 irta:
> Varga Gyorgy irta:
>
> >Azota a "modern" (17--19. szazadi ;)) muvek nemigen fognak meg. Ez
> >van, nem tehetek rola. Amikor meg hangot adok velemenyemnek, akkor az
> >altalaban azert lepi meg beszelgetotarsaimat, mert ok egyaltalan
> >nem ismerik az en kedvenceimet.
>
> Erdekelne, hogy Szerinted ezek kozul mivel erdemes eloszor kiserletezni?
> Hol lehet ilyet kapni? (Ahol bele is lehet hallgatni.) Kifejhetned kicsit a
> temat es a zeneszerzoket, ha van hozza kedved!
Megmondom, hogyan fogj neki: vedd meg az Alla Francesca _Armes,
Amours_ vagy _Beaute Parfaite_ c. lemezet (vagy mindkettot ;)). Az
Opus 111 kiadonal jelentek meg, egyik 97-ben, a masik 98-ban.
Tokeletes kedvcsinalok. Hallgasd meg otszor, aztan mar latni fogod,
hogy tetszik-e ez a fajta zene.
Durbints Sogor irta:
> >1. Teny, hogy a 20. szazad elott egyetlen zeneszerzo sem gondolhatott
> >arra, hogy muveit barki tetszese szerint maghallgathatja majd, akar
> >naponta tizszer is. Peldaul Bach Mate-passiojat, ha valaki lipcsei
> >polgar volt es sokaig elt, legfeljebb haromszor (!) hallhatta mintegy
> >husz ev alatt!
>
> Ez valo igaz, de a szerzok mar akkor is a szakmanak irtak a muveket
> (es az utokornak), nem feltetlenul torodtek a hallgatosaggal
> komponalaskor.
Huh, kedves Durbints! Erre valaszkent egy egesz tanulmanyt irhatnek,
es nagyon szivesem meg is tennem, ha lenne ra idom. Most roviden
annyit: nem, nem! Ez a hozzaallas a komponistak reszerol az utobbi
200 ev termeke. Korabban -- azaz durvan 1800 elott -- a zene (az
europai muzenerol beszelek) kizarolag funkcionalis volt: vagy
liturgikus, vagy szorakoztato, de mindenkeppen ALKALMI! Azaz a muvek
meghatarozott alkalomra keszultek, a szerzok jol ismertek a leendo
eloadokat, es azok kepessegeit messzemenoen figyelembe vettek a
komponalaskor.
Jellemzo (es elegge kozismert), hogy pl. Handel Messiasanak vagy Bach
legtobb kantatajanak egyszeruen nincs egy meghatarozott, "vegso"
valtozata! (Fontos: ezek csak kiragadott peldak!) Minden eloadas elott
valamit atirtak a muvon: athangszereltek, transzponaltak, egyes
enekszolamokat mas hangfajnak osztottak ki, toroltek nehez ariakat
vagy eppenseggel uj, meg nehezebb ariat szurtak be -- es mindezt
azert, hogy alkalmazkodjanak az eppen rendelkezesre allo eloadok
kepessegeihez!
Azaz a regi komponistak abszolut gyakorlati emberek voltak. Kaptak
egy megrendelest, megneztek, kikre szamithatnak az eloadasban, azok
mire kepesek, es erre az adott apparatusra irtak. A kritikusokkal
pedig mit sem torodtek. (Lasd lejjebb.)
Es meg kevesbe torodtek az utokorral. Ugyanis -- most jon a
legmeglepobb dolog -- az 1800-as evek elejeig szinte kizarolag
KORTARS zenet jatszottak! Mindenki az ujdonsagra vagyott; a harminc
evnel regebbi muveket osdinak, elavultnak tekintettek, es egyszeruen
megfeledkeztek roluk. Nem veletlen (megint kiragadott pelda!), hogy
Bachnak Lipcseben evente atlagosan 59 kantatat kellett komponalnia!
Miert nem vettek elo elodjeinek az adott egyhazi unnepre irott
muveit? Azert, mert abban a korban ez nem volt szokas.
Tudom, nehez ezt elkepzelni ma, amikor a helyzet eppen forditott: a
kortars zene szinte senkit sem erdekel, es ha jol belegondolunk,
elkepeszto, hogy a koncerteken a nepek 150--200 eves muveket
hallgatnak ahelyett, hogy kivancsiak lennenek arra, kortarsaiknak mi
mondanivalojuk van a szamukra.
Hogy ez az -- egesz jelenkori kulturank valsagat jelzo -- helyzet
hogyan alakult ki, az rendkivul izgalmas tema, es erdemes lenne rajta
elvitatkozgatni. Mindenesetre Harnoncourt ad ra egy plauzibilis
magyarazatot mar emlitett konyveben (A beszedszeru zene, Editio
Musica, 1988.).
Ami a lenyeg: 1800 elott a szerzok nemhogy nem az utokornak
komponaltak: igencsak meglepodtek volna, ha azt halljak, hogy
muveiket 100 ev mulva valaki egyaltalan musorra tuzi! Annyira
hihetetlen, a tapasztalatnak ellentmondo lett volna ez az idea.
> Leginkabb csak a megelhetesukhoz ill. becsvagybol nemi siker leraratasahoz
> volt szukseg koncertekre.
Pontosan igy van: Bachnak ez volt a dolga, ezert fizettek
(kozalkalmazott volt ;)). Mellesleg a templomi muvek eloadasat en nem
neveznem koncertnek. Egy kantata peldaul a liturgia resze volt: a pap
beszelt elotte, utana, es olykor kozben, a tetelek kozt is!!!!
> Nem hinnem, hogy pl. Bach a passiojat ugy irta
> volna hogy elso hallgatassal minden ertheto legyen benne.
Az adott kereteken belul minden komponista tudasa legjavat adta
muveibe, hiszen ezt ereztek kotelesseguknek; azert, mert ezzel is
Istent szolgaltak. (Bach egyebkent minden muve vegere odairta:
S.D.G., azaz Soli Deo Gloria.)
> Ez a koncepcio
> engem a hollywoodi filmek szinvonalara emlekeztetne. Nyilvan a kornak
> megvolt a muvelt koncertre jaro kozonsege edzett fullel es nyitott
> szivvel minden nagy es jelentos uj mu irant.
Nem. A muvek kozonsege vagy a templomi gyulekezet volt, vagy
valamelyik elokeloseg barati tarsasaga. Ez a helyzet nagyon-nagyon
lassan valtozott a polgarsag felemelkedesevel egyutt; teny, hogy Bach
koraban mar voltak halvany nyomai, pl. a lipcsei Collegium Musicum.
De Bach legnagyobb muveit nem ennek az alakulo polgari kozonsegnek
irta, hanem Istennek -- akarcsak minden kortarsa.
> Kovetkezeskeppen
> bizony mondom n'eked, hogy egy-egy nagy mu tobbszori
> meghallgatsaval nem vetunk az istenek ellen, mint ahogy nem mesterkelt
> a mu szerkezetenek es zenei reszleteinek feltarasa sem pl. hajend cucc
> segitsegevel.
Mar megint felreertesz (felreertetek). En nem sirom vissza azt az
idot, amikor nem volt lemezjatszo, es nem karhoztatom a tobbszori
hallgatast. En a SZERZOI SZANDEKROL beszelek!!
> >A szerzok tudtak ezt (jobban mondva magatol ertetodott szamukra), es
> >ennek megfeleloen komponaltak.
>
> Ezt hogy erted?
Ezt ugy ertem, hogy probaljuk mar belekepzelni magunkat abba a
keptelen helyzetbe, hogy nincs lemezjatszo, nincs magno, nincs radio,
nincs tv, es ha elmegy egy koncertre es ott hallasz egy szenzacios
muvet, akkor szinte biztos lehetsz benne (illetve termeszetes
szamodra), hogy soha tobbe az eletben nem fogod hallani! (Most
olvastam Charles Baudelaire sopankodasat, aki Parizsban hallotta
Wagner Tannhauseret, es azon kesereg, hogy valoszinuleg soha tobbe nem
fogja hallani.)
No, hat ilyen milioben eltek es alkottak meg szaz eve is a
zeneszerzok.
Zsolt irja:
> Amugy valoszinuleg a vokalis kultura is eleg sokat fejlodott vissza,
> ahogy mult az ido.
Orulok, hogy ezt irod, mert bizony igy van! Manapsag egyszeruen senki
nem tudja rendesen elenekelni pl. a korabarokk disziteseket (gruppo,
trillo stb.). De Handel vagy akar Mozart operainak nyaktoro
koloraturait sem.
Es akkor ne is beszeljunk minden idok legbonyolultabb ritmikaju
zenejerol, a kb. 1370--1420 kozt viragzo Ars subtilior nevu
stilusrol. Willi Apel, a vilaghiru zenetortenesz mondotta, hogy van
ezek kozt jo nehany olyan darab, amelyeket ma csakis elektronikus
zenei eszkozokkel lehet megszolaltatni. Annakidejen, 600 eve meg 3--4
tagu enekegyuttesek enekeltek, hangszeres kiseret nelkul!
> A reneszansz korusmuvek kozul egy csomot irtak 16
> vagy meg tobb szolamra. (Emlexem, egyszer a Radioban is leadtak egy
> 52-szolamu miset.)
A reneszansz polifonia "csucstartoja" Alessandro Striggio 60 szolamu
Sanctusa. Ez azonban elveszett. A fennmaradtak kozul a palma Tallis
40 szolamu, _Spem in alium_ kezdetu motettajae, valamint Striggio
ugyancsak 40 szolamu _Ecce beatam lucem_ c. motettajae. Ockeghem pedig
36 szolamu kanont irt (Deo gratias). Mindharom mu hallhato a Huelgas
Ensemble _Utopia Triumphans_ c. lemezen, nem valami fenyes
eloadasban, Sony vivarte kiado.
> korusnak, ha belefog egy effajta mu betanulasaba. Regen pedig talan
> jobban raallt az emberek fule es torka az ilyesmire.
Persze, hiszen akkor az volt *A* stilus.
----
Varga Gyorgy
|
