Kedves Balázs!
hix.nyelv #973,  >:
> > [...] hanem egyértelműen az "idegenség" által kiválasztott triggerről.
> Pontosan mit értesz "kiválasztott trigger" kifejezés alatt?
Kiváltott triggert.
> >|A napnak és a holdnak halo-ja van|.
> Jómagam ezt soha le nem írnám, gondolnám, mondanám.
A kitérőre majd még visszatérek (ha nem futok ki a sorlimitből). A
kitérő mellett azonban nem szóltál a főszálról. A dolog nem hárítható
el azzal, hogy magad soha le nem írnád, mert a példamondatok "bája"
abban rejlik, hogy kiemelik a problémát, nem pedig abban, hogy
önmagukban "kellemes" nyelvi alkotások.
> Ez a ['halo effect'] *lélektani szakkifejezés* tehát nem köz-
> vetlenül a görög eredetű latinból jött nyelvünkbe a középkorban,
> hanem az amerikai szakirodalomból a XX. sz. első felében.
Ezt írtad a 971-esben "Akkor már jobb lenne a 'hélóeffektus'".
Felhívnám a figyelmedet, hogy benned is automatikusan működik a latin
alapú magyaros relexikalizálás, minthogy nem |hélóifekt| alakot
javasoltál. Pedig, ha a |halo effect|-et előzmény nélküli lélektani
szakkifejezésként vettük volna át, akkor az angol |effect| tagot sem
helyettesíthetnénk az |effektus| etimológiai megfelelőjével, hanem azt
is az angol kiejtés szerint kellene leírnunk. Ha viszont az a.
|effect| > m. |effektus| működik, akkor az a. |halo| > m. |halo| is.
A relexikalizálódás még olyan szavak esetén is működik, amelyeknek
nincs jelentős előzményük a magyarban, de felismerhető latin eredetük.
Ilyen pl. a |projekt|, amely egyértelműen felváltotta az angolos
|prodzsekt|-et, sőt már találkozhatni |projektum| változattal is.
> a 'halo' az angolban nem számít görög-latin *"idegen"* szónak, hanem
> közönséges angolnak
Felhívnám a figyelmedet arra, hogy a |halo| az angolban sem számít
kevésbé "idegen" szónak, mint a magyarban. Pusztán az angolok a
nyelvükben sem érvényesítik -- a gazdasághoz hasonlóan -- a
protekcionizmust. Pedig van saját szavuk a jelenségre: |burr|, de ezt
nem gondolták "védővámokkal" megvédeni holmi "idegenek" ellen. E téma
folytatását l. Molnos Angélánál.
> >(N.B. Nyelvészetileg az idegen szó üres, definiálhatatlan fogalom.)
> Igen, ez nem vitás. A 'nemzetközi szó' szerintem kézzelfoghatóbb
> jellemzés.
Talán védekeznünk kellene a |kocsi|, a |gulyás| stb. szavak ellen is
..? Ezek nemzetközi szavak, ezáltal vajon egy kategóriába sorolódnak a
|halo|-val ..?
A másik végletet említve, álljon itt a szlovákiai magyar köznyelv
néhány, az új értelmező kéziszótárba is felvett szava: |bombicska|,
|chripka|, |párki|, |zsumpa| stb. A magyarországi magyra füleknek ezek
meglehetősen idegenek, ugyanakkor egyáltalában nem nemzetköziek (mert a
nemzetközi fogalmat rendszerint kettőnél több nemzet közti relációval
kapcsolatban használjuk).
> >egy feltaláltam 1962. évi kiadású lexikonban |halojelenség| szerepel.
> 'Feltaláltam' vagy 'felfedeztem' illik ide? (Bocs.:))
Idézem az értelmező kéziszótárat: "*feltalál* [2] ts (és tn) ige
[...] 2. _rég_ Megtalál, rátalál, fellel. | _ritk_ Kitalál vmit, rájön
a nyitjára vminek [...]"
Én igyekszem arra, hogy necsak idegen, hanem magyar szavakkal,
jelentésekkel is bővítsem a szókincsemet; a régies -t végű igei igenév
alkalmazásához kifejezetten illik a ma már archaikus ízű jelentés
használata. (Egyébként ez az értelem őrződik a nagyon is élő
|feltalálja magát| '= rátalál önmagára' kifejezésben.)
> > És -- bár ez kevésbé lényeges --, de a szabályozási problémákon felül
> >megszűnne a folyatonosság a korábbi írásos hagyománnyal.
> A 'de' illik ide? (Bocs, de elvégre nyelvlista lennénk, vagy mi a
> szösz...:))
A |de| illik ide, pusztán a záró gondolatjelet tettem ki rossz
helyre, valamint el elbeszélést élénkítő stíluselemet, a kihagyást,
használtam: |És -- bár ez kevésbé lényeges, de [azért csak leírom] --
a szabályozási problémákon felül [...]|
> Ez az angol helyesírás szinte nevetséges kaczifántosságának az oka...
Én nem nevezném nevetségesnek: semmi nem írja elő kényszerként, hogy
az írásképnek és a hangképnek meg kell egyeznie. A kettő elválasztása
fontos kulturális összetartó erő lehet, és nemcsak az elődökkel, de a
területileg kiterjedt és a nyelvi heterogén népességgel való
kapcsolattartás végett is. Az olasz ugyan nem úgy ír, mint a
klasszikus latin, de az olasz irodalmi nyelven leírt szavak sokszor
ugyanolyan távol esnek a beszélt olasz megfelelőiktől, hogy nem lenne
az ez utóbbi nyelvet használók számára sokkal nehezebb latinul írni,
mint (irodalmi) olaszul. Nincs tehát elvi különbség az angol és az
olasz eljárása között, csak az, hogy a kritikai érzékünket elzárjuk az
olasz esetén, az angol esetén pedig ezzel ellentétben "beélesítjük".
Amit nevetségesnek érezhetnők az sokkal inkább a magyar, amely nem
mer elég merésznek lenni, hogy "tiszta megoldást" válasszon, legyen az
az angol vagy a szerb módi. Ami létrejött, az egy kiméra: a papíron
fonologikus rendszer archaizálva írásban megtart nem létező hangokat,
mint pl. az |ly|, ugynakkor különbséget tesz azonos hangok közt, mint
pl. az |ihlet| és |technika| /h/-ja, a régi nyelvállapot szerint
hanghosszat őrzi az |egy| /eggy/, |kisebb| /kissebb/ stb. szavakban, a
felső nyelvállású magánhangzók esetén sosem volt hanghosszat állapít
meg, mint pl. |tízet| /tizet/ '10-t' stb.
> Rendben van, de szerinted mi egy kevésbé általános, megfelelőbb fogalom
> a szóban forgó jelenségre? A 'korrupció'? Az szerinted "disztinktívebb"?
A |haloeffektus| és a |korrupció| közt van egy lényeges különbség: a
|haloeffektus| ok, a |korrupció| okozat. Okozat, azaz a felszíni
jelenségek szintjén, lehetnek bizonytalanok a fogalmaink: még okológus
orvos is használja a |rák| szót. De amikor a kórlapon be kell
kódolnia, akkor ebből csak szarkóma, kissejtes tüdőrák, Hodgkin-limfóma
stb. lesz. A rákot ugyanis nem lehet gyógyítani, csak ez utóbbiakat;
és ez utóbbiak esetén igenis distinktíveknek kell lennünk.
Pál kérdését ugyanígy két szinten lehet értelmezni: okozatként
(felszíni jelenségként), ill. okként (mögöttes jelenségként). Okként
nem jelölhetünk meg semmit, mert annyi különféle példát hallhattunk a
lefekvéssel alkotó írónőtől a piaci cégek nevében eljáról
külügyminiszterekig, hogy ezek mögé ugyanúgy nem lehet egyetlen
mögöttes jelenséget állítani, ahogy a rák mögé sem. A fent felhoztam
két példának semmi köze a haloeffektushoz: a kurválkodás természetbeni
fizettség, nem pedig a "személyiségnek a hallgatóra gyakorolt torzító,
alanyi hatása", ugyanakkor Joschka Fischer nem hord miniszoknyát, és
egyáltalán nem tudhatjuk, hogy egyrészt az ő tárgyalási stílusa hat-e
az aktuális hallgatóra, vagy sem. Másrészt a németek általában véve
kevésbé protekcionisták, kevésbé etatisták, mint a franciák: így én
jobban el tudom képzelni, hogy a francia külögyminiszter "nyomta" a
francia céget, a német pedig nem (vagy kevésbé agresszívan) tett ilyet
némettel. A német cég melletti választás meglehet az etikusabb
tárgyalási magatartás "díjazása" volt, legkevésbé sem a holdudvarhatás
kifejeződése...
> Jó, tehát mi fedné fel az értékelés bonyolultságát, összetettségét?
Van még egy megoldás, melyre céloztam is korábban, most kimondom. A
dolog, meglehet, csak Pál szempontjából létezik olyan formában, ahogy
elénkbe tárta. Ezáltal nem is lehet elnevezést adni rá, mert
elnevezése csak a közösség szempontjából ismert dolgoknak van.
> De legyen szabad még egyszer megkérdeznem tőled, te minek hívnád a
> korábban kialakult rokonszenv ill. ellenszenv jelenlegi hatásait?
> Tudsz-e a dicsfényhatásnál megfelelőbb szót ajánlani?
Én nem hínám semminek. Ha engem X lefizetett, de Y nem, ezért az
előbbi rokonszenves, az utóbbi nem, annak nincs köze a haloeffektushoz.
Annak sincs ehhez köze, ha Y ki akart rabolni, X pedig ezt
elhárította. Annak sincs köze, ha mindkettővel együtt dolgozom már
évtizedek óta, és jól kiismert jellembeli különbségeik okozzák az én
értékelésem eltérését. Sok különféle ok vezethet ugyanahhoz az
okozathoz és nem látom be, hogy egy okot miért kellene
túláltalánosítani, ha ennek nincs alapja.
> Egyetértek Molnos Angélával:
Én a legmesszebbmenőkig nem. Olvastam műveit, tele vannak azzal a
görcsös akarattal, hogy a maga felfedezte óriások ellen harcoljon még
akkor is, ha azok valójában szélmalmok, amelyek százak gabomáját őrlik:
és ha leromboljuk őket, akkor éhezni fognak. A pokolhoz vezető út is
jószándékkal van kikövezve, a Kosztolányi-idézetekkel való takarózás
még nem legitimál. Ha valaki rombolja a magyar nyelvet, akkor éppen
Molnos az: semmi sem lehet károsabb egy eszmére, mint az annak nevében
fellépő fundamentalizmus, bigottság.
A magyar nyelv mindig is átvett idegen szavakat a környezetéből, és
ezek alkalmasint ki is szorítottak régebbi szavakat, de ezzel sosem
változott meg a magyar nyelv jellege. Sőt, ha a szlávoktól nem vettük
volna át a |csoda| szót, akkor Kosztolányi sem hozhatta volna fel a
|csodálatos|-t a |fantasztikus| szinonímájaként. Nincs semmi jele,
hogy felborulna a beáramló és kiavuló szavaknak az az egyensúlya, amely
a magyar nyelvek évezredeken keresztül _beavatkozás nélkül_ jellemezte.
Aminek jele van, az más: a magyar nyelv kezdi feladni a szintetikus
szóalkotást az analitikus képzésmód rovására: alig keletkezik új
szavunk képzők segítségével, hanem túltengenek az összetett szavak és
szószerkezetek. Pedig a magyar, mint ragozó nyelv, alapvetően
szintetikus jellegű. A Molnos által propagált út ráerősít erre: a
"kézbentartható" hosszúságú idegen átvételeket bonyolult analitikus
körülírásokkal próbálja helyttesíteni, nem vévén észbe, hogy a
felszínes, a nyelv által "megszelidíthető" idegenség helyett
strukturális idegenséget hozhat helyette: ez van a tényleges magyraság
ellen.
> Az alábbi nemzetközi szavakat pl. a következőképen írnám magyarul:
> auktor = szerző; trigger = kioldó
Az |auktor| szót szándékosan választottam, az adott helyen stiláris
többletet adott a semleges |szerző| helyett. A |trigger| helyett nem
állhat minden esetben |kioldó|, többek közt abban a mondatban sem, ahol
én hoztam. Ha végigvennénk a példákat, akkor azt láthatnók, hogy ezek
használatának jó része indokolt volt. A csekély maradék pedig nem
tudom miért bánthatna bárkit is.
> abszolút (ez melléknév, pedig itt határozószóra lenne szükség, hiszen
> melléknév melléknevet nem mó- dosíthat, csak főnevet)
Pedig a megoldás ott van: az |abszolút| nem csupán melléknév, hanem
más szófajba is tartozhat: lehet főnév és -- minthogy mégis módosította
melléknevet -- a köznyelvben határozószó is.
> Nem téged kritizállak, hanem a magyaros stílus romlásának a jelen-
> ségét a te írásod apropóján. (Más szóval élve: kapóra jött az írásod.)
> Engem ugyanis még arra tanított 1945-46-ban dr. Ipoly Ágoston tanár úr,
> hogy "a jó stílus világos, szabatos és magyaros".
Én viszont nem téveszteném össze a lexikát -- a szókészlettel
kapcsolatos megfontolásokat (lám ez milyen körülményesen váltható ki
"magyarul") -- a stílussal (ez utóbbi kiváltásával pedig látom Ipolyi
sem próbálkozott). A magyarosságot egyáltalán nem érinti az, ha az
|auktor|, |definiál|, |fantasztikus| stb. szavakat használjuk, mert a
magyarosság a nyelvszerkezetben rejlik. A stílust persze érinti, mert
a fenti szavak eltávolítása a szinonímák csökkentéséhez vezet, miáltal
a stiláris eszköztárunk szegényedik.
A témával -- idegen szavak vs. stílus -- kapcsolatban pedig a 72-es
számban adott "Re[2]: divatszavak" tárgyú hozzászólásomat ajánlom még
elolvasni.
|
