett el
kiabálni!!!! Kezében a jegyekkel, amit már elvett tolük, és közölte, hogy
"eltépem a pi*ába", valamint újra "mi a fa*nak szóltok bele"! Közben
folyamatosan lökdösött arrébb. Nekem sem kellett igazán több. "Milyen
jogon ér hozzám egyálltalán, és ki o????"Itt lett indulatos az egész ügy.
A jegyeket visszaadta nekik és leszállt. Nem tehetett mást, mert a vonaton
utazók is mellénk álltak. Még azok is akik utálják a feketéket. És miért?
Mert: "Ha a srácok megvették nekik a jegyet, akkor miért nem mehetünk
tovább??" A válasz erre csak annyi volt, hogy meg kell magyarázniuk a
késést. Azt a késést, amit innentol kezdve, szerintem, ok idéztek elo. Azt
a 10 percet akárhogy ki lehetett volna magyarázni. Csak egy ötlet: (azért
egy ilyen ötlet, mert ezt nézem ki abból a két vasutasból) Mondhatták
volna, hogy 10 perc alatt sikerült lerakni két négert a vonatról
Biatorbágyon. Ezzel meg is lenne magyarázva a késés. Nem beszélve arról,
hogy ha sikerül oket lerángatni, akkor is csak ezt tudták volna mondani.
Hiszen így lett volna. Az én verzióm annyiból emberségesebb, hogy közben
ok ketten tudtak volna tovább jönni a vonattal, a mi pénzünkön, a MÁV
megkárosítása nélkül.Mostmár nem mertük oket otthagyni egyedül, (csak egy
idosebb hölgy ült abban a fülkében rajtuk kívul) ezért odaültünk
hozzájuk.Nem tudom, pontosan mennyi ido telt el, de megérkezett a
rendorség. Gondolom újra hívták oket, feltupírozva a dolgot két
kezelhetetlen magyar gyerekkel. Vártunk egy darabig, miközben az utitársak
közvetítettek, hogy éppen mi történik lenn. Éppen vették fel a kalauzok
adatait, plusz a hozzájuk tartozó tanúkét.Itt voltam egy kicsit
meggondolatlan, mert leszálltam és megkérdeztem a rendoröket, mikor
megyünk tovább.A rendor mosolyogva fogadott (tényleg kedves volt, vele
nincs is semmi bajom), és mivel egybol sejtette, ki vagyok, elkérte a
személyimet. Mondtam hogy a vonaton van, de hozom máris, o pedig utánam
szólt, hogy a barátomat is szívesen látná. Itt érzem egy kicsit úgy, hogy
ha nem szállok le, akkor a rendorök biztos nem jönnek fel értünk. Hiszen
gondoljatok csak bele, milyen abszurd helyzet. Adott két kalauz, akik
közlik a rendorökkel, hogy nem bírnak leszállítani két embert a vonatról
(akik ráadásul a kissebséghez tartoznak, ami mostanában elég problémás
nálunk), akiknek ugyan már van jegyük, mert két magyar vett nekik.....stb.
Ugye hülyén hangzik??? Szerintem nagyon!!!Viszont akkor sem bántam meg
hogy leszálltam, mert vállalom amit tettem. Számomra a legrosszabb rész
itt kezdodött. Megérkezett még 3 ember a hátunk mögé, miközben a két
fekete is leszállt a vonatról (maguktól). Az utoljára érkezett három ember
közül egy volt egyenruhában. A másik ketto civilben volt.Mikor
visszamentem az igazolványomért, az idosebb kalauz utánam jött, a
feketéket akarta megint leszállítani, és újra elmondta a véleményét rólam.
Az ablak nyitva volt, és a rendorök meghallották amit mondtam. Hogy mit is
csinálok vele, ha nem áll félre elolem. Nem volt vészes amit mondtam, csak
egy kis verekedést ígért. A rendor :"Hogy mer maga ilyet mondani?", erre
én elmeséltem a kalauz VS én lökdösodos-party eredményét. Ezt azért
szúrtam ide közbe, mert késobb jelentosége lesz.Tehát leszálltunk és
odaadtuk a papírokat. Megérkezett a másik három (akik nem hallották amit
mondtam), és az egyik közölte velem, hogy egy kis *asz vagyok. Azt hiszem
nem is közölte, inkább az arcomba mondta. Mindezt a többi rendor mellett.
Megkérdeztem, mit is mondott? Megismételte, és még hozzátette: "milyen
magyar vagyok, ha a koszos niggereket védem?"Neki is elmondtam a
véleményem a rasszizmusról, és ennek az egész dolognak az
értelmetlenségérol. Ekkor mondta: "Leütlek te kis *asz!!!"Ugye sejtitek,
hogy a rendor, aki rámszólt a kalauz miatt, elfordította a fejét!!!!!
Megkérdeztem ezt is hallotta-e, de valószínuleg erre az idore megromlott a
hallása, mert a kérdésemet sem hallotta meg. Nem úgy a nagydarab
szemüveges kopasz, aki verést ígért nekem. Közölte, civilben azt mond amit
akar. Kérdem én, akkor mit csinált ott, ha civilben volt???A lényeg:
felvették az adatainkat, valószínuleg bíróságra viszik az ügyet (igéretük
szerint ott találkozunk!), de a vonat továbbment, kb. 1 óra elteltével, és
senki nem szállt le.Én nem értek a joghoz, de nekem ez az egész buzlik.Az
emberek a vonaton fantasztikusak voltak, csak az o véleményüket tudom még
ideírni. "Ha csúsztatsz egy kis pénzt a kalauznak, akkor észre sem veszi
hogy nincs jegyed." Én emlékszem, hogy a vasutas-sztrájk után érdekes
dolgokat megengedtek az embereknek, mert tudták hogy mindenki aki naponta
vonatozik, az utálja oket a sztrájk miatt. De most nem is ez a téma.
Mostanra megint nyeregben vannak, és puszán az önérzetükön esett csorba
miatt rendörségi ügyet csináltak a dologból, amikor még csak 10 perc
késésük volt, és az emberek a vonaton még beértek volna dolgozni. Így a
legtöbben elkéstek, de szinte mindenki beköszönt nekünk, amikor lesezállt,
és kezet fogtak velünk. Nekem ez jelentette a legtöbbet. Hat ember önként
adta meg az adatait, hogy szívesen tanúskodnak mellettünk, ha arra kerül a
sor.Köszönjük nekik és mindenkinek aki ott mellénkállt, mert higgyétek el,
az agreszív rendor érkezése után, nem volt könnyu a dolog. Sajnos, EZ VAN
MAGYARORSZÁGON!!!!!! Összefoglalva, szerintem mindegy, hogy tudtak
magyarul vagy sem, hogy volt pénzük a jegyre és tényleg csak lógni akartak
vagy sem. Már nem érdekel. A lényeg ahogy az emberek hozzáállnak a
dolgokhoz. Szerintem sokkal jobb világ lenne, ha mindenki csak egy kicsit
engedne a makacsságából. És ezt mindenre értem. Úgy a közértben
lökdösodve, vagy az autóban dudálva, esetleg egy vonaton.Tudom, nem sokat
fog változtatni a dolgon, de szeretném, ha minden ismerosötöknek
elküldenétek ezt a levelet, és minél többen tudomást szereznének errol a
dologról.Mivel mint már mondtam, nem értek a joghoz, ezért szívesen
fogadok minden észrevételt és tanácsot, akár kritikát is. Azért azt még
hozzáteszem, hogy holnap is ugyanígy tennék, ahogy tegnap. Üdv
mindenkinek: Vrazsgyák Attilamail: 
|
