> =======================================================
> Felado : Nagy Peter, Duesseldorf
> E-mail : 
> Temakor: Niger es Nigeria: a Sahel-zona Coca-Colaval (II.)
( 186 sor )
> Idopont: Sun Apr 10 18:14:45 EDT 1994 OTTHONKA #145
> - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
(A folytatasokrol: a dolog nem ugy mukodik, hogy en mar
megirtam volna az egesz szoveget elore, es most darabonkent
bekuldozgetnem az OTTHONKA-ba.Minden folytatas kozvetlenul
a bekuldes elott keszul el, ezert zavaros neha a
fogalmazas, adodnak helyesirasi hibak, es ezert esetleges a
szerkezet.
Amikor leulok, meg fogalmam sincs, hogy mit is fogok irni.
A szunetek azzal magyarazhatok, hogy a muzsa neha
szabadnapos. A tovabbi reszek, ha minden igaz:
Kamerun es Kozep-Afrika
Ujbol Kozep-Afrika
Zaire, 'Africa pure'
Uganda es Tanzania
Hogy mi hany folytatasbol all majd, arrol meg gozom sincs.)
---
Hamar kiderult, milyen kellemetlen mellekhatasokkal bir meg
az algeriai-nigeri hatar lezartsaga. Ugy hiszem, joforman
nem is volt nehany utazonal tobb Nigerben akkoriban, hiszen
ezen az orszagon altalaban csak keresztulutazni szokas. A
nep pedig, az istenadta nep, nelkulozott.
"Nincs turista, nincs "cadeau" (ajandek), lenni nagy
szomorusag. De imhol! Mi kozelg amott a messzesegben?
Csak nem egy dusgazdag feher varazslo feher lovon - akarom
mondani, piros biciklin -, biztos tele van a csomagja minden
foldi joval, erjen csak ide, meglassatok, aranypenzt es
igazgyongyot hint kozenk enyhulesunkre!" Hat nem. A nagy
feher varazslonak minden mas egyeb mozgott kis butus
fejeben, mint az igazgyongy-hintes a nep koze. Azert
gondoskodtak rola, hogy meglazuljon az idegrendszerem. En
ugyan perverz modon vonzodom sok kellemetlen szituaciohoz,
de azert ez meg nekem is sok volt: lehetetlen volt akar egy
falun is ugy athaladni, hogy ne ugralt volna fel
*mindenki*, istenem, de kinos volt, tenyleg mindenki,
ferfiak, nok, a teljes gyereksereg, oregek, rohantak ki a
fak es a kunyhok huvosebol az utra, es
orditoztak: "Tourist! Tourist! Donnez-moi cadeau! Donnez-
moi 100 francs!" (Adjon ajendekot! Adjon 100 CFA-t!), de
teljes volt a paletta, adjak mindent, mindenkinek.
Kulonosen a gyerekek voltak kitartoak, kilometereken
keresztul futottak meg utanam csapatostul, en meg, mint az
uzott vad hajtottam tovabb. Amikor rajottem hogy itt ez
megy, es nem valami elszigetelt jelensegrol van szo,
teljesen ketsegbeestem. Stressz-szagom lett minden falu
elott, mert mar tudtam, hogy mi jon. Nincs kifogasom az
ellen, hogy ha korulallnak es megbamulnak mint egy majmot,
eleg sokaig elviselem, ha kovetkezetesen megfosztanak a
privatszferamtol, ha se enni, se pihenni nem tudok anelkul,
hogy ne szegezodne ram husz-harminc kivancsi szempar:
mindehhez hozza lehet es hozza is kell szokni, hiszen ez
Afrika, ok vannak otthon, es en vagyok az idegen. De ez
mar eros tulzas volt, ebben a formaban a tovabbi utamon is
peldatlan. A legteljesebb ignoranciaval ugy kezeltek
engem, mint valami fejostehenet, szemlatomast az volt a
nezetuk, hogy az utazo egyetlen jozan esszel felfoghato
funkcioja es feladata abbol all, hogy Robert bacsikent
szetosztogassa minden penzet es felszereleset.
Egy falat etelt nem lehetett anelkul venni, hogy elotte ne
kelljen szivosan alkudozni az a'rrol; de mindegy is,
fizetes utan meg kertek volna ajandekot, barmirol is volt
szo. Olyan is megesett, hogy mar a vizet is penzert
akartak adni, ez pedig mar tenyleg a legalja. A
megszolitas kovetkezetesen "tourist" vagy "homme blanc"
(feher ember). Az utobbi megszolitast alkalmazokat en
is "homme noir"-nak (fekete ember) titulaltam. A
legviccesebb az volt, hogy amikor a nagy hoseg es a tuzo
nap miatt cheche-sel a fejemen haladtam, a gyerekek
gyakran "bozo"-t orditottak "tourist" helyett: ez - mint
megtudtam -, a tuaregek gunyneve. Talan azota is azt
emlegetik ott, hogy egyszer lattak egy biciklis tuareget...
Folyamatosan az az erzesem volt, hogy itt a gyerekek
legeloszor nem a "papa" es "mama", hanem a "tourist"
es "cadeau" szavakat tanuljak meg. Azt hiszitek,
viccelek. Sajnos nem. Aztan volt olyan gyerek is, aki
eppen nadragjat letolva kakalt az ut mellett, amikor
elhaladtam mellette, erre az a bokaja korul tekergodzo
gatyaval ugralt harom es fel metereseket hogy nyomomban
maradjon, es kozben torkaszakadtabol orditott: "Tourie...
touris... tourist! Tourist! Attandez-vous! Donnez-moi
cadeau!", egyebkent se ezek a gyerekek, se sokan a
felnottek kozul nem beszeltek semmi mast franciaul. De a
csucs megis az optimalizalt valtozat volt, amikor az
osszes sallangot elhagytak, csak rammutattak kinyujtott
kezzel, es mondtak, igy, kijelento modban: "cadeau."
Fenykepezni egyebkent lehetetlen volt. Biztos el lehet
vitatkozni azon, hogy etikus-e penzt kerni ill. penzt adni
egy felvetelert; en azon a nezeten vagyok, hogy ez a
fenykepezett reszerol se koltseggel, se munkaval nem jar,
kulonosen, ha nem is ot, hanem mondjuk a tevejet akarnam
lefenykepezni; masodsorban aki fizet, az csak tovabb erositi
a "hulye, gazdag turista" kepet, es rontja az utana jovok
eselyeit.
Errefol persze minden erommel azon voltam, hogy minnel
hamarabb kikeruljek ebbol az orszagbol, es aterjek az
anglofon Nigeriaba. Termeszetesen meg mindig folyamatos
hasmenessel es egyeb emesztesi zavarokkal tettem meg napi
150 km-t tobb alkalommal, csak vege legyen ennek. A taj
erdektelen volt, az allatvilag pedig sajatsagos. Gyakran
lattam tenyleg hatalmas marhacsordakat terelo nomadokat,
egyszer be is kerultem egy ilyen csorda kozepere, ahogy
azt az uton hajtottak keresztul, mit mondjak, halalfelelmem
volt. Csodalatos madarakat lattam mind szinben, mind
alakjukra nezve. Az egyik madarnak irracionalisan hosszu,
mokusfarokra emlekezteto farktollai voltak;
egy ilyet sem sikerult lencsevegre kapnom, na nem, mintha a
madarak is "cadeau"-t akartak volna, csak egyszeruen tul
felenkek voltak. Osszeakadtam egy XL-es meretu madarfajjal
is, a dogkeselyuvel: neztem egy darabig, amint az ut
mellett lakmaroznak egy elhullott juhbol. A fantasztikus
elmenyt azonban a saskak jelentettek. Milloszamra
nyuzsogtek mindenutt, de nagyok, igazan nagyok voltak!
Naplemente elott tele volt veluk az uttest, recycling-osdit
jatszottak (egymas hullajat zabaltak), en pedig azon
igyekeztem, hogy minel tobbet elgazoljak kozuluk, ami
roppant nehez volt. Kolcsonos volt a vonzalom, tucatjaval
vetettek bele magukat a kullok koze oldalrol, mas peldanyok
pedig kifejezettem ram utaztak: a karomnak es a
mellkasomnak utkoztek meglepoen nagy erovel, ami szamomra
igen ijeszto volt, mert a nagyobbak mar emlekeztettek a
vere'b-(es nem ve'reb) nagysagra, bar tudom, ezt is nehez
elhinni.
Folyamatosan uti ellenorzesekbe botlottam. Nem volt hiaba
a felkeszules, es az sem volt badarsag, ahogy meg
Algeriaban probaltam viselkedni a katonakkal, ez itt
vegkepp bebizonyosodott. Az ilyen utlezarasok pl. ugy
neznek ki, hogy a falu hataraban az uttesten keresztul van
fektetve egy gerenda, tele folfele allo szogekkel, csak a
miheztartas vegett. A megallas garantalt. Az arnyekban
hu"sol nehany katona, akik az elsodleges lekuzdeni
valo akadalyt jelentik. A helyes megoldas: odagordulni
elejuk, udvozolni oket a leheto legszivelyesebben kb. egy
olyan hangnemben, mintha mar orok idok ota a legnagyobb
komak lennenk; mindegyikkel kezet fogni (ez Afrikaban
kulonosen fontos, ezzel indul minden - errol majd meg
irok), es leulni mellejuk a padra, az arnyekba, sapka-
kesztyu-napszemuveg le, lab fol, es maximalisan azt a
kepzetet kelteni, mintha a vilag minden ideje a
rendelkezesunkre allna, sot, a legszivesebben azt vennenk,
ha maradhatnank. Tenyleg celszeru beiktatni egy par kerdest
a csaladrol es a gyerekekrol. Ilyen elojatek mellett, ha
egyeb zavaro tenyezo nem lep fel, ot perc sem telik el, es
mar folytathato is az utazas - gyakran meg az iratokat sem
ellenorzik. Az altalanos tapasztalat szerint a legfontosabb
az udvariassag (de nem feltetlenul a seggbebujos fajta) es
a vegtelen turelem. Csak nem a jogainkra hivatkozni.
Nincsenek jogok.
Kozben muszaj voltam eltolteni egy ejszakat egy
"szalloban", a korulmenyek europai aggyal
elkepzelhetetlenek, az ar 5700 CFA (kb. 114 FF), ennyiert
Nemetorszagban valahol videken siman lehet szobat talalni.
Egy masik este - gondolvan a rendorsegi-pecsetelos jatekra -
feszitett tempoban erkeztem meg egy nagyobb faluba
sotetedes utanra, ahol egy groteszk utcai kerdezoskodes
utan kiderult, hogy egyszeruen nincs szallaslehetoseg. Ez
azert duhito, mert sotetben mar ertelmetlen kimenni a
bozotba satorhelyet keresni. Majd egy oran keresztul
kerdezoskodtem, es a vegen kenytelen voltam belemenni
abba, hogy a helyi benzinkut mocskos irodajanak meg
mocskosabb padlojan alszom, ahol szunyogok csipkedtek, egy
gyik rohant keresztul az arcomon, es tucskok huztak
hajnalig. Mindezt 3000 CFA-ert (60 FF). Elotte
biztositottak, hogy "zuhany van". "Zuhany" cimszo alatt
bevezettek egy teto nelkuli valyogepulet egyik helysegebe -
aram termeszetesen az egesz orszagban nincs, nemhogy ebben
a faluban, csak a telihold vilagitott -, es
ott talaltam egy vodor budos vizet, amit alkalmatlannak
iteltem a mosdasra, szerintem csak koszosabb lehettem volna
tole. (Erzekenyebbek itt ugorjanak
a bekezdes vegeig.) Mar csak egyetlen vagyam volt, hogy
pisilhessek egyet. A szomszedos, szinten teto nelkuli,
kivilagitatlan, kb. 4x4m-es helyseg volt a... nem WC
('Water Closet', vizrol szo sincs), nem is arnyekszek,
hiszen meg teteje sem volt, mondjuk, budi. A helyseg
kozepen lokalizaltam egy arasznyi lyukat. Mikozben a
dolgomat vegeztem, felfedeztem a holdfenyben, hogy a
falakon mindenutt jokora tenyernyi fekete rovarok
mozognak fel-ala ovatosan, telis-tele volt veluk mind a
negy fal...bevallom, nem firtattam hogy mifelek voltak,
felteszem, ez volt reszemrol az elmeselesekbol
ismert "sokkolos" talalkozas az egyik tropusi
svabbogarfajtaval; panikszeruen, a tarkomon egnek meredo
hajjal kihatraltam a helysegbol. Ennek az elmenynek a
hatasara elhataroztam, hogy reszemrol minden lehetoseget ki
fogok hasznalni a termeszet lagy olen torteno uritesre, igy
aztan a kesobbiekben eleg ritkan fordult velem ehhez hasonlo
elo.
Elertem a hatart. A hataratkelohely egy kis bode volt,
benne egy rezignalt egyenruhas mikulassal, es legalabb
szaz, a falakon fel-ala rohangalo gyikkal. Amig en a
gyikokat vettem szemugyre, a tag azzal furta a lelkemet,
hogy miert hagyom el en Nigert alig nehany nappal a
megerkezesem utan, ha egyszer harom honapra szol a
vizumom? Raneztem, es csak ennyit mondtam: "Cadeau." Nem
ertette.
A hatar tuloldalan, par km-rel odebb egy "Coca-Cola!
Enjoy!"-felirattal kombinalt "Welcome to Nigeria!" tabla
vart, es nem csak a sajatos afrikai pidgin-english-bol
vehettem rovidesen haladoknak szant leckeket, hanem a mar
emlitett nyugati-vilag-szimbolum Coca-Colabol is - a hideg
verziobol - annyit, amennyit kedvem tartotta.
"Welcome to Nigeria!" - ugy tunik, ez, legalabbis az orszag
eszaki reszeben, nem egyszeru frazis csupan. Kifejezetten
erdekes, hogy ott ugyanugy a "hausa"-k elnek, mint Niger
deli reszeben, ugyanaz a nyelvuk, a kulturajuk, es megis
minden mas, van ebben valami az NDK-NSZK viszonybol. A
francia es az angol gyarmatositasi rendszer kesoi hatasa
vetheto itt ossze. Amennyire en tudom, az angol
gyarmatositok uralmukat kozvetett uton, a helyi
hatalmassagok megnyeresevel gyakoroltak, mig a franciak a
kozvetlen eroszak es jelenlet modszerevel. Ennek tudhato
be talan, hogy az anglofon afrikaiak ugymond sokkal
lazabbak, pl. az egyenruhat egyaltalan nem tisztelik,
szemben a frankofonokkal, akiknel a hivatalos hatalom
reszese nagyon magas tarsadalmi statuszt elvez. Jellemzo
adat: "chef de village" (a falu fonoke) a megjeloles
franciaul, amelynek afrikai-angol megfeleloje: "secretery of
the local government", ami azert joval demokratikusabban
hangzik. A "cadeau" megszunt innentol fogva, de nem csak
mint szo, hanem mint fogalom is. En soha nem hallottam,
hogy "Give me a gift!", bar mas utazok, elsosorban az
orszag deli reszen jarva, emlitest tesznek ilyenrol is.
Egyaltalan, az egesz orszagot athatja az eszak-del, egyben
kereszteny- muzulman ellentet. Eszakon el a mar emlitett,
javareszt muzulman vallasu hausa (es fulani), delen es
nyugaton az anglikan es muzulman yoruba nep, keleten pedig
a jo katolikusok, az igbo-k (ejtsd: 'ibo'). Legalabb harom
nagy nep, harom kulonbozo kulturaval, kulonbozo
tortenelemmel. Az angol gyarmatositas es annak befejezte
elott elkepzelhetetlen volt, hogy ez a harom nep egy
nemzetet alkosson.
(folyt. kov.)
|
