Szlavnits Laszlo utleirasanak 14. resze
Ta Prohm: templom a dzsungel oleleseben
Siem Reapbol jovet, Angkor Thom-ot keleti iranyban elhagyva eloszor Ta
Keo templomat erjuk el, majd itt delre fordulva mintegy masfel
kilometer kellemes utazas utan erjuk el a Ta Prohm-ot.
'Ta Prohm maga a megtestesult csoda; olyan romok, melyeket mindenki
odaado orommel fedez fel, de fajo szomorusaggal hagy el. De az ember
visszaterhet oda, ujra es ujra. S vissza is ter.' - irja H Churchill
Candee, a Csodas Angkor c. konyveben. Candee szavai nem tuloznak: Ta
Prohm egyszeruen magaval ragadja, egy szempillantas alatt kiemeli az
embert a XXI. szazadi hetkoznapok vilagabol, s egy olyan szferaba
repiti, ahol megvaltoznak az ido es a ter, a fontos es a lenyegtelen, a
szep es a rut, a biztonsagot ado es az ijeszto megszokott dimenzioi. Ta
Prohm fenseges nyugalma elementaris erovel hat az emberre, megse erzi
senki sem ugy, hogy a mesterien diszitett oszlopok es kupolak ra
akarnanak szakadni - pedig nehany helyen bizony ugy fest, hogy a
boltozatot csak a lelek tartja. Am megis igy all, ha nem is az
orokkevalosag, de legalabbis mintegy 600 eve, dacolva idovel es a
lassan, am megallithatatlanul elorenyomulo indokinai dzsungellel.
Ez a templom az egyetlen az angkori egyuttesben, melyet abban az
allapotban kivannak konzervalni, ahogyan H. Mouhot es francia
expedicios tarsai az 1860-as evek legelejen az oserdo melyen
ratalaltak. A legtobb valtoztatas az, hogy a latogatok szamara gyalogos
osvenyeket alakitottak ki. Az dzsungel kozepen maganyosan allo Ta
Prohmot egeszen kulonleges levego, az orokkevalosag auraja lengi korul.
Gigantikus meretu, nem ritkan 30-40 meter magasra novo, 8-10 meter
keruletu banyan, azaz indiai leggyokeru fugefak es az Indokina e
videkere jellemzo kapok-fak fonjak osszefuggo es athatolhatatlan haloba
a templom kapuit, szentelyeit, galeriait.
Sokaig megmagyarazhatatlan volt a szamunkra is, hogyan kepesek ezek az
orias indiai fugefak szerteagazo gyokerzetukkel ugy korbefonni az
epitmenyeket, hogy a foldbol kiemelkedve sok-sok gyokeret latunk,
amelyek aztan a templom teteje folott forrnak egybe es alkotnak egy
hatalmas, egbetoro torzset. Nemcsak nekunk, de szinte minden
latogatonak az az erzese tamad, hogy ezek a koepitmenyeket bortonbe
zaro gyokerek csakis folulrol tamadhattak, alulrol epitkezve a
konstrukcio jozan esszel majdnem elkepzelhetetlen. Nos, mindannyian jo
helyen keresgeltunk: az indiai fugefanak ugyanis legzogyokerei is
vannak, s ezek valoban felulrol, a torzs magasabb pontjairol
ereszkednek ala, korbefonjak az epuletet, majd tovabb novekedve lassan
talajt ernek, ujra behatolnak a foldbe, s megvastagodva tamasztekul
szolgalnak a gigantikus torzs szamara. igy mar ertheto, hogy
keletkezhettek azok az akar fantasztikusnak is batran nevezheto
kotemplom-fugefa szimbiozisok, amelyeket akar ugy is leirhatunk, mintha
egy oriasi mennyei madar kiterjesztett karmaiba zarva eppen magaval
akarna vinni a mennybe Ta Prohm gyonyoruseges szentelyeit.
Ta Prohm-ot is - mondhatnank: termeszetesen - VII. Dzsajavarman kiraly
epittette a XII-XIII. szazad fordulojan, Bayon stilusban. A buddhista
templom-kolostort a nevezetes uralkodo edesanyja emlekezetenek
szentelte. A komplexum - Angkor Wat mellett - az angkori romegyuttes
egyik legnagyobb darabja. Az egyik falra vesett szanszkrit felirat
alapjan fogalmat alkothatunk Ta Prohm valamikori grandeurjerol,
magasztos fensegerol - es valosagos hatalmarol. Ezek szerint a
templom-kolostor ellatasat 3.140 (!) kisebb-nagyobb falu szolgalta,
melyekben mintegy 80 ezer ember elt, koztuk 18 magas rangu szerzetes,
2.740 adminisztrativ feladatokat ellato szakember, kozepkori
'koztisztviselo', akiknek 2.202 asszisztens dolgozott a keze ala. A
templom szemelyzetehez tartozott mindezeken felul 615 mennyei tancosno,
azaz apszara es devata is. A berendezeshez tartoztak aranytalak es
kupak, osszesen mintegy fel tonna sulyban, a kincseskamra vagyonat
pedig 35 kulonlegesen nagymeretu gyemant, 40.620 darab igazgyongy,
4.540 darab dragako, 876 darab Kinabol szarmazo leheletfinom
selyemfatyol, 512 selyemdivany es 523 darab, a legfinomabb selyembol
keszult napernyo alkotta (G. Coedes, Angkor: An Introduction - Oxford
Univ. Press, 1990). Meg ha ezeket - a kiraly gazdagsagat es hatalmat
alatamasztando celzattal valoszinuleg felnagyitott - szamokat ma mar
eros tulzasnak is erezzuk, biztosak lehetunk abban, hogy Ta Prohm VII.
Dzsajavarman uralkodasa alatt hihetetlenul gazdag, nemes es kiemelkedo
jelentosegu kolostora volt a kora-kozepkori Khmer Birodalomnak.
Ta Prohm templom-kolostor komplexumat passzazsokkal es koncentrikus
galeriakkal osszekotott, foldszintes epuletek alkotjak, melyek keretbe
foglaljak a kozponti szentelyt. Az epuletegyuttes massziv, 5-6 meter
magas kokeritese egy 1000 x 700 meteres teruletet olel korul. A
dzsungel evszazadok ota tarto, kitarto tamadasanak kitett
templom-kolostor mara sajnos meglehetosen rossz allapotba kerult.
Nagyreszt ennek tudhato be, hogy noha Ta Prohmot a khmer epiteszetre
olyannyira jellemzo repetativ szimmetrikus alaprajz szerint epitettek,
a mai latogato szamara meglehetosen esetlegesnek tunik az egyes
epitmenyek illetve epiteszeti elemek elhelyezkedese, sot: sok passzazs
es galeria teljesen jarhatatlanna valt, boltozatuk reg beomlott, vagy
eletveszelyesen instabil, ezert nem latogathato.
Ta Prohm bejarata a keleti oldalon van, melyet egy gyonyoruen
megmunkalt es idotlen mosolyu Buddhat abrazolo gopura jelez. Mielott
azonban besetalnank a gopuran keresztul a kolostorba, erdemes egy
kicsit idozni a bejarat elotti teren. Kis dombon maganyos kaucsukfa
all, arnyekaban egy csaladi zenekar - apa es 5 gyermeke, a legidosebbet
se nezne az ember 7 evesnel idosebbnek - meglehetos ugyesseggel
muzsikal. Az apa viszi a primet, meghozza egy fenyesre lakkozott
kokuszdiobol, mint rezonans-testbol es egy kb. 50 cm. Hosszu kerek
keresztmetszetu nyakbol allo haromhuru vonos hangszeren, mikozben a
gyerekek kozul nehanyan dobokon es cintanyeron kiserik apjukat. A zenei
osszhang szinte tokeletes, csak egy a baj: szegenyek az errefele (is) a
legjobban fizeto amerikai turistak kedveert a Jingle Bell karacsonyi
dallamat eroltetik, ami itt, Angkorban, 38 fokos melegben, Ta Prohm
keleti gopuraja elott meglehetosen bizarrul hangzik. Most csak en
hallgattam oket, s szemmel lathatolag engem is az emlitett naciohoz
tartozonak neztek (pedig mekkorat tevedtek!), s megjobban belehuztak a
bevasarlokozpontok idegesito karacsonyi himnuszaba. Az apa azonban,
latva, hogy nem rezonalok a Jingle Bell-re, kerdon nez ram, mire
megkerem, hagyjak az amerikai kommerszet, jatszanak inkabb khmer zenet.
Addig szomorkasan unott arca szempillantas alatt felderul, belecsap a
hurokba, s a kiserete gyonyoruen enekelni kezd. Csodalatos hangon,
legalabb negyedoraig jatszottak-enekeltek, csak nekem es az idokozben
hozzank csatlakozott Phoebenek, mig Wibol a hatterbol elegedetten
figyelte a jelenetet. Igyekeztek persze ramsozni egy khmer haromhurut,
de az ajanlat elol udvariasan, a szokasos varazsigevel - te a kunn,
koszonom nem kerem - sikerult kiternem. A szep, szemelyre szolo
koncertet tisztes borravaloval koszontem meg.
A gopuratol a kolostor bejaratahoz gyonyoru, arnyas erdoben kialakitott
szeles gyaloguton juthatunk el. Alig kerultunk hallotavolsagon kivul az
iment bemutatott zenekartol, mar fel is hangzott egy masik, s par meter
utan meg is pillantottuk a sorban a foldon ulo, 7 ferfit szamlalo
egyuttest. Mindannyian makulatlanul tiszta feher ingben es sotet
nadragban voltak. Eleinte fol sem tunt, csak par perc mulva, amikor
jobban megfigyeltem oket: szerencsetlenek valamennyien a gyilkos
taposoaknak aldozatai: egyikuk vak, tobbuknek vagy a fel laba
hianyzott, vagy mindketto. Ezzel egyutt azonban meglehetosen boldognak
latszottak, s jatek kozben mosolygosan udvozoltek. Nagyon szep,
klasszikus khmer zenet jatszottak az elobb leirt haromhuru vonos
hangszeren, dobokon, az alpesi citerahoz hasonlo, terdre fektetett kis
citera-szeru hangszeren es bambuszbol keszitett fuvoson. Itt is
letaboroztunk egy par percre, igazan orom volt hallgatni kifinomult,
muveszi szinvonalu jatekukat. Persze, nekik is dukal a melto jutalom.
Miutan a lombkoronak arnyekolta setanyon elerjuk a komplexum belso
bejaratat , galeriak es szentelyek sorat talaljuk. A falakon meseszep
apszarak es devatak lejtik legies, mennyei tancukat, korulottuk
buddhista mitologiai jelenetek, mindez tobbe-kevesbe eltakarva a
hatalmas indiai fugefak emberdereknal sokszor vastagabb legzogyokerei
altal ... A nap csak imitt amott bukkan elo a suru, sotetzold lombsator
resei kozul. Korulottunk - hala istennek - sehol senki, mar mar ugy
erezzuk magunkat, mint Jancsi es Juliska a rengeteg erdoben. Valahogy
olyan misztikus ez az egesz: eddig egyetlen masik templomban sem eltem
at ezt a furcsa erzest. Mintha csak egy gigantikus magnes vonzana
beljebb es beljebb, s csak megyunk utana, nem is nagyon figyelmezve
huseges vezetonkre, Wibolra.
Beterunk egy oldalszentelybe, ahol - nem meglepo - megint egy kopaszra
nyirt, idos szerzetesnot talalunk. Illendoen, szab szabaj ajuk
vejj-jel, legy udvozolvevel koszontom, s letelepszem melle kis
gyekenyere a felhomalyos, kellemesen hus szentelyben, mindjart a
Buddha-szobor es a fustolok mellett. Nem allom meg, hogy vele is ne
gyakoroljak egy kicsit, miutan par percen kersztul kolcsonosen
erdeklodunk egymas hogylete felol es biztositjuk egymast arrol, hogy
minden rendben van, mar szinte baratokka valunk: boldogan olel magahoz
iszonyatosan piszkos, rancos kis kezevel. A szeme azonban tiszta:
olvashato belole a joindulat es a szeretet, ami nagyon jol esik. Amig
Phobe harom fustolovel es egy lotuszviraggal aldoz mind a negy egtaj
fele, es adok egy dollart a szerzetes nyanyokanak, amitol - ha ez
egyaltalan lehetseges - meg jobb kedvre derul. Meg egy oleles, meg egy
a kunn thom (koszonom) es mar setalunk is tovabb nyugat fele, be a
kolostor belseje fele.
Ta Prohm kozponti szentelyet nem is olyan konnyu megtalalni,
meglehetosen jol megbujik a szinte labirintusszeruen bonyolult
alaprajzu terulet kozepen. Kulso falait erdesre faragtak, talan azert,
hogy kesobb stukkokkal fedjek a csupasz kofalakat. Ha voltak is ilyen
diszitesek, reg lehullottak mar a falakrol, s az ido elemesztette
maradvanyaikat. A falak mas reszein olyan megmunkalas nyomai latszanak,
amibol arra kovetkeztethetunk, hogy azt a teruletet valaha fem, talan
ezustlemezek boritottak. Sajnos ma mar ezek sincsenek meg.
Ahogy tovabb folytatjuk utunkat nyugat fele, ujabb es ujabb bizonysagat
talaljuk az oserdo rendithetetlen nyugalmu, de feltartoztathatatlan
eloretoresenek: a kisebb-nagyobb szentelyeket korbeoleli, szinte
megfolytja egy-egy orias indiai fugefa. De a szentelyek dacolnak: ki
tudja, talan nemcsak a fa tartja ossze a sokszaz eves epitmenyt,
megovva azt az osszeomlastol, de a hatalmas faknak is szukseguk lehet a
torzsuket jol megtamaszto eros epuletekre. igy el manapsag egyutt Ta
Prohm az oserdovel, s ezt a egyuttelest, ezt a mennyei naszt nem
haborgathatja mar senki: Ta Prohm - Brahma isten osatyja - mindorokke a
dzsungele marad..
Ta Prohm volt az egyetlen hely, ahova ott-tartozkodasunk ropke par
napja alatt ketszer is visszatertunk. Masodszor mar csak kettesben: azt
akartuk, hogy magunk lehessunk, ne kelljen Wibolra figyelnunk es
atadhassuk magunkat egy olyan csodalatos erzesnek, amilyet az ember
csak nagyon-nagyon ritkan elhet at.
Igaza van Churchill Candee-nek: ha van valami, amiert vissza kell
mennem Angkorba - az a csodalatos Ta Prohm. Tehat: li-haj,
viszontlatasra, Ta Prohm!
-------------------------------------
(VEGE)
Udv,
Guczo
|
